Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetük csökkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk és két óceánon túli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben,koktélon, álldogálva... öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonképpeni Haderő, és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az,hogy már kitűzték a konferencia kezdetének napját, meghatározták a résztvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni a konferencia elé is, és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1963-tól mostanáig több NATO-ülésen látta, hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” országok vágya, elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az ő javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet katona távozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státussal... (Ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcs-állá ma. tele NATO repülőterekkel, NATO-támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlandia-palotában, az összeurópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékezhetünk a szocialista diplomácia sok éves erőfeszítéseire. 1969 márciusában a „Budapesti Felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev—Nixon, a Brezsnyev —Brandt és a Brezsnyev— Pompidou találkozóhoz vezetett — megteremtette a kedvező feltételeket a konferencia összeültéhez. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, kedden— szerdán a Párizs közelében lévő Rambouillet-ban tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának utazását a világon szinte minden hírmagyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségűnek minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakorlatilag új, minőségileg magasabb fokozatot értek el. Hozzátehetjük, hogy változások járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári politikusokat is. S igen jelentős, a szovjet—amerikai tárgyalásokon az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes békéért. Egy lengyel lap megjegyzését idézzük: Kína első reagálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népeivel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélandiakat, akik pedig eddig inkább a francia kísérleti robbantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva... A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága, és a nyugatnémet márka felértékelése, mind-mind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „folytatása következik!” PÁLFY JÓZSEF Nagy jelentőségű kutatások Pécsett az erózió pusztította talajok helyreállítására A Magyar Tudományos Akadémia dunántúli intézetében — Pécsett — nagy jelentőségű kutatás indult meg az erózió pusztította talajok termőképességének természetes úton való helyreállítására. Mint közismert: hegy- és dombvidékeinken felmérhetetlen károkat okoz a talajerózió, amely ellen költséges beruházásokkal — védművek építésével, csatornázással, stb. — tudnak csak védekezni a mezőgazdasági üzemek. Hazánkban elsőként dr. Lehmann Antal természetföldrajz-kutató, a dunántúli tudományos intézet munkatársa gondolt arra, hogy az erdősítést ne csak eróziógátló műveletként alkalmazzák, hanem a leromlott talaj termőképességének helyreállítására is. Evégett olyan hegy- és dombvidéki területeket vizsgált meg, amelyeket különböző időpontokban erdősítettek. Kiderült: 23—30 év elegendő arra, hogy az erdei vegetáció jótékony hatására visszaálljon a talajszerkezet eredeti állapota, a föld visszanyerje korábbi termőképességét. A pécsi kutató megvizsgálta a Zselicséget, amely ilyen tekintetben az ország legrosszabb körzetei közé tartozik, s megdöbbentő adatokhoz jutott. A mindössze 1140 négyzetkilométernyi területén évente hatszázezer tonna termőtalaj pusztul el, és sok helyen már teljesen eltűnt a földek termőszintje. Ehhez hasonló — ha nem ilyen kritikus — a helyzet hazánk más hegy- és dombvidékén is. dr. Lehmann Antal most térképet készít a Zselicségről a termőképesség helyreállítását szolgáló erdősítések számára. Az erdősített terület természetesen nem „vész el” véglegesen a növénytermelés számára, hanem mintegy tartalékszántó szerepét tölti be. Ha ugyanis később szükség lesz az erdősített hegy- és dombvidéki földekre, erdőirtással ismét szántóvá alakíthatják át az akkor már teljes értékű, megújult termőképességű területeket. v. Tanácskozott a jugoszláv pártelnökség végrehajtó irodája Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének irányításával Brioni szigetén ülést tartott a pártelnökség végrehajtó irodája. Az ország gazdasági helyzetéről és a hosszú távra szóló stabilizációs politikai időszerű kérdéseiről tanácskoztak. A soron következő feladatokat határozatban rögzítették. Táviratok nemzeti ünnepek alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Roland Michenert, Kanada főkormányzóját. * A Szomáli Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Siad Barre vezérőrnagynak, a Legfelsőbb Forradalmi Tanács elnökének. Chile a puccskísérlet után Negyedmillió santiagói dolgozó hallgatta a La Moneda palota előtt dr. Salvador Alleride elnököt, aki a meghiúsított katonai puccskísérletről beszélt. Allende mindenekelőtt a chilei munkásság fegyelmezettségét méltatta. „Ezt a napot a történelem nem felejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üzemeket, és harcra készen várták a kormány utasításait. A hadsereg és a rendőrség alkotmányhűsége azonban néhány óra alatt felszámolta a zendülést. A katonai lázadásért felelős személyek nem kerülik el a felelősségre vonást.” Allende szenvedélyes szavakkal bélyegezte meg a lázadókat, s mint mondotta: a puccsban részt vett polgári személyek többsége a Haza és Szabadság nevű fasiszta szervezet tagja. Ezek az urak most rémülten könyörögnek menedékért külföldi követségek kapui előtt. Salvador Allende kétórás beszédében felszólította a chilei dolgozókat, hogy folytassák a termelőmunkát, és maradjanak éberek a népi hatalom megvédelmezése érdekében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forradalmi és demokratikus célokat követ. A legnagyobb feladat most: többet dolgozni és többet termelni! — hangsúlyozta. A második páncélosezred egy részének pénteki sikertelen felkelését követően egész Chilében helyreállt a rend, valamennyi tartományban érvényben van a rendkívüli állapot. Santiagóban, a városközpontban több helyütt lövések nyomai látszanak a házak falán, sok száz ablak betört. A hivatalos jelentések szerint a délelőtti összetűzésekben négy polgári személy és egy katona vesztette életét, húszan súlyosan megsebesültek. A városban éjszakai kijárási tilalom van. Az utcákon katonai járőrök cirkálnak, amelyeknek parancsuk van, hogy a megállást megtagadó járművekre tüzet kell nyitni. A lázadó páncélosezred egyébként már hallatott magáról 1969-ben, amikor Roberto Viaux tábornok parancsnoksága alatt zendülést robbantott ki a zsold megemeléséért és a fegyverzet korszerűsítéséért. Az említett Viaux tábornok, aki a René Schneider egykori hadsereg-főparancsnok elleni gyilkos merénylet egyik, résztvevője, 1970 óta börtönben van, és péntek reggeltől megszigorított őrség vigyáz rá. Mario Sepulveda tábornok, a santiagói szükségállapot körzetparancsnoka nyilatkozatban szögezte le, hogy a hadsereg támogatja az alkotmányt és a törvényességet Chilében. Az ország törvényes kormánya mellett foglalt állást az ellenzéki kereszténydemokrata párt is. A lázadás, sikeres elfojtása alkalmából táviratban köszöntötte dr. Salvador Allende elnököt Fidel Castro, a kubai miniszterelnök, Hector Campora argentin és Luis Echeverria mexikói elnök. * Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. A fegyveres erők főparancsnokságának utasítására szombaton betiltották a Cooperativa Vitalica és a Mineria ellenzéki rádióállomások működését. Diplomakiosztás Kaposváron Szombaton diplomakiosztó ünnepséget rendeztek a kaposvári tanítóképző intézetben, a most végzett 77 tanítót és a 30 levelező tagozaton végzett óvónőt dr. Várkonyi Imre igazgató köszöntötte és búcsúzott el tőlük a tanári kar nevében, majd átadta a diplomákat. Az új tanítók és óvónők Baranya, Somogy és Tolna megyében kezdik meg ősszel oktató-nevelő munkájukat. Tájékoztató a forint kiviteli és behozatali szabályairól Az utóbbi időben több külföldre utazó fordult a pénzügyi szervekhez azzal a kéréssel, hogy adjanak tájékoztatást a forint kivitelére vonatkozó szabályokról és a KGST-országokban való beváltási lehetőségéről. Ezzel kapcsolatban az illetékes pénzügyi szervek az alábbiakat közölték: Személyenként összesen legfeljebb 400 forint, a határszéli forgalomban pedig 50 forintot szabad kivinni Magyarországról, vagy behozni az országba. A határszéli forgalomban kivitt vagy behozott belföldi pénz együttes értéke személyenként egy hónap alatt a 200 forintot nem haladhatja meg. Száz forintnál nagyobb címletű belföldi pénz nem vihető ki és nem hozható be. A kivihető forintösszeg azt a célt szolgálja, hogy visszatéréskor a Magyarországon felmerülő költségeket fedezni lehessen. A vámokmányokon nem kötelező, s nem is szükséges feltüntetni a fent említett forintösszeg kivitelét, illetve behozatalát. A KGST-országok központi bankjai között létrejött megállapodás alapján ez az összeg kinttartózkodáskor beváltható az illető ország pénznemére (pl. Szovjetunióban rubelre, Lengyelországban zlotyra stb.). Csehszlovákiában, a jelenleg ott érvényes rendelkezések szerint 130 forintot lehet koronára átváltani. A bankok a beváltáskor megkívánhatják a magyar vámokmányok bemutatását. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az érvényes rendelkezések szerint a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamtól eltérő árfolyamon nem szabad forintot külföldi fizetőeszközre átváltani.