Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
Sok-sok gyönyörű kép között két élesen kirajzolódó alakot őrzök magamban Ruttkai Éváról. Két arcát, amely meglehet, nem a legnagyobb szerepeiből való, mégis igazán jellegzetes. Egy művészi pálya különös, nagy pillanatait mutatják. Az egyik a „Szerelem, Ó!” tüneményes komédiájának habókos, fölszabadult, önfeledt amerikai asszonya, a másik egy elgyötört, sápadt, fájdalmas asszonyalak, a „Találkozás” Máriája, Nádas Péter drámájában. A két előadás között évtizedek teltek el, s közben egy nagyszerű színészélet is, amelyet a színpadi irodalom legnagyobb alakjainak megjelenítése töltött ki. Művészetére emlékszik mindenki, aki egyszer is látta, emlékszik a színházi szakma, emlékeznek a pályatársak, akik együtt játszottak vele. Hogyne emlékezne az is, aki talán legközelebbi munkatársa volt a színházban, aki a legközelebbről ismerte: egykori öltöztetőnője, Marcsika, így emlegette Ruttkai Éva, így ismerte mindenki, hisz Marcsika, Markovics Istvánná intézmény volt Ruttkai Éva mellett. Most testvére, az ugyancsak színész pályatárs, Szatmári Liza lakásában beszélgetünk. Együtt emlékeznek a múltra, a gyerekkorra. Ruttkai Évával együtt gyerekeskedtek, ugyanabban a házban laktak, együtt jártak iskolába. Éva és Liza - néhány hónap eltéréssel - egyidősek voltak. 1951-ben, egy időben szerződtek a Magyar Néphadsereg Színházába, s Marcsika, aki közben első férjével Kolozsváron, majd Szegeden dolgozott, ugyancsak odakerült öltöztetőnek. - Ha belépett az öltözőbe, egy pillanat alatt forró lett a levegő - meséli Marcsika -, vibrált a lénye. Öt perc alatt olyan rumli lett körötte, mintha nem is rend várta volna. Különös lénye, fantasztikus természete volt. Mindenkit lefegyverzett kedvességével, természetes bájával, egy-egy emberi mondatával. Mindig én öltöztettem, tudtam, ha valami baj volt, a feszültséget megéreztem, ha csak végigmentem a folyosón. Szóltam is azonnal, hisz sokan féltékenyek voltak rá, s ő máris tudta, hogyan kell viselkedni, hol kell elejtenie azt a jó szót. S hogy milyen tüneményes ember volt, arra példaként elmondok egy történetet. Az Amerikai Elektra volt műsoron. Éva Lavíniát játszotta csodálatos vörös hajkoronával a fején. Az egyik jelenetben gyönyörű zöld ruhát viselt, amely alatt egy háromsoros alsószoknya volt. Én álltam a színfalak mögött, s egyszer csak rémülten észreveszem, hosszabbodik az alsószoknya, egyre hosszabb... azután egy pillanat, s már csak azt látom, Éva kilép belőle, fölkapja és kiröpíti oldalt. Azt hittem, vége a világnak, legjobb, ha örökre elbujdosok. Jött Sulyok Mária, mondta: „na Marcsika, mit kapsz te ezért...”, de nem úgy Éva. Kijött a színpadról, rám nevetett azzal a huncut, csínytevő mosolyával, és csak annyit mondott: „mit szólsz, milyen ügyes voltam?” Legendák szólnak arról, hogy kevés olyan színésznő volt, aki úgy tudta magára ölteni a legkülönbözőbb korok és stílusok viseleteit, mint Ruttkai. Nagyon tudta viselni a ruhákat, és nagyon szép ruhái voltak mindig, de ha valami nem tetszett, máris közölte: Marcsika, hozd az ollót, átalakítjuk... - Ott az öltözőben, főpróba vagy premier előtt szabászkodtak? - Megesett, hogy átszabtunk egy kendőt, levágtunk egy fodrot, egy szalagot. Persze az is előfordult, hogy a darabot nem szerette, akkor azután nem ismert kegyelmet. Emlékszem, egy előadásban tizenhárom gyorsöltözése volt. Ez azt jelentette, hogy nem volt idő bemenni az öltözőbe, ki kellett készíteni a következő ruhát valahová a színfalakhoz, ahol éppen kilépett, vagy vissza kellett térnie. Ha kérdeztem, hová vigyem a ruháját, nem volt hajlandó megmondani, azt hajtogatta: „kérdezd attól, akire tartozik!” Azután ott volt a Szegény Dániel, abban kapott egy arany kiscsizmát, azt mondta, nem veszi föl, utálta, de azután mégiscsak belebújt. Ha jól érezte magát a szerepben, s ez volt a gyakori, akkor nem volt semmi baj. A gyerekkori barátság nem múlt el? - Nem. Élmény volt Ruttkai Éva mellett élni a színházban, s a magánéletben is. Éva ugyanolyan maradt, mint amikor együtt játszottunk a házunk udvarán, amikor ő volt az a kislány, akinek mindig olyan szép hullámos haja volt, amit Anyuka, a legnagyobb kritikusa, mindennap „beloknizott”. Róna Katalin Marcsika több volt, mint öltöztetőnő „Na, mit szólsz, milyen ügyes voltam? Marcsika hozta az ollót, és máris „szabtak” öltözőben Játék az egész világ Robin Williams Hollywood mókamestere. Szerinte játék az egész világ. Ám rögtön megjegyzi: köztudott, hogy a játék az egyik legkomolyabb dolog. Olyan felnőttnek tartja magát, aki valójában nem nőtt föl. - Bizonyára kedvenc alanya lettem volna Freudnak - mondja. A hibáit sem titkolja. Volt időszak, amikor a siker a fejébe szállt: kicsapongott, ivott, kábítószerezett. Sokan cinikusnak tartják, valójában azonban hisz az emberekben, szeret közöttük lenni. Segíti a hajléktalanokat, küzd az éhezés és a közömbösség ellen. Robin Williams Hollywood egyik ünnepelt csillaga. Megannyi emlékezetes siker van mögötte, kezdve a Holt költők társaságától a Jó reggelt, Vietnam!-on át A halászkirály legendájáig. Régi álma vált valóra, amikor a Good Will Hunting című filmben nyújtott alakításáért idén márciusban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. A díjazott alkotást várhatóan hamarosan nálunk is bemutatják. Addig is a néző a Garp szerint a világban láthatja kedvencét. A film John Irving világhírű regényéből készült. (Vasárnap, MTV 1 21.05). szig- Szilvásgombóc-tortával köszöntötte a Vígszínház „A padlás” 400. előadásának színészeit. Az ünnepi estén fölléptek valamennyien, akik Presser Gábor-Sztevanovity Dusán-Horváth Péter félig mese, félig musicaljének tízesztendős diadalútján részt vettek. A rendező, Marton László ötlete alapján a második felvonás egy adott pillanatában helyet cseréltek az új és a régi színészek, visszatértek szerepükbe azok, akik annak idején még a premieren játszottak. S a fináléban minden mesehős kétszer jelent meg. Ott volt Rádiként Kaszás Attila és Oberfrank Pál, Mamókaként Tábori Nóra és Tanai Bella, Témüllerként Balázs Péter és Sipos András, Süniként Igó Éva és Jónás Rita. Csak a Kölyök nem kétszereződött meg: Pápai Erika ugyanis végigjátszotta mind a 400 előadást. Marton szerint ugyanis nincs még egy színésznő a Vígszínházban, aki el tudná énekelni a Kölyök dalait. Aznavour emlékezik Köztünk állt a szerelem Az örmény származású Charles Aznavour szülei 1922-ben a törökországi pogromok elől menekültek Görögországba. Útjuk következő állomása Franciaország volt. Aznavour, ahogy mondja, „szerencséjére” Párizsban született. Apja énekes volt, anyja színésznő. Örökölte a tehetségüket. Családot elég későn alapított. - Feleségemmel, Ullával kétszer esküdtünk - mondja tréfásan. - Először Las Vegasban, 1967-ben. Ez volt a polgári esküvő. Petula Clark és Sammy Davis jr. tanúskodott. A következő évben tartották meg az egyházi esküvőt. Megismerkedésükről annyit árul el, hogy egy fürdőhelyen találkoztak. Kijelentette barátainak, hogy elege van az agglegénységből. Ők aztán sietve bemutattak neki egy lányt, akit „meglátni és megszeretni nem volt nehéz”. Azóta is együtt vannak, két fiuk és két lányuk született, immár két unokával is büszkélkedhetnek. Aznavour már gyerekkorában feljutott a világot jelentő deszkákra. Első szerepe a gyermek király volt a IV. Henrikben. Aztán inkább dalokat komponált, énekelt, és ezek hamarosan világslágerekké váltak. A Moulin Rouge-ban lépett fel. Az ötvenes évek közepétől a mozi felé is pillantgatott. Tucatnyi filmben játszott, köztük Truffaut klasszikus tragikomédiájában, a Lőj a zongoristára című alkotásban, amely még Elton Johnt is megihlette. - Az volt a szerencsém - mondja -, hogy több példaképem volt. Charles Trenettől a dalírás titkát lestem el. Edith Piaf a színpadi viselkedésre tanított. Az volt a szokása, hogy a műsor első részében művészkollégáit engedte előre, így engem is. A szünet után, közvetlenül az ő színre lépése előtt pedig a mindenkori szeretőjét. Ezért azután közte és köztem mindig ott volt a szerelem. Általában három dalt engedélyezett nekem, de ha rosszul ment a dolog, visszaküldött a színpadra. „Menj csak vissza”, mondta. És így tanultam meg a színpadra lépni, azt mondani a közönségnek akkor is, ha már nem tapsolt. Ha ennyire akarják, énekelek még.... Külföldi karrierjét Maurice Chevalier egyengette. Ő mutatta be 1964-ben Hollywoodban. - Megismertetek Önökkel egy nagyon tehetséges fiatalembert - idézi Aznavour Chevalier szavait. - Olyan tehetséges, hogy nem bánnám, ha a fiam lenne. - Majd egy kis hatásszünet után így folytatta: - Az igazat megvallva, jobb lenne, ha a testvérem lenne. Sőt, az lenne a legjobb, ha ő lenne az apám. - Liza Minelli beleszeretett a dalaiba. Követte kanadai turnéján, majd a musical- és a Kabaré-repertoárja mellé fölvette a „kis francia” dalait is. Madonna úgy érzi, végre felnőtt Még egy gyereket szeretne Több mint 100 millió eladott lemezzel Madonna minden idők legsikeresebb popénekesnője. 1996 októberében megszületett Lourdes Maria. Madonna négyévi szünet után új lemezt készített és megint egy újabb arcát mutatja a közönségének. - Madonna újabb imázsváltásának lehetünk tanúi 1998-ban? - Szó sincs róla. Korábban agresszíven kellett előretörni, ma már igénylem a kiegyensúlyozottságot és a rendet. Az utóbbi néhány évben annyi történt, hogy megnövesztettem a hajam, szültem egy kislányt és elkezdtem jógázni. Mindegyik megváltoztatott. Az új hangzásvilág ezekhez képest kis lépés. -Milyen 1998 Madonnája? - Felnőtt. - A korábbi lázadó, vad Madonna után következik a finom, lágy hangú művésznő? - Soha nem voltam lázadó, nem kábítóztam. De a szüleim vagy a tanáraim ellen sem lázadtam. Mindössze untatott a középszerűség. Ezért is tanultam táncolni és énekelni. Mindig valamilyen célért harcoltam, nem valami ellen. - Elérte, amit akart, sőt, többet is: példaképpé vált. - Nem voltam mindig példakép. Gyakran Madonnát untatta a középszerűség féltek tőlem az emberek. Természetesen legyezgeti a hiúságomat, ha bálványoznak. De ma már felelősséggel tartozom a rajongóimnak, nem elég, ha utánozzák a ruháimat. - Egyik barátja egyszer azt mondta: Madonna nem mindig logikus, nem mindig aranyos, de mindig emberi. Ezt tudta saját magáról? - Tökéletesen! Érdekes módon ez másoknak kevésbé volt világos, mint nekem. Néha nehéz elhinni egy sztárról, hogy ő is ember a hibáival és a gyengeségeivel együtt. Gyakran túlbecsültek. - Megbánt valamit is, amit valaha tett? - Életem egyetlen percét sem szeretném kitörölni. - Hogyan változtatta meg az életét az anyaság? - A lányom új ablakot nyitott a világra. Korábban annyi minden magától értetődőnek tűnt a számomra. Ma sok mindenre rácsodálkozom. - Vannak olyan pillanatok, amikor zavarja a népszerűsége? - Nagyon gyakran. Például, amikor bevásárolni megyek. - Nemsokára betölti a negyvenet. Vannak még álmai? - Nagyon gyorsan szeretnék még egy gyereket. Azután el kell jutnom Indiába és szeretnék megtanulni festeni. És folytatom az éneklést is. i t