Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
Vietnam újabb támadás a VDK területe ellen A saigoni amerikai katonai parancsnokság hétfőn bejelentette, hogy egy amerikai F—165-öS bombázó támadást intézett a VDK területén — a demilitarizált övezettől északra, a laoszi határ közelében — egy radarral ellenőrzött légvédelmi, állás elleni A támadás eredményéről nincs hír. Az F—105-ös korszerű, radarral felszerelt gép, amely csaknem 12 ezer font bomba szállítására alkalmas. Hétfőn Dél-Vietnam területéről fokozott harci cselekményekről érkezett hír. Saigontól északkeletre dél-vietnami csapatok csaptak össze a partizánokkal. Időközben eredménytelenül folyik annak az amerikai repülőgépnek a felkutatása, amely fedélzetén 70 személyivel pénteken eltűnt. Egyelőre nem sikerült túlélők nyomára bukkanni.. Bonn Urán és varsói útja elült Mint hétfőn Bonnban hivatalosan közölték, Brandt kancellár a lengyel—nyugatnémet szerződés jövő heti aláírására , nemcsak hivatalos személyiségeket visz magával Varsóba, hanem, a nyugatnémet közélet, több képviselőjét is. Brandt levelet "intézett a három parlamenti pártfrakció elnökéhez is, felkérve őket, hogy a frakció képviseltesse magát az ünnepélyes aláírásnál. A két koalíciós párt eleget tesz,, a kancellár meghívásának, Barzel, az H CSU frakció elnöke azonban nem költfi -néf- kép' Viselőjét Varsóba. A Barzelhez intézett Tévélben Brandt hangoztatta, hogy az aláírásnál új fejezet nyílik a két nép kapcsolatának történetében. Ezért, ha a kormány és az ellenzék a szerződéssel kapcsolatos részletekben nem is ért egyet, ezen a történelmi aktuson a CEU CSU-nak is képviseltetnie kellene magát. Ez nem jelentene előzetes hozzájárulást a szerződéshez — írta Brandt. Bizonyos meglepetést keltett Scheer külügyminiszter hétvégi kijelentése, amely szerint Bonn a lengyel— nyugatnémet szerződés ratifikálását a nyugat-berlini helyzet „kielégítő rendezésével hozta összefüggésbe. Bár kormánymagyarázatot fűzött a kijelentéshez minden jel arra mutat, hogy Bonn a ratifikálást eszközül akarja felhasználni a nyugat-berlini „eredmények” eléréséhez. Hétfőn egyébként megkezdte tanácskozását Nyugat-Berlinben a CDU CSU Bundestag-frakciója, jóllehet a Szovjetunió elítélte a provokatív nyugat- berlini ülésezést. Kiesinger, a CDU vezére kijelentette, hogy a jövőre is jogot formálnak a nyugat-berlini tanácskozásokra. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország válaszjegyzéke Nyugat-Berlin ,,realitásai egyikének" nevezi a nyugatnémet Bundestag parlamenti csoportjainak ülésezéseit, s hasonlóan nyilatkozott a bonni kormány is. Mindez természetesen nehezíti a nyugat-bíriiai tárgyalásokat. Ezt igazolja Willi Bäuerle szociáldemokrata képviselő nyilatkozata is, aki éles hangon támadta a CDU CSU-t, a Nyugat- Berlinbe összehívott tanácskozás plián. A szovjet fővárosk politikai köreiben nyílt kihívásain minősítik a bonni Bundestag CDU CSU frakciójának nyugat-berlini ülésezését. Hangsúlyozzák, hogy ebben a kérdésben a szovjet álláspont a legcsekélyebb mértékben sem változott: Nyugat-Berlin nem volt és nem lesz a szövetségi köztársaság része, ezért a Bundestag egészének, a<tgy bármely frakciójának nyugatberlini összejövetele törvénytelen. Stockholm Végül élt az indokínai békekonferencia A stockholmi indokínai békekonferencián B. Svanström nemzetközi Lenin-békedíjas vitaindító beszédében vázolta az összejövetel célkitűzéseit és feladatait. Nguyen Van Hieu professzor, a DNFF Központi Bizottságának tagja, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének vezetője rámutatott: mindaddig nem lesz béke Vietnamban, amíg az Egye sült Államok ki nem vonja onnan csapatait és csatlósainak katonaságát, amíg nem jön létre a békét, a függetlenséget, a demokráciát és a semlegességet hirdető erőket összefogó ideiglenes koalíciós kormány. Hoang Minh Giam, a VDK küldöttségének vezetője hangoztatta, hogy az indokínai országok népei a békés rendezésre törekednek és ennek érdekében a végsőkig folytatják a harcot az Egyesült Államok agressziója ellen. A Laoszi Hazafias Front küldöttségének vezetője, Sinkapo tábornok követelte, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be Laosz és a többi indokínai ország agresszióját. A szovjet delegáció vezetője Cshikvadze, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja a szovjet nép haragját, és felháborodását juttatta kifejezésre a VDK területének legutóbbi bombázása miatt. Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese a konferencia szervezőbiz ■* ísípának küldött levelében tolmácsolta a mozgalom üdvözletét a konferenciának, és támogatásáról biztosította, a viemnorré ° laoszi és a kambodzsai ’ennek szabadságáért s függetlenségéért vívott harcát. Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelentős dokumentum elfogadásával hétfőn véget ért a stockholmi világértekezlet. Az értekezlet felhívást intézett a világ minden országához- hogy fokozza az indokínai népek igazságos harcának támogatását. A béke védelmezői 25 éves a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Öt világrész 93 országának egy híján száz nőszervezete ünnepelt 25 éve ezer a napon, 1945. december 1-én borított zászlót a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Párizsban öszegyűtt asszoynok és lányok határozták el a világ minden részén tömörítik erőiket, hogy soha többé ne zúduljon háború az emberiségre, s békében nevelhessék gyermekeiket. Az eltelt negyedszázadban sikerült mozgósítani a nők millióit nemcsak a béke megvédésére, hanem más, nem kevésbé fontos célok elérésére is. Sok helyütt a női egyenjogúság kivívásáért küzdött — többfelé sikerrel — a nőmozgalom, másutt a nemzeti függetlenségi harcba kapcsolódtak be a harcos nőszervezet tagjai. Szinte nem múlt el hét, hogy a világ valamely pontján ne emelték volna fel szavukat a nőmozgalom képviselői a szociális haladásért, a demokráciáért. Nem hiányoztak nagyszabású nemzetközi akciókból sem: a Hanoiban felállítandó anya- és gyermekvédelmi központ költségeire például rövid idő alatt 50 ezer dollárt gyűjtöttek. Hazánk abban a kitüntetésben részesült, hogy nemrég a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség jubileumi tanácsülésének házigazdája lehetett. A budapesti kongresszus 260 küldötte — 91 ország képviseletében — október első napjaiban a Gellért-szállódan hat bizottság javaslatát fogadta el. A többi között felszólították a világ asszonyait és nőszervezeteit, nyújtsanak politikai és ekötcsi támogatást, anyagi segítséget a függetlenségükért küzdő indokínai népeknek, támogassák az amerikai és más országok asszonyainak erőfeszítéseit, amelyekkel rá akarják bírni kormányaikat az agresszió haladéktalan megszüntetésére. Szolidaritást vállalt a világ legtekintélyesebb és legnépesebb nőszervezete az izraeli agresszió ellen küzdő arab népekkel. Határozatban mondták ki Budapesten azt is, hogy támogatják az európai biztonsági értekezlet összehívását. Herita Kuusinen, a nőszövetség elnöke a tanácskozás befejeztével kijelentette: hajlandóak együttműködni minden haladó erővel a béke megvédésére, a világ gyermekeinek szebb, boldogabb jövőjéért. Szebb, magasztosabb célokat némi tűzhetett volna zászlójára a jubiláló nemzetközi nőmozgalom. Brezsnyev beszéde Jerevánban jöttünk Szovjet-örményország jubileumára — újabb meggyőző bizonyítéka volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának, a marxizmus—leninizmus győzedelmes lobogója alatt — mondotta Brezsnyev. Az európai helyzet normalizálásának szempontjából komoly jelentőségű lenne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak. Véleményünk szerint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása Nyugat- Berlinnel kapcsolatban. Csupán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jószándékról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgozzanak ki, amelyek kielégítenék a nyugat-berlini lakosság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogaival — jelentette ki Brezsnyev. Az ünnepi ülésen Leonyid Brezsnyev átadta az Októberi Forradalom rendjelet, amellyel Örményországot a kommunista építésben elért eredményeiért tüntették ki. (Folytatás, az 1. oldalról.) — A magyar kommunisták nemrég véget ért. budapesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP küldöttségének tagjai — Grisin, Romanov elvtársak és én egyenesen ide Szocializmus magasabb szinten (Folytatás az 1. oldalról.) előtt is tiszteletet, megbecsülést vívott ki az MSZMP, a magyar munkásmozgalom. Harminckét testvérpárt — köztük tizenegy szocialista ország és tizenkilenc más európai ország, valamint Nyugat- Berlin testvérpártja — képviseltette magát magas szintű delegációikkal a tanácskozáson. Jelenlétük nemcsak a testvérpártok közötti kapcsolt udvariassági normáiból fakadt, hanem abból az érdeklődésből és elismerésből is, amelyet az MSZMP következetes marxi—lenini, elvhű internacionalista politikája vált ki a nemzetközi munkásmozgalomban. ..A magyar kommunisták — írta a kongresszust köszöntő kommentárjában a Pravda — következetesen alkotó módon alkalmazzák a marxizmus—leninizmus általános törvényszerűségeit a konkrét magyarországi viszonyokra, állhatatosan harcolnak a szocialista internacionalizmus elveinek gyakorlati megvalósításáért. Ezzel az MSZMP magas fokú nemzetközi tekintélyt és elismerést vívott ki magának". A kongresszus — amint ezt sok külföldi megfigyelő is megállapította — a szocializmus építésében történő magabiztos haladás demonstrációja tölt. A küldöttek teljes egyetértéssel fogalmazták meg a kongresszus határozatában, hogy a magyar társadalom dinamikusan fejlődik, biztosan bpid a d omatizmus teljes felépítésének útján. Ennek a IX. kongresszus óta eltelt rövid négy év beszédes bizonyítéka: tovább erősödött a népi hatalom, jelentős sikereket értünk el a társadalmi élet minden területén, emelkedett népünk életszínvonala, erősödtek a párt tömegkapcsolatai, szilárdult, a szocialista népi-nemzeti egység. Miről esett legtöbb szó a kongresszuson? Mindenekelőtt azokról a kérdésekről, amelyek napjainkban is a közérdeklődés előterében állnak, azokról, amelyeknek az elemzése elengedhetetlenül fontos a szocializmus teljes felépítését szolgáló tennivalók kijelölésében. Imponáló egységgel tett hitet a kongresszus minden küldötte a gazdaságirányítás új rendszere mellett, amely tovább erősítette hazánkban a szocialista tervgazdálkodást, a központi tervezés hatását, segített a kor követelményeihez igazítani a gazdasági munka irányítását. Természetesen nemcsak dicsérték a szónokok ezt a reformot, őszintén beszéltek fogyatékosságairól, megvalósításának gyengéiről is, s keményen bírálták azokat a vállalatokat, amelyek a költségek csökkentése, a munka jobb megszervezése, a felesleges adminisztratív, vagy más munkaerők felszabadítása helyett a rezsiköltségek duzzasztásával és az árak emelésével igyekeztek nagyobb bevételhez jutni, egyaránt megkárosítva ezzel a lakosságot és a népgazdaságot. A Központi Bizottság beszámolójában és a vitában is sok szó esett a szocialista demokrácia további erősítésének feladatairól. A kongresszus határozata nyomatékkal húzta alá, hogy az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. A szocializmus építésének magasabb szinten való folytatásához elengedhetetlenül fontos a helyi szervek önállóságának, a tanácsok önkormányzati tevékenységének további növelése, a közigazgatás tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése. A színész kedves adomával, a politikus a marxista—leninista elmélet tételeivel és a gyakorlat tapasztalataival bizonyította, hogy az országépítő munka következő szakasza minden eddiginél jobban követeli a közös erőfeszítést, az alkotó gondolatok egyesítését, a tömegek magasabb szintű cselekvő részvételét. A közélet legkisebb sejtjeiben, az üzemekben, vállalatoknál éppúgy fontos ez, mint a legfelsőbb fórumok munkájában. A kongresszus eddigi eredményeink reális értékelésével, a sikerek tudatában, a gondok ismeretében jelölte ki a következő évek tennivalóinak programját. Léteznek-e a feltételei hazánkban a szocialista építés magasabb szintű folytatásának, vagy csak vágyainkat, kívánságainkat fogalmaztuk meg? A kongresszusi eszmecsere erre is világos választ adott. Szocialista rendszerünk és kormányzatunk szilárdsága, hazánknak a baráti szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval való szoros együttműködése, a munkásosztály mind magasabb szintű alkotókészsége, a szocialista brigádmozgalom lendülete, a közügyek iránti fokozott érdeklődés, az irányítás különböző szintjein dolgozó vezetők döntő többségének felkészültsége és rátermettsége, a párt lenini politikája és imponáló cselekvési egysége, a tömegeknek a párt iránti bizalma olyan szilárd alap, amelyre bizton lehet építeni szocialista jövőnk magasabb szintjét. SZATHMÁRI GÁBOR