Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

t A tudomány társadalmi hasznossága A technika olyan régi, mint maga az ember, hiszen az emberré válást az első szerszám elkészítése jelentette. Bolygónk arculata évezredek folyamán, a tudomány fejlődésével teljesen átformálódott. E változások kilencven százaléka azonban az utolsó három emberöltő alatt merít végbe. A tudományok fejlődése termékenyítőleg hatott az emberi társadalom fejlődésére is. Jánossy Lajos professzorral folytatott beszélgetésünkkor e hasznos kölcsönhatás kérdéseiről volt szó. — Milyen szerepet játszik az ember a tudomány és a társadalom formálásában? — A társadalom az őskorban akkor kezdett kifejlődni, amikor elkezdődött az emberi munka. Bizonyára nem túlzás, hogy a munkával együtt kezdetleges formában megjelent a tudomány is. A tudományos gondolkodás egyrészt a természet, másrészt a társadalom összefüggéseinek a megértésével foglalkozik. Korábban a különféle jelenségeket a természet által, vagy a vallásos felfogásúak Isten által adottnak tekintették. A gondolkodó ember azonban ebbe nem nyugodott bele és firtatni kezdte, hogy mik azok a valódi összefüggések, amelyek a jelenségek mögött állnak. A társadalomtudományoknál sok esetben kiderült, hogy azokat az adottságokat, amelyek látszólag kívülről meghatározottak, tulajdonképpen a társadalom, tehát az ember határozza meg. A tudományos tevékenység nemcsak egyszerű kíváncsiság. A jelenségek mögötti összefüggések megértésével egy lépéssel továbbjutunk és a megértés birtokában környezetünket meg is tudjuk változtatni. A társadalomban az összefüggések megértése hasznos társadalmi változásokat idézhet elő. A természeti törvények megértése pedig lehetővé teszi, hogy a természeti erőket fel tudjuk használni saját célunkra. Ha kissé romantikusan azt mondjuk, hogy az ember legyőzi a természetet, akkor ez csak részben felel meg a valóságnak. A természetet nem lehet legyőzni, a természeti törvények tőlünk függetlenek és minden körülmények között érvényesek. Azonban e törvényszerűségek kihasználása igen hasznos lehet mind saját magunk, mind az egész társadalom számára. • Milyen példákat tudna mondani a felismerésre, a megértésre és a megvalósításra? A múlt században mélyreható és aprólékos vizsgálatok az elektromosság különböző tulajdonságainak megértésére vezettek. Csakis a törvényszerűségek megértése birtokában sikerült később elektromos gépeket és automatákat konstruálni, amelyek nélkül a mai társadalom már elképzelhetetlen. Érdekes mozzanat volt Maxwellnek egy látszólag apró felfedezése, amely az akkori elektromágneses elméletnek egy látszólagos ellentmondására mutatott rá. Maxwell elméleti úton megmutatta, hogy hogyan lehet az elektromágneses egyenleteket úgy módosítani, hogy az ellentmondás eltűnjék. Ez a módosítás technikailag az egyenletekben egy további tag bevezetését jelentette. Az így módosított elmélet egy érdekes jelenség feltárására vezetett: így ismerték fel — először elméletileg — az elektromágneses hullámok létezését. Ebből következtetve rájöttek, hogy a fény maga is elektromágneses jelenség. A puszta megállapításokon kívül rájöttek arra is, hogy a fényen kívül más elektromágneses hullámokat is elő lehet állítani mesterségesen. És így Hertz, Marconi és mások munkája nyomán létrejött a drót nélküli távíró, a rádió és a televízió. — A tudomány fejlődésének gyorsasága napról napra fokozódik. Szinte már úgy tűnik minden jelenségre magyarázatot kaptunk és nincs mit felfedezni. Véleménye szerint a mai tudomány milyen feladatok megoldása előtt áll? — A felsorolt példák jól mutatják, milyen fontos szerepe van a tudománynak és annak alkalmazásának társadalmunkban. Ma sok vonatkozásban egyre nagyobb szerepe van az atomenergiának. A mai tudomány legnagyobb és egyelőre teljesen megoldatlan feladata a következő: Fejlett technikák segítségével természeti kincseinket félelmetes gyorsasággal használjuk fel és félő, hogy ha ez így megy tovább, akkor üresre esszük „éléskamránkat” és utána éhen halunk. A természet- és társadalomtudományok legnagyobb feladata az emberi tevékenység olyan keretekbe irányítása volna, hogy ez a fenyegető perspektíva ne valósuljon meg. BUDAI MÁRIA I Állítsátok meg a zajokat A hangok világa egész életünket körülveszi. Általuk közlünk és fogadunk be ismereteket. De fenyegetnek, sőt kínoznak is minket. A szél, az eső, a patak, a madarak ősidők óta kellemes „háttérzenét” szolgáltatnak. Nem mondhatjuk ugyanezt a gépekről, örülhetünk, ha kibírjuk őket, s nem kell orvoshoz fordulnunk ... POKOLI DÜBÖRGÉS Lépten-nyomon gyilkos hangzavar veti ránk magát. A léglökésű fúrók az útépítés egész környezetét 120 decibeles lármával háborgatják, a motorkerékpárok és teherautó-óriások 100—110 decibellel dübörögnek, a rádiók és magnók harsogása 90 decibel erejű zűrzavart áraszt. „A városlakók javarésze rosszul hall ötven év felett. És még nagyobb baj van a fiatalokkal” — írja a Sciences et Avenir. Egy svéd doktor megállapította, hogy a serdülők körében tízszer annyi hallászavar lépett fel 1970-ben, mint 1956-ban. A fiataloknak gyakran a szemükre vetik, hogy belefeledkeznek a siketítő zef lébe és beszéd helyett ordítoznak. Csakhogy ez a kérdés egyszerre tartozik az orvosra és a nevelőre. Tény, hogy sok fiatal hall rosszabbul, mint a szülei ugyanabban a korban. Szörnyű kör: csak az ordítást hallják normálisan, de az ordítás napról napra több sejtet rombol szét a már amúgy is megnyomorított hallószervekben. Bebizonyosodott, hogy a szüntelen városi hangzavar megtámadja az agy gátlásmechanizmusát, amely a feltételes reflexek működését irányítja. A figyelem csökken, a teljesítőképesség zuhanni kezd, főleg a gondolkodásé. A gyomorműködés akadozik, fekély vagy más gyomorbántalom lép fel. A normális „csöndes” pihenés hiánya felhalmozza és tartósítja a fáradtságot. Ebben az állapotban a szervezet könnyű zsákmányul esik oly súlyos betegségeknek, mint a magas vérnyomás. Olykor az idegrendszer mondja föl a szolgálatot. ELLENTÁMADÁS A Szovjetunióban 1930 körül kezdtek figyelmet fordítani a „zajos foglalkozású” emberek rendszeres orvosi vizsgálatára és egyre-másra dolgoztak ki gyakorlati javaslatokat a géppark „elcsöndesítésére”. A szakszervezeteknek a munkakörülmények ellenőrzésében döntő szavuk volt. Kezdeményezésükre állította össze a Munkaegészségügyi Intézet az „Átmeneti szabványok az üzemi zajelhárítás rendezésére” című javaslatot, melynek betartását 1956-ra az ország minden üzemének és intézményének előírták. Minthogy a veszély tovább nőtt, a szovjet kormány 1960- ban különleges ipari csendvédelmi törvényt fogadott el. Húszegynéhány laboratóriumot állítottak fel a problémát gyökeresen megoldó eljárások kidolgozására. A sűrített levegővel való fémnyírás helyett bevezették a gázhegesztővel való vágást; forgácsolás helyett, ahol lehetett, a hideg préselést; elterjedtek a szegecseket hangtalanul beverő légpisztolyok és a nagy teljesítményű, távirányítású légsűrítők; módosították a szövőgépek, félautomata esztergapadok és más zajos szerkezetek terveit. Csakis ezek az eredmények tették lehetővé, hogy 1969-ben megszigorítsák a csendvédelmi szabályokat az üzemekben és a tervezőintézeteknél. „TOTÁLIS HÁBORÚ” Az állami költségvetés a folyó ötéves terv során több mint négyszáz intézményt lát el munkaegészségügyi kutatásokhoz szükséges pénzalappal, és a terv, amely a különböző kutatók működését országosan egybehangolja, kitér vagy ötven intézetre, amely a csendvédelemmel foglalkozik. De ez a „totális háború” nem korlátozódhat az üzemekre. A költségvetés megnyitja a másik arcvonalat, a nagyvárosok védelmére irányítja a kutatókat. Térképek és grafikonok, amelyek az intézkedések mérlegelését és ellenőrzését szolgálják, hívja fel a figyelmet Moszkva leglármásabb negyedeire. A távolabbi jövőre kidolgozták a városi közlekedés gőzerő- és elektromos meghajtású járműveit és más csöndes szállítóeszközöket. A jelen pillanatban azonban a várostervezők tehetik a legtöbbet terebélyes zöldövezetek beiktatásával. 1968-ban az ország minden jelentősebb ipari centrumában csendvédelmi bizottságot alakítottak. Ezek szorítják vissza az üzemekből a lakónegyedekig szűrődő zajokat és nagyrészt rajtuk múlik, hogy az új üzemek elhelyezése a régiekénél kedvezőbb legyen. Noha a csendvédelemnek megvannak a maga sikerei, még számos probléma megoldatlan. Ugyanolyan égető gondok ezek, mint a levegő és a víz tisztaságának védelme. Mindenfajta nemzetközi együttműködés csak kifizetődő lehet századunk ezen új ártalmával szemben. Tv-napló Jávor Pállal tulajdonképpen a legrosszabb történt: filmszerepei, amelyek hivatva lennének megtartani művészetét, egy hamis Jávor-képet őriztek meg. Mert ez a nagy művész egészen más volt, mint amire hajlama ellenére a Horthy-korszak polgári tömegízlése kényszerítette. A mulatós, szívdöglesztő szépfiú, a nők bálványa kényszerszerep volt, s tehetségét bizonyítja, hogy a legtöbbször a sablonokon is átüt eredetisége, jellemformáló képessége, mindaz, amiről a tv új sorozatában, a Színészmúzeumban, oly őszintén beszéltek egykori pályatársai. Az is emberi és művészi tragédiájához tartozik, hogy a felszabadulás után, amikor valóban tehetségéhez méltó szerepeket kaphatott volna, a már teljesen kiforrott színész, a világhír reménysége átvitte az Óceánon túlra, de a hosszúra nyúlt amerikai turné csak csalódást hozott, s amire hazaérkezett, már csak arra volt ideje, hogy elbúcsúzzék a Pályától, a barátoktól, az élettől. A Színészmúzeum Jávor Pálról szóló műsorában folyton ezt kellett éreznünk: adósunk maradt, a filmtekercsek csak tehetségének villanásait őrizték meg, a hozzá méltó szerep folyton elmaradt, a siker szabványaiból az üzleti megfontolások nem engedték kilépni. Pedig ezek a duhaj huszártisztek, érzelgős szépfiúk emberi magatartásától is távol voltak. A legnehezebb időkben, amikor pályatársai közül is többen meginogtak, Jávor az üldözöttek oldalára állt, amiért a nyilasok, a németek börtöneit is meg kellett járnia. Az új sorozat, mely ezentúl havonta jelentkezik, — a Jávor-portré ezt ígéri — jó úton jár. Fényképek, filmrészletek, személyes emlékezések elevenítik fel egy-egy nagy színészegyéniség jelentős állomásait, már amennyit fel lehet belőle eleveníteni. Amit Jávor Páltól kaptunk, kevesebb, mint amit jelentett és jelenthetett volna a magyar színpad számára, de mégis jó volt viszontlátni, vagy a fiatalok számára inkább megismerni ezt a nagy művészt, és igaz embert. A forgatókönyvet Bános Tibor írta, az operatőr Lukács Lóránt, a szerkesztő-rendező Csenterics Ágnes volt, de rajtuk kívül dicséret illet valamennyi résztvevőt, köztük elsősorban a kitűnő műsorvezetőt, Farády Istvánt. Ezek után érthető érdeklődéssel várjuk a Színészmúzeum következő adásait, k Cs. Színészmúzeum Tanévnyitás az Iskolarádióban Megkezdődött a tanév az ország legnagyobb „tanintézetében” az Iskolarádióban, amely most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az új tanév küszöbén a legfontosabb eredménynek tartják az adások szerkesztői, hogy ma már a 6—18 éves korosztály minden évfolyamát átfogják műsoraikkal. Havonta mintegy 1300 percben közvetíti információit az ország valamennyi iskoláskorú fiatalja számára a rádió speciális műsora. A 6—10 évesek számára folytatják — elsősorban a tanyai kisiskolásoknak — a „Nyitnikék” sorozatot; ebben lesz olyan adás, amelyben az anyanyelv vagy a környezetismeret, vagy pedig éppen a matematika dominál. Kísérletet tesznek egy-egy téma komplexebb bemutatására is. Ezzel az a cél, hogy a gyerekeknek az iskolában és az iskolán kívül szerzett ismereteit összefoglalják. Tovább ápolják a kisiskolások versmondó kultúrájának fejlesztését. Ezért minden megyében keresnek néhány verskedvelő gyermeket és műsoronként elemzik majd versmondásukat. Folytatódik a tavaly elkezdődött új énekzenei műsor is, a tavalyi elsős anyagot megismétlik, a másodikosoknak pedig újat sugároznak. A zene iránt különösen érdeklődő kisfiúk és kislányok számára „Hang-játék” címmel önálló és napközi foglalkozásra is kiválóan alkalmas új zenei játék indul. Az elsőosztályosoknak „Tanuljunk magyarul” címmel új szemléletű anyanyelvi sorozatot készítenek. Új sorozat indul történelemből és orosz nyelvből az V.— VI. osztályosok számára. Az egyenként tízperces történelmi adásokban a letűnt korok hétköznapjaiból olyan históriaérdekességeket mondanak el, amelyek a tankönyvekből általában kimaradnak, de amelyek biztosan számíthatnak a gyerekek érdeklődésére. Ugyancsak az ötödik osztályosoknak új sorozatot terveznek. ,,Kezdjük az ábc-vel” címmel. Ennek tematikája megegyezik és mintegy kiegészíti az Iskolatelevízió ötödikes orosz nyelvleckéit. Megismétlik — szintén ötödikeseknek — a „Start” című sorozatot, amelyhez az idén már magnószalag és szövegkönyv is kapható. „Vendégünk Aesopus” címmel a VII—VIII. évfolyamosok osztályfőnöki órából kapnak új műsorokat. A VIII. osztályosok „Zenés, verses földrajzkönyv” címmel új sorozatot hallhatnak, s folytatódik a „Törd a fejed” című matematikai és történelmi társasjáték is. A kémia, a biológia és technika iránt érdeklődőknek ajánlják a „Napraforgó” című adásokat. . . A 14—18 éves korosztály számára új osztályfőnöki vitaindítók készültek, illetve a IV. osztályosoknak a világnézetünk alapjai című tantárgyához állítottak össze új sorozatot. (A világnézeti műsorok szövege az adások elhangzásával egy időben megvásárolható könyv alakban és magnószalagon.) Történelemből a középiskolásoknak elsősorban a 20 perces dokumentum-összeállításokat és a 40 perces „Történelmi arcképcsarnok” műsorait ajánlják a szerkesztők. Továbbra is az idegen nyelvet tanulók segítségére siet a rádió. Megismétlik a tavaly elhangzott „The missing jewel”-t. „Valentine voyage” és „Travel with us” címmel új francia és angol társalgási sorozat indul. Mindkettő a beszélt nyelv fordulataira épít, azok begyakorlását segíti elő. Új tematikával folytatódik az érettségizők és az egyetemi felvételizők számára szóló „Kollégiumi órák” című műsor, amelynek tavalyi adásait magnószalagon is meg lehet szerezni. (MTI) Népújság , 1973. szeptember 14.