Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!^ B A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XXI. évfolyam, 83. szám ARA: 90 FILLÉR Csütörtök, 1971. április 8. Június 1-től bérintézkedések 400 ezer ember érdekében Fock Jenő választási beszéde Tatabányán Fock Jenő, a kormány elnöke, Komárom megye ország­­gyűlési képviselőjelöltje ma reggel Tatabányára látogatott. A kedves vendéget a Komárom megyei Pártbizottság szék­házában üdvözölte Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Kroszner László, a megyei tanács elnöke és Izsáki Mihály, a megyei nép­front bizottság titkára. Ezután a városi tanácsnál a város vezetőinek tájékoztatója alapján Tatabánya helyzetével, gondjaival, a fejlesztési tervekkel ismerkedett Fock Jenő, majd vendéglátóinak társaságában meglátogatta a tatabányai alumíniumkohót. Megtekintette a nemrég épült új öntödét és elbeszélgetett a kohászokkal. Délután pedig az ünnepi díszbe öltözött Népházban választási nagygyűlést rendeztek, ahol Fock Jenő mondott­ beszédet. Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Népköztársaság kormánya nevében üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, Tata­bánya választópolgárait, s hozzátette: nagy öröm és meg­tiszteltetés számára, hogy Tata­bánya-Újváros országgyűlési képviselőjelöltje lehet; olyan nagy múltú munkásvárosé, amely város és bányavidék az osztálykülönbség nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgy­­szintén a bé­kés alkotó munka, az egykori széncsaták és a ké­sőbbi, mindig talpig embert kívánó helytállás időszakában is példát mutatott. Érzem a felelősséget, hogy e történelmi nevezetességű munkásváros je­lölt országgyűlési képviselőnek­­ mondatta, majd a közelgő választásokra utalva kifejezte meggyőződését, hogy népünk szavazataival támogatja majd a Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott céllá­tűzéseket, s bizonyítja akaratát, készségét, hogy még következetesebben és maga­sabb színvonalon folytassuk a szocializmus teljes felépítésé­nek munkáját. Hozzáfűzte: hazánkban a belpolitikai hely­zet nyugodt, a politikai köz­hangulat kiegyensúlyozott. Tár­sadalmi rendszerünk és ezen belül a politikai hatalom az eltelt négy esztendő során to­vább erősödött. Országunkban Szilárd a közrend és a törvé­nyesség. Hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a de­mokratizmus továbbfejlesz­tése, kiterjesztése. A szo­cialista demokrácia fejlesz­tése elképzelhetetlen az üzemi, vállalati demokra­tizmus erőteljes fejlődése nélkül. Minden vezető kötelessége szüntelenül figyelni a dolgo­zók szavára, véleményére, épí­teni javaslataikra, cselekvő­készségükre. Részletesen kitért Fock Je­nő a harmadik ötéves terv időszakában elért eredmények­re, s azokra a feladatokra is, amelyeket a következő idő­szakban kell megoldanunk. Hangsúlyozta: — Alapvető céljaink a ne­gyedik ötéves tervben is vál­tozatlanok. — Egyaránt fejleszteni kí­vánjuk az ipart és a mezőgaz­daságot. Elsősorban a szocia­lista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperá­ciós kapcsolatainkat. Szüksé­gesnek tartjuk a szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimun­kálását. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi, helyes arányát.­­ A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása ér­dekében a mostani tervidő­szakban a gazdasági növekedés ütemét az egyensúlyi követel­ményeknek megfelelően sza­bályozzuk. Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind teljesebb kielégítése. Vég­ső fokon mindaz, amit a gazdaságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szol­gálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mér­tékben termelésünk gazdasá­gossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység fejlődik. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-probléma megoldá­sának is. A termelésbe be­vonható új munkaerő létszáma korlátozott, s erősítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek lendüle­tet adhatnának a­ gépesítésnek, az automatizálásnak is. A következő öt-tíz esztendő várható fejlődéséről szólva a kormány elnöke említést tett a gazdálkodásunkban előirány­zott szerkezeti változtatások­ról — mint például a kemizá­­lás, az alumíniumipar fejlesz­tése, a számítástechnikai esz­közök gyártása és alkalmazá­sának elterjesztése, a jármű­program megvalósítása, a kor­szerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsó sorban pedig népgazdaságunk energias­truk­túrájának korsze­rűsítése , majd a szénbányá­szat jövőjével foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai szén­­termelés a negyedik ötéves terv­ során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellené­re, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányá­szat feladata a hazai ellátás­ban, a fogyasztói igények ki­elégítésében változatlanul je­lentős. — A kormány a bányász­létszám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 mil­lió forint összegű — bérpoli­tikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgozók pótszabadságát, a hosszabb ideje ilyen szolgála­tot ellátók évi fizetett sza­badsága 24 napnál is több le­het. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az enge­délyezett pótszabadságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozóké a 30 napot. — Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében meg­tárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejleszté­si programját és meghatároz­­­ energiaszükségletünk kielégíté­sének legfontosabb feladatát. Foglalkozott a kormány el­nöke a nemzeti jövedelem el­osztásának kérdésével Rámu­tatott: — Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irá­nyát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — hatá­rozza meg az elosztás fő ará­nyát és rendjét, így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jövedelemnek hozzá­vetőlegesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75 - 77 százalékát fogyasztásra for­dítani. Természetesen csak azt tud­juk elosztani, amit megtermel­tünk. Másrészt csak akkor za­vartalan az elosztás, ha válla­lataink olyan cikkeket termel­nek, amelyekre a társadalom­nak, a belföldi és külföldi fo­gyasztóknak szükségük van. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként em­lítette a miniszterelnök a la­kosság anyagi javakkal törté­nő ellátását. Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a lakosság áruellátása sokat ja­vult: a hazai termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a leg­több árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drá­gább termékekből egyaránt folyamatos legyen az ellátás. A kormány az irányító szer­vek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúbban jár­janak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszon­­szerzéssel akarnak eredményt elérni. — örvendetes, hogy a fejlő­dés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szol­gáltatások — folytatta. A szol­gáltatás azonban nem szíves­­­ség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, a szolgáltatásra hivatott válla­latok, intézmények ne játssza­nak hatóságot, hanem a szol­gáltatóhoz illő módon megbe­csüléssel és tisztelettel kezel­jék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kérdé­séről szólva a kormány elnö­ke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek nö­vekedése az eddiginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tény­leges ere­dményéhez. Arra törekszünk, hogy az el­végzett munka szerint változ­zanak a jövedelmek. A csa­ládi körülmények azonban ma még nagymértékben befolyá­solják a jövedelmi különbsé­geket A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági ter­veinkkel összhangban rendsze­resen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyerme­kek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek jelentős hánya­dát az állam közvetlenül vál­lalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjaira Ezenkívül fejlesztjük bölcső­dei, óvodai és kollégiumi há­lózatunkat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesítünk. — Büszkék lehetünk szociál­politikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesülő családok száma 600 000 -ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról ta­valy 2800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási segély­re az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13100 millió fo­rint volt.­­ Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, ame­lyek csak társadalmi gondos­kodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban ré­szesülők száma 1970. végén 1 millió 453 ezer­­, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százaléká­nak nincs közvetlen hozzátar­tozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e hely­ről is az üzemek, vállalatok, intézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét; törődje­nek jobban az idős egyedül­álló, nyugdíjasaikkal. Ez ter­mészetes emberi kötelessé­gük. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János látogatása az űrhajósok városában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldött­ség tagjai szerdán látogatást tettek a „Csillagvárosban” ahol a szovjet űrhajósok él­nek és dolgoznak. A magyar vendégek megte­­m­­ették­­ a „Csillagváros” ne­­v­ezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin múzeumot, s levetítették nekik „A mi Ga­­garinunk” című filmet, amely a világűr úttörőjéről készült. A múzeum emlékkönyvébe Kádár János a következőket jegyezte be: „Tiszta szívemből minden jót, újabb sikereket kívánok a szovjet űrhajósok­nak, oktatóiknak és parancs­nokaiknak tevékenységükhöz, amely a szovjet nép, minden nép,­­ az egész emberiség ja­vát szolgálja.” Kádár Jánost és Rapai Gyu­lát Georgij Beregovoj, Andri­­jan Nyikolajev és Pavel Po­­povics Űrhajós vezette körül a Csillagvárosban. A vendégeket elkísérte Vla­gyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­­helyettese és Pavel Kutahov légimarsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének he­lyettese.

Next