Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
2 "KÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Záróközlemény a szovjet—indiai tárgyalásokról — Irak és Irán között felújul a „városok háborúja” — A nicaraguai alelnök nyugat-európai körútja. Hétfő: Moszkvában Gorbacsov fogadja Willy Brandtot — Pekingben kicserélik a kínai—brit Hongkong-megállapodás okmányait — Az olasz fővárosban megkezdődik az Antonov-per. Kedd: Craxi olasz kormányfő a Szovjetunióban tárgyal — Washingtoni nyilatkozatok az űrfegyverkezés folytatásáról — Mitterrand—Kohl találkozó — A jugoszláv miniszterelnök Washingtonban. Szerda: Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára Kubában, Fidel Castro beszéde namíbiai diákok előtt — Angolában dél-afrikai szabotázst lepleznek le a legfontosabb olajmezőn. Csütörtök: Genfben kezdetét veszi a szovjet—amerikai tárgyalások második fordulója — Harcok Bejrútban, tárgyalások Damaszkuszban a palesztin—síita konfliktus kapcsán; a jordániai király az Egyesült Államokban folytat megbeszéléseket. PFSZ-ülés Tuniszban. Péntek: Gustav Husák Moszkvában — Todor Zsivkov Japán után a KNDK-ban tárgyal — Nagygyűlések Görögországban a vasárnapi választások előtt . Kairó a Biztonsági Tanács elé terjeszti a libanoni válságot. A hét 3 kérdése 1. Hogyan értékelhetjük a Moszkvában lezajlott tárgyalásokat? Jóllehet, nem kevés fontos belpolitikai, mindenekelőtt gazdasági téma került előtérbe a Szovjetunióban, Moszkva továbbra is jelentős diplomáciai események színhelyéül szolgál. A „diplomáciai vendégkönyvben” egymást követik a bejegyzések: alighogy közzétették a szovjet—indiai csúcstalálkozó eredményeit összegező közleményt, Willy Brandt nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök s egyben a Szocialista Internacionálé elnöke érkezett Moszkvába, ahol ötórás tanácskozást folytatott Mihail Gorbacsovval. Ezután magas szintű szovjet—olasz tárgyalások következtek, majd Gustav Husák részvételével szovjet—csehszlovák eszmecserére került sor. Mindez jól tükrözhette a szovjet külpolitikának minden irányban megnyilvánuló hagyományos aktivitását, s az utóbbi időben történt felélénkülését a legmagasabb szinten is. Természetesen különös figyelem kísérte a szovjet—olasz megbeszéléseket, amelyek súlyát csak növelte, hogy jelenleg Itália tölti be a közös piaci Tízek soros elnöki tisztét. Róma közismerten az Egyesült Államok szövetségese a NATO-ban, s Bettino Craxi, nem sokkal moszkvai útját megelőzően, Washingtonban is járt. Olaszország külpolitikai állásfoglalása ily módon alapvetően behatárolt, és számos lényeges nemzetközi kérdést, folyamatot a Szovjetuniótól eltérő módon ítél meg. A szovjet—olasz párbeszéd azonban bizonyíthatta: ha a realitások, a józanság, a kompromisszumok keresésének talajáról közelítik meg a vitás problémákat, lehet érintkezési pontokat találni. Az SZKP KB Politikai Bizottságának értékelése szerint a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a katonai szembenállás szintjének csökkentésében, az enyhülési folyamat helyreállításában vannak találkozási lehetőségek, ezért fontos, hogy az együttműködés, a politikai párbeszéd a jövőben is fejlődjék Olaszországgal. Nem titok, hogy az Egyesült Államok milyen nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy azokat felsorakoztassa a washingtoni nézetek támogatására a csillagháborús tervektől egészen a Nicaraguával szemben elrendelt embargóig. A NATO-partnerek többé-kevésbé megoszlanak, s ilyen körülmények között a magas szintű szovjet— olasz tárgyalások a kedvező lehetőségeket mutatják a szembenállás helyett az együttműködésre, a kelet—nyugati kapcsolatok alakítására. Mindez nyilván elgondolkodtató lehet London, Párizs és Bonn számára, hogy csak a legtekintélyesebb nyugat-európai államokat említsük, hiszen ezek az országok élvezhették az enyhülés vívmányait, s tisztában lehetnek a feszültség kiéleződésének veszélyeivel. A Willy Brandttal folytatott eszmecsere során az SPD-vel, s általában a szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista Internacionáléval kialakítható kapcsolatok kerültek előtérbe. (Emberi érdekességként említhető, hogy Reagan elnök NSZK-beli látogatása során elzárkózott a Brandttal való eszmecserétől, a Kremlben viszont politikai formátumának megfelelő fogadtatást kapott...) Nyilvánvaló, hogy az ellenzékben levő nyugatnémet szociáldemokratákkal több érintkezési felület kínálkozott, a genfi tárgyalásokkal kapcsolatosan például azonos elvi álláspontra jutott az SZKP és az SPD. A maga keretei között mind Craxi, mind Brandt moszkvai tárgyalásai a kelet—nyugati viszony javításának lehetőségeit jelezték, ha az a kölcsönös érdekek, a megértésre való törekvés jegyében történik. 2. Milyen lehetőségek kínálkoznak a genfi második fordulóban? Május utolsó előtti napján, az eredeti menetrendnek megfelelően kezdetét vette a genfi szovjet—amerikai tárgyalások második szakasza. Az előzmények köztudottak: január elején a genfi Gromiko— Shhultz találkozón született meg az elvi megállapodás, majd március 12-én indultak maguk a tárgyalásaik, és jó hat hét után „gondolkodási szünet” következett a most záruló hét csütörtökéig. A tanácskozások zárt ajtók mögött folynak, így legfeljebb egy-egy összejövetel időtartama kap nyilvánosságot, s azt közlik, hogy a teljes küldöttségek tárgyaltak-e, vagy a három tárgyalócsoport valamelyike. (Ezek az egymással összefüggő eszmecserék az űrfegyverkezés megakadályozásáról, az interkontinentális jellegű stratégiai fegyverrendszerekről, valamiint a közép-hatótávolságú „eurorakétákról” folynak.) A nyilatkozatok és kommentárok azonban világossá tették, hogy az első fordulóban nem történt haladás, és a két alapvetően eltérő álláspont egyelőre ugyanolyan távol áll egymástól, mint a „start” órájában. Sőt, bonyolódott a helyzet, hiszen kitűnt, hogy amerikai részről nem tartják be a külügyminiszterek genfi megállapodásának közösen lefektetett elveit. Washington változatlanul nem hajlandó feladni az úgynevezett SDI-t, a hadászati védelmi kezdeményezésnek nevezett űrháborús programját. Az űrfegyverkezés megindulása viszont azzal fenyeget, hogy megbontja a jelenleg fennálló katonai egyensúlyt. Ilyen körülmények között természetesen elkerülhetetlenek az egyensúly helyreállítására szánt lépések, s nehezen lehetne megkezdeni az interkontinentális vagy közép-hatótávolságú fegyverek csökkentését, így állunk most a második forduló kezdetén. Pedig lenne lehetőség eredményekre a genfi tárgyalásokon. A szovjet kommentárok felvetik például, hogy továbbra is érvényes Moszkva indítványa, amely Európa teljes atommentesítését célozza. Szovjet részről készek jelentősen csökkenteni az interkontinentális rakétákat is, de a kulcselv az, hogy elejét vegyék az űrfegyverkezésnek. A kérdés most az: megváltoztatja-e tárgyalási magatartását az Egyesült Államok, s hajlandó-e tisztességes, a kölcsönös biztonsági igényeket szem előtt tartó megbeszélésekre a továbblépés érdekében ? 3. Mi az oka az újabb libanoni harcoknak? Tragikus hírek érkeznek Bejrútból, s azokban visszacseng az 1982 őszén mártíromságot szenvedett Szabra és Satila neve. Súlyos harcok folytak három, összesen 120 ezer lakosú menekülttáborban a támadó síita milicisták, illetve a palesztin fegyveresek között. A helyzet nehezen áttekinthető, tűzpárbajok és fegyvernyugvási időszakok váltják egymást, legalább ötfajta közvetítés folyik, sorozatosan tárgyalnak a libanoni és szíriai vezetők is. A harcok kirobbanását a palesztinok szerint egy fiatalember Szabrában történő lefegyverzése, a síiták szerint egy mineista kocsi tűz alá vétele okozta. A következmény több száz halott (pontos számukat még lehetetlen megállapítani), csaknem kétezer sebesült. Valójában régi számlák intézésére került sor: palesztinok és síitáik között 1982 júniusa előtt rossz volt a viszony Dél-Libbanonban, s az izraeli megszállókkal szemben kialakult, úgy tűnik, átmeneti összefogás után, ismét felújult a bizalmatlanság. A síiták attól tartanak, hogy a palesztinok újra bázisokat építenek ki a túlnyomórészt síiták lakta délen, a palesztinok meg táboraik biztonságát féltik. A harcok sajátosan átszervezték a libanoni frontokat: a palesztin mozgalom viszálykodó erői — valószínűleg csak időlegesen — együtt léptek fel; a drúzok semlegességet vállaltak, helyreállt a beszélő viszony Arafat és Líbia között. Részben megoldódni látszanak, részben bonyolódnak a problémák, elsősorban vonatkozik ez utóbbi Szíria és a PFSZ Arafat vezette irányzatának viszonyára. A Közel-Keleten és Libanonban továbbra sem csillan fény a hosszú alagút végén. RÉTI ERVIN Moszkvában szovjet—olasz csúcstalálkozót tartottak. Jobbra a Mihail Gorbacsov vezette szovjet, balra pedig a Bettino Craxi vezette olasz tárgyaló küldöttség. (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének eredményes munkássága és közéleti tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést, Vass Henriknek, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete nyugalmazott igazgatójának kiemelkedő munkásmozgalmi tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. BÉCS Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök búcsúlátogatáson fogadta Randó Jenőt, hazánk távozó bécsi nagykövetét. MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Gustáv Husikkal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. Gustáv Husák csehszlovákiai baráti látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot, aki a meghívást köszönettel elfogadta. GENF A nukleáris és űrfegyverzetről folyó genfi szovjet— amerikai tárgyalások keretében pénteken ülést tartott a hadászati fegyverzettel foglalkozó tárgyalócsoport. PRÁGA Csehszlovákia területén befejeződött a csehszlovák néphadsereg és a szovjet középső hadseregtest egységei részvételével megtartott hadgyakorlat. A manőverekben szárazföldi csapatok és a légierők kötelékei vettek részt 25 ezer fővel. WASHINGTON Reagan elnökkel folytatott rövid megbeszélést pénteken Washingtonban Milka Planiic jugoszláv kormányfő, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Washingtonban. TEHERÁN Az iraki légierő pénteken ismét bombázta az iráni főváros több kerületét — közölte az IRNA iráni hírügynökség. PÁRIZS Mitterrand elnök megnyitotta a párizsi nemzetközi repülő- és űrszalont, amely a világ legnagyobb repülőipari és űrtechnikai kiállítása. 1985. június I. Pedagógusok kitüntetése Pedagógusokat köszöntöttek és tüntettek ki pénteken — a pedagógus nap alkalmából — a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen. Az eseményen, amelyen részt vett Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára is, Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, és méltatta a pedagógusi munka jelentőségét. Az oktatásügy időszerű feladatairól szólva kiemelte a közelmúltban elfogadott oktatási törvény jelentőségét. Hangsúlyozta: a közeljövőben egyik legfontosabb feladat a tartalmi korszerűsítés folytatása, az iskolák, egyetemek és főiskolák szakmai önállóságának megerősítése, a korszerű szemlélet és módszerek hatékonyabb alkalmazása. Köpeczi Béla 15 pedagógusnak adta át, eredményes munkája elismeréseként, az Apáczai Csere János-díjat, 170-en pedig a Kiváló Pedagógus kitüntetést vehették át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa iskolateremtő pedagógusi tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta dr. Vermes Miklósnak, a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium Kossuth-díjas vezető tanárának. Kiváló Pedagógus kitüntető címet kapott megyénkből: Árvai Istvánné, a szekszárdi Mérey utcai óvoda vezető óvónője, dr. Bábel Ernő, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, Huber János, a bonyhádi 504. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Patkó Józsefné, a tamási II. Számú Általános Iskola tanítója és dr. Szenczi Lászlóné, a szekszárdi 4. Számú Általános Iskola tanára, vezető szakfelügyelő. Megalakult Cigány Alakuló ülést tartott pénteken az Országos Cigány Tanács. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő testület a HNF székházában tartotta első összejövetelét. Az értekezleten részt vett Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára is. A tervek szerint a tanács — amely az MSZMP politikája alapján, az állami és társadalmi szervekkel, valamint az egyházakkal együttműködve látja el feladatát — a magyarországi cigány lakosságot érintő döntések előkészítése és végrehajtása során minden fontos kérdésben véleményt nyilvánít, intézkedéseket kezdeményez és javaslatot tesz. Több szakértői csoportot is létrehoznak, amelyek főleg a foglalkoztatási problémákkal, a cigány gyermekek oktatási kérdéseivel, a nyelvvel, a folklórral, a beilleszkedés gondjaival és a cigány etnikum belső társadalomszerkezetének helyzetével foglalkoznak majd. Az Országos Cigány Tanács létrehozását főleg az indokolta, hogy a jövőben szükséges a magyarországi cigányság érdekképviseletének biztosítása a Hazafias Népfront mozgalmi keretein belül. A magyarok és a cigányok együttmunkálkodására van szükség ahhoz, hogy a mintegy 370 ezer embert számláló cigány etnikum társadalmi beilleszkedésének az Országos Tanács folyamata felgyorsuljon. Fontos feladat az is — állapították meg —, hogy a szervezet olyan munkaprogramot dolgozzon ki, amely a népfrontmozgalom részévé avatja a testületet, mert a cigány tanács a jövőben csak úgy fejthet ki hatékony munkát, ha az egész magyar társadalomra kitekintve indít kezdeményezéseket a cigány etnikum körében. A tanácsban — amely 35 tagú — meghatározó szerepet tölt majd be a cigányság, bár a résztvevők között vannak nem cigány származásúak is. Az ülésen hangsúlyozták azt is, hogy a cigányság — amely Magyarországon a legnagyobb lélekszámú, sajátos kultúrával és tradíciókkal rendelkező etnikai csoport — összetételét tekintve erősen differenciálódott az utóbbi évtizedekben. Megváltozott a munkamegosztásban és a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye is; a cigányság egyre nagyobb felületen érintkezik a társadalom többi csoportjával. Ennek eredményeként egyes területeken a kapcsolatok oldottabbá váltak, de másutt feszültségek halmozódtak fel. A következő időszakban ott, ahol indokolt és a feltételek megvannak, létrejönnek a cigányság városi, megyei és helyi testületei is. Az Országos Cigány Tanács elnöke Choli Daróczi József költő lett. (MTI) A békéért, népünk boldogulásáért Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete A tegnap kezdődött ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981 júliusa és 1985 áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak új, gyűjteményes kötete, A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglal állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista—ent rtista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniuk. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt, ám azt is, hogy nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó is megél, és a rossz is; az is, aki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóban forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.” Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédében is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák.” Majd így összegzi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányító munkát is, kezdve a Központi