Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverze­tük csökkentéséről Bécsben ez év elején, január­ utolsó nap­ján kezdtek el vitatkozni, esz­mét cserélni, s tulajdonkép­pen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megér­demelten mehetnek rövid sza­badságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tár­­gyalássorozatban 17 európai or­szág — köztük hazánk és két óceánon túli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mel­­lett, hol csak egy pohár itallal a kezükben,­­koktélon, álldogál­va... öt hónap eseményei, for­dulatai ízelítőt adtak­­ abból, hogy milyen hosszú alkudozás­ra lehet számítani ez év októ­ber 30-tól kezdve a tulajdon­képpeni­­ Haderő, és fegyverzet­­csökkentési konferencián is. De a lényeg az,­­hogy már kitűz­ték a konferencia kezdetének napját, meghatározták a részt­vevők körét,­­ megállapították, milyen ügyrend alapján tár­gyalnak majd. Jogos derűlátás­sal lehet tekinteni a konferen­cia elé is, és ugyancsak szük­séges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi ka­tonai támaszpontok felszámo­lását, az idegen csapatok vis­­­szavonását, a fegyverzet csök­­kentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1963-tól mosta­náig több NATO-ülésen látta, hallotta, hogy­­ miként formáló­dott az „atlanti” országok vá­gya, elképzelése a „kiegyensú­lyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a kül­­földi csapatok visszavonása az ő javukra mehet végbe, ma­gyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet katona tá­­vozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegy­­verzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve el­­fogadhatatlanok, hogy egy maj­dani megállapodás minden olyan szocialista országra vo­natkozzék, ahol szovjet egysé­gek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol ame­rikai csapatok vannak! S mint­hogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötele­zettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak meg­figyelőként, különleges státus­sal... (Ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „cit­rom virágzik”, hanem a NA­TO déli szárnyának kulcs-állá­­ ma. tele NATO repülőterekkel, N­ATO-támaszpontokkal, NA­­TO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezett­­ségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszé­lyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlan­­dia-palotában, az összeurópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminiszte­reinek kedden kezdődő tanács­kozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlé­kezhetünk a szocialista diplo­mácia sok éves erőfeszítéseire. 1969 márciusában a „Budapes­ti Felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás so­rán tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeof­­fenzívája — amely az idén a Brezsnyev—Nixon, a Brezsnyev —Brandt és a Brezsnyev— Pompidou találkozóhoz veze­tett — megteremtette a kedve­ző feltételeket a konferencia összeültéhez. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hi­vatalos látogatását, kedden— szerdán a Párizs közelében lé­vő Rambouillet-ban tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának utazását a világon szinte minden hírma­gyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tarta­ma alatt) történelmi jelentősé­gűnek minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatai gyakorlatilag új, minőségileg magasabb fo­kozatot értek el. Hozzátehet­jük, hogy változások járnak en­­nek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a ka­pitalizmus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erővi­szonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári politi­kusokat is. S igen jelentős, a szovjet—amerikai tárgyaláso­kon az amerikai fél is elfo­gadta, hogy felelős az egyete­mes békéért. Egy lengyel lap megjegyzé­sét idézzük: Kína első reagá­lása a szovjet—amerikai tár­gyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi veze­tést Ázsia népeivel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélan­­diakat, akik pedig eddig in­kább a francia kísérleti rob­bantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva... A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uru­guayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szadat egyip­tomi­ és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága, és a nyugatnémet márka felértéke­lése, mind-mind érdekes, izgal­­mas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új kö­vetkezményei. Napjaink törté­netének krónikása így a végé­­re odaírhatja: „folytatása kö­vetkezik!” PÁLFY JÓZSEF Nagy jelentőségű kutatások Pécsett az erózió pusztította talajok helyreállítására A Magyar Tudományos Aka­démia dunántúli intézetében — Pécsett — nagy jelentőségű ku­tatás indult meg az erózió pusz­tította talajok termőképességé­nek természetes úton való hely­reállítására. Mint közismert: hegy- és dombvidékeinken fel­­mérhetetlen károkat okoz a ta­lajerózió, amely ellen költséges beruházásokkal — védművek építésével, csatornázással, stb. — tudnak csak védekezni a mezőgazdasági üzemek. Ha­zánkban elsőként dr. Lehmann Antal természet­földrajz-kutató, a dunántúli tudományos inté­zet munkatársa gondolt arra, hogy az erdősítést ne csak eró­ziógátló műveletként alkalmaz­zák, hanem a leromlott talaj termőképességének helyreállí­tására is. Evégett olyan hegy- és dombvidéki területeket vizs­gált meg, amelyeket különböző időpontokban erdősítettek. Ki­derült: 23—30 év elegendő ar­ra, hogy az erd­ei vegetáció jó­tékony hatására visszaálljon­ a talajszerkezet eredeti állapota, a föld visszanyerje korábbi ter­mőképességét. A pécsi kutató megvizsgálta a Zselicséget, amely ilyen tekintetben az or­szág legrosszabb körzetei közé tartozik, s megdöbbentő ada­tokhoz jutott. A mindössze 1140 négyzetkilométernyi terü­­letén évente hatszázezer tonna termőtalaj pusztul el, és sok helyen már teljesen eltűnt a földek termőszintje. Ehhez ha­sonló — ha nem ilyen kritikus — a helyzet hazánk más hegy- és dombvidékén is. dr. Leh­mann Antal most térképet ké­szít a Zselicségről a termőké­pesség helyreállítását szolgáló erdősítések számára. Az erdő­sített terület természetesen nem „vész el” véglegesen a nö­vénytermelés számára, hanem mintegy tartalékszántó szerepét tölti be. Ha ugyanis később szükség lesz az erdősített hegy- és dombvidéki földekre, erdő­irtással ismét szántóvá alakít­hatják át az akkor már teljes értékű, megújult termőképessé­gű területeket. v. Tanácskozott a jugoszláv pártelnökség végrehajtó irodája Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének irányításával Brioni szigetén ülést tartott a párt­­elnökség végrehajtó irodája. Az ország gazdasági helyze­téről és a hosszú távra szóló stabilizációs politikai idősze­rű kérdéseiről tanácskoztak. A soron következő feladatokat határozatban rögzítették. Táviratok nemzeti ünnepek alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács Elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Roland Michenert, Kanada főkormányzóját. * A Szomáli Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke távirat­ban fejezte ki jókívánságait Siad Barre vezérőrnagynak, a Legfelsőbb Forradalmi Tanács elnökének. Chile a puccskísérlet után Negyedmillió santiagói dol­gozó hallgatta a La Moneda palota előtt dr. Salvador Al­­­­leride elnököt, aki a meghiú­sított katonai puccskísérletről beszélt. Allende mindenek­előtt a chilei munkásság fe­gyelmezettségét méltatta. „Ezt a napot a történelem nem fe­lejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üzemeket, és harcra készen várták a kormány utasításait. A hadsereg és a­ rendőrség alkotmányhűsége azonban né­hány óra alatt felszámolta a zendülést. A katonai lázadá­sért felelős személyek nem kerülik el a felelősségre vo­nást.” Allende szenvedélyes szavakkal bélyegezte meg a lázadókat, s mint­ mondotta: a puccsban részt vett polgári személyek többsége a Haza és Szabadság nevű fasiszta szer­vezet tagja. Ezek az urak most rémülten könyörögnek mene­dékért külföldi követségek kapui előtt. Salvador Allende kétórás beszédében felszólította a chi­lei dolgozókat, hogy folytas­sák a termelőmunkát, és ma­radjanak éberek a népi ha­talom megvédelmezése érde­kében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forra­dalmi és demokratikus célo­kat követ. A legnagyobb fel­adat most: többet dolgozni és többet termelni! — hangsú­lyozta. A második páncélosezred egy részének pénteki sikerte­len felkelését követően egész Chilében helyreállt a rend, valamennyi tartományban ér­vényben van a rendkívüli ál­lapot. Santiagóban, a város­­központban több helyütt lö­vések nyomai látszanak a há­zak falán, sok száz ablak be­tört. A hivatalos jelentések szerint a délelőtti­­ össze­tűzésekben négy polgári sze­mély és egy katona vesz­tette életét, húszan súlyo­san megsebesültek. A város­ban éjszakai kijárási tilalom van. Az utcákon katonai jár­őrök cirkálnak, amelyeknek parancsuk van, hogy a megál­lást megtagadó járművekre tüzet kell nyitni. A lázadó páncélosezred egyébként már hallatott ma­gáról 1969-ben, amikor Rober­to Viaux tábornok parancs­noksága alatt zendülést rob­bantott ki a zsold megemelé­séért és a fegyverzet korsze­rűsítéséért. Az említett Viaux tábornok, aki a René Schnei­der egykori hadsereg-főpa­rancsnok elleni­­ gyilkos me­rénylet egyik, résztvevője, 1970 óta börtönben van, és péntek reggeltől megszigorított őrség vigyáz rá. Mario Sepulveda táborn­ok, a santiagói szükségállapot körzetparancsnoka nyilatko­zatban szögezte le, hogy a hadsereg támogatja az alkot­mányt és a törvényességet Chilében. Az ország törvényes kormánya mellett foglalt ál­lást az ellenzéki keresztény­­­demokrata párt is. A lázadás, sikeres elfojtása alkalmából táviratban kö­szöntötte dr. Salvador Allen­­de elnököt­ Fidel Castro, a kubai miniszterelnök, Hector Campora argentin és Luis Echeverria mexikói elnök. * Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lö­völdözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. A fegyveres erők főparancs­nokságának utasítására szom­baton betiltották a Cooperati­­va Vitalica és a Mineria el­lenzéki rádióállomások műkö­dését. Diplomakiosztás Kaposváron Szombaton diplomakiosztó ünnepséget rendeztek a kapos­vári tanítóképző intézetben, a most végzett 77 tanítót és a 30 levelező tagozaton végzett óvó­nőt dr. Várkonyi Imre igaz­gató köszöntötte és búcsúzott el tőlük a tanári kar nevében, majd átadta a diplomákat. Az új tanítók és óvónők Ba­ranya, Somogy és Tolna me­gyében kezdik meg ősszel ok­tató-nevelő munkájukat. Tájékoztató a forint kiviteli és behozatali szabályairól Az utóbbi időben több kül­földre utazó fordult a pénzügyi szervekhez azzal a kéréssel, hogy adjanak tájékoztatást a forint kivitelére vonatkozó sza­bályokról és a KGST-országok­­ban való beváltási lehetőségé­ről. Ezzel kapcsolatban az il­letékes pénzügyi szervek az alábbiakat közölték: Személyenként összesen leg­feljebb 400 forint, a határ­széli forgalomban pedig 50 fo­rintot szabad kivinni Magyar­­országról, vagy behozni az or­szágba. A határszéli forgalom­ban kivitt vagy behozott­ bel­földi pénz együttes értéke sze­mélyenként egy hónap alatt a 200 forintot nem haladhatja meg. Száz forintnál nagyobb címletű belföldi pénz nem vi­hető ki és nem hoz­ható be. A kivihető forintösszeg azt a célt­­ szolgálja, hogy vissza­téréskor a Magyarországon fel­merülő költségeket fedezni le­hessen. A vámokmányokon nem kötelező, s nem is szük­séges feltüntetni a fent emlí­tett forintösszeg kivitelét, illet­­ve behozatalát. A KGST-országok központi bankjai között­ létrejött meg­állapodás alapján ez az összeg kinttartózkodáskor beváltható az illető ország pénznemére (pl. Szovjetunióban rubelre, Lengyelországban zlotyra stb.). Csehszlovákiában, a jelenleg ott érvényes rendelkezések sze­rint 130 forintot lehet koro­nára átváltani. A bankok a beváltáskor megkívánhatják a m­agyar vámokmányok bemu­tatását. Külön fel kell hívni a fi­gyelmet arra, hogy az érvé­nyes rendelkezések szerint a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamtól eltérő árfolyamon nem szabad forintot külföldi fizetőeszközre átváltani.

Next