Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

"(Folytatás az 1. oldalról). várják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk és meg­állapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európá­ban béke és biztonság legyen, hogy az államok, az országok hasznosan együttműködjenek a közérdekű dolgokban népe­ink javára. Elnök elvtársi Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk­­ meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési­­ értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok ta­nácskozás, vita van mögöt­tünk, harcolnunk is kellett. S az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb békésebb világ korszak­­jelzőjeként kerülhet a törté­nelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a né­pek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megold­­­­juk.­­ A magyar kormány az érte­kezlet okmányával egyetért, küldöttségünk azt megbízatá­sának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képviselőinek egy újabb érte­kezlete áttekintse majd az ad­dig megtett utat, s megvizsgál­ja a teendőket. Szeretném biz­tosítani önöket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a béb­eszerető magyar nép min­den tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet nemes céljai valóra váljanak.­­ Köszönöm figyelmüket! Leonyid Brezsnyev: Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának összes részt­vevői érzékeljük ennek az ese­ménynek különleges jellegét és politikai horderejét.­­ Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és­­ milliók a tanácskozáson részt­vevő országokban, sőt más or­szágokban is. Velünk együtt­­ mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. ' ■ £ Mi a nyitja ennek az érdek­­­­lődésnek, amely a teremben­­ jelenlévő magas rangú politi­­­­kusok és államférfiak tanács­kozása iránt megnyilvánul? » A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közismert együttes szövetségesi döntéseit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanács­kozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei kö­zött nőtt fel és él, s ma jo­gosan úgy érzi, hogy ez más­képp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egye­sült Államok és Kanada leg­felsőbb politikai és állami ve­­zetői azért gyűltek össze Hel­sinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús meg­rázkódtatásoktól. A békére va­ló jogot biztosítani kell Eu­­­ópa valamennyi népe számá­ra. Természetesen amellett va­gyunk hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamen­­­nyi népe számára. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, Felelősség a kontinens jövőjéért ! Európa, amely számos nagy­szerű nemzetközi kultúra ha­zája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló állam­­közi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politi­kai mérlege szükséges megvo­­násának tekinti. Ennek a ta­­nácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszáza­dos tapasztalatai alapján el­képzelje és felvázolja a jö­vőt. uw f " i„ir ■ [UNK] Vj Itt Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az agresszorok akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törekvést amely azután több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő­tartalékait bűnös és ember­­gyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel. 1.­ Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kol­lektív következtetéseket a tör­ténelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következteté­seket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell lé­teznie és fejlődnie.­­ Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye vala­mennyi részt vevő állam érde­keinek gondosan kimért egyen­súlyát tükrözi. Az eredményt tehát­ különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig­­— a csúcsszintű befeje­zésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul ér­tékeli az európai és a nemzet­közi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyen­jogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább megha­tározzák az európai és a vi­lágpolitika alakulását, e ta­nácskozás és a tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. jv . : ** Az okmány,­ amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző te­rületeken való együttműkö­dést.­­­A részt vevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatároz­zák az államok közötti vi­szonyban követendő magatar­tás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, ame­lyekért olyan nagy meggyőző­déssel és következetességgel küzdött a szovjet állam meg­alapítója. Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép>.­­­­ A tanácskozás meghatároz­ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki terüle­ten a környezetvédelem terü­letén, a kultúra és a művelő­dés terén­­ kifejtendő együtt­működés, az emberek, intéz­mények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetősé­gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzel­hetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barát­ság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. 1975. augusztus 1. de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a he­lyes irányt mutatják az e té­ren való együttműködés szá­mára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új foko­zat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak hogy a tanácsko­zást követően a katonai eny­hülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetősé­get a közép-európai haderő­csökkentésre úgy hogy ez sen­kinek se csorbítsa a biztonsá­gát. Vagy megfordítva: min­denkinek hasznára váljék. Megvalósítjuk a megállapodásokat A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részt vevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megál­­­­lapodásoknak. . Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így­ fog eljárni. Nézetünk szerint az értekez­let summája az, hogy a nem­zetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzelfog­hatóvá tétele a lényege mind­annak, ami a békét Európá­ban valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ez­zel összefüggésben mi a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sét, reális leszerelési eredmé­nyek elérését tesszük az első helyre. „­­ Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazsá­gos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzet­közi kapcsolatokban, gyakor­lattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk er­re irányul, és ezt újból ki­nyilvánítjuk erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lemb­en példa nélkül álló ta­lálkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása, a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tésének folyamatában. Ahhoz, azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozó­val, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra válhas­sanak, hogy azokat ne ingas­sa meg az első zord szélvihar, közös erőfeszítésekre, vala­mennyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve végül is képesek E rendkívüli, tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humaniz­musát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. voltak kidolgozni az általáno­san elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a ta­nácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolják néze­teiket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembe­vételével és közös egyetértés­ben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiá­ban és a társadalmi rendsze­rekben tapasztalható különb­ségeket. Pontosabban, a részt vevő államok közös poli­tikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének feltéte­lei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen, vagy olyan külpolitikai jelle­gű megfontolásokra támasz­kodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan ala­kítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga­, hogy megoldja belügyeit, ki­alakítsa belső törvényeit. Más­fajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó doku­mentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatform­ja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddi­gi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, hol­nap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehala­dáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben a megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinki­ben képviselt 35 állam hozzá­kezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lé­péseket az első európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak meg­oldására és továbbfejlesztésé­re. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai érte­kezlet összehívásáról szóL Nagy megelégedéssel állapí­tom meg, hogy az európai bé­ke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól; a munkásokét, a falusi dolgozó­kat,­ az értelmiségiekét, vagyis­­ minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az , ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és biza­lommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megálla­podások kibővítik annak lehető­ségét, hogy a népek fokozot­tabban befolyásolják az úgy­nevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a minden­­­­napos problémákat is. Előmoz­­­­dítják az em­iber életkörülmé­­nyeinek javítását, a foglalkoz­­­­tatottság biztosítását, a jobb»*­­ művelődési feltételeket. Ossze-j’,i­tt függnek ez egészségről való ’­­ gondoskodással is, vagyis rö~íj i, vnden mindennel, ami az egyes 5 * embereket,­­ családokat, a fia­ ■* talokat és a különböző társad­­ V­dalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik#­' erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonság­­i és együttműködési értekezm­­letet az összes résztvevők kö­­­­­zös sikereként értékelem. A#* £ : értekezlet eredményei hasz­nAi­ not hajthatnak Európa hatá­­r­­ain túl is. tf A hosszú tárgyalások ered­*­ményei olyanok, hogy ninc#1 győztes í és legyőzött, nyerte#,“ és vesztes. Ez a józan ész dia-1 dala. Mindenki nyert, a kelet­ ’ v ti és a nyugati országok, a szo­”­cialista és a kapitalista álla­’­­­mok, a szövetségekben tömö­­­rültek és a semlegesek, a ki»,­­ és a nagy államok népei egy-1* aránt. Mindenki nyert, akinél#­­ drága bolygónk békéje és biz­ jf­tonsága. <­­ W Meg vagyunk győződve ar­r­ról, hogy mindannak a sike­­­rés megvalósítása, amiről itt, ■ megállapodtunk, nemcsal#»­hogy kedvező hatással lesz a»?>. európai népek életére, hanem­ mi fontos hozzájárulást jelent az­, a világbéke megszilárdításá­ra hoz is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők kö­­­­zül sokan osztanak. A tanács­­kozás a nemzetközi politikai hasznos iskolák­nak bízón valt a részt vevő államok számára; különösen hasznosnak napja­inkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetet­len eszközök állnak rendelke­­­zésre.­­ Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozó ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek, a harmadik szakasz munkájának nagysze­rű megszervezéséért, a rendkí­vüli szívélyességért és ven­dégszeretetért. A délelőtti ülés Az európai biztonsági konfe­rencia csütörtök délelőtti ülé­sének első szónoka. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, csehszlovák köztársasági elnök többek között kijelen­tette: Ez az első alkalom a törté­nelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra, hogy megteremtse a béke, a biztonság és a békés együtt­működés reális feltételeit, an­nak ellenére hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasá­gi ideológiai és társadalmi kü­lönbözőségek. Különösen nagyra értékeljük azt a szerepet, amelyet a kon­ferenciát megelőző tárgyaláso­kon a Szovjetunió betöltött, nagyra értékeljük a Szovjet­unió békepolitikáját. Ugyan­akkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gondolko­(Folytatás a 3. oldalon) A lenini békepolitika humanizmusa

Next