Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
10. oldal Rejtett értékeink Kálmán Jenő hírlapíróhumorista „Igen, most már tudom, mindig ez volt az én módszerem, egy-egy könnycseppet elkevertem jó, kiadós napfényben, átszűrtem egy adag emberszeretetben, adtam hozzá egy csipetnyi fűszert a magyar rétek virágaiból, formába öntöttem és odatálaltam az olvasó elé” - vallja magáról az 1939-ben kényszerűen kiadóvá lett szerző Könnyem átvizsgálása után című kötetében. Aligha keltett különösebb feltűnést 1885. december 27- én, hogy Szakcson Kreisler Gyulának és Kruspitz Katalinnak Jenő nevű gyermeke született. Ugyanez vonatkozhat a Kaposvárott töltött középiskolai és a budapesti egyetemi jogászi évekre, ha csak arra nem gondolunk, hogy mindössze 17 éves, amikor már a Képes Családi Lapokban megjelenik egy verse. A jogi tanulmányok után tőle tudjuk: „a szűkös jövőt ígérő, de biztos hivatalnoki pályának mondtam búcsút egy eszeveszettnek látszó kísérlet kedvéért”. Ez azt jelentette, hogy a függetlenségi ’ 48-as párti Független Magyarország fizetés nélküli gyakornoka lett 1909-ben, s megpróbált cikkecskéiből megélni. Nyomorát elég jól jellemzi önmaga: „talán engem sem utasítanak ki innét ormótlan cipőimmel, amelyeknek a tyúkszemek tájékán tátogó hasadékait a harisnyákon bőven alkalmazott tussal igyekeztem eltussolni”. Ez az innét a Newyork (!) Kávéház, az írók, újságírók, művészek törzshelye, amelyet éppen a szekszárdi származású Harsányi testvérek virágoztattak föl. Életében 1911-ben következett be nagyobb változás, mert a frissen megalakult Színházi Élet szerkesztőségének tagja lett s - a kényszerű megszakításokat nem tekintve - az is maradt a lap fennállásáig, de emellett írt számos más újságba. Ami miatt szomorú volt, szinte lányos gyermekarca, a világháború idején kenyeret adott kezébe színésznő-imitátorként. Ekkori életéről a színművészeti lexikon így ír: „Közelebbi nexusba a színészettel az orosz hadifogságban lépett. 1917- ben Mongólia határszélén, Troickoszavszkon, majd a Bajkál melletti Berezovkán és később Nikolszk-Uszuriszkban olyan magyar kabaré- és színtársulatot szervezett, amelynek előadásait nemcsak a hadifoglyok, hanem az orosz, japán és kínai lakosok is látogatták (...) társulatával távoli hadifogolytáborokban is turnézott”. Itthon a magyar kabaré atyjának, Nagy Endrének titkára lett 1921-22-ben, több apró jelenete mellett 1922. július 14-én mutatták be a Feld Mátyással közösen írt, Pallós Tivadar zenéjével kísért Ahogy mi kinézünk című négyfelvonásos revübohózatát. Főállásban azonban a Színházi Életnél maradt, de nem lett hűtlen a Borsszem Jankóban és a Fidibuszban oly sikerrel művelt humorhoz sem. A magyar társadalom lexikonja szerint „a fővárosi lapok hasábjain igen sok humoreszkje, novellája és verse jelent meg”. Meglehetős sikert aratott a hadifogolyélményekről szóló Omszki randevú című regénye, amit akárcsak az 1932- ben megjelent Ez a kutya eladó című regényt újra kiadtak. Az évtized végén, a bevezetőben idézett Könnyeim átvizsgálása után című válogatott humoreszkek kiadására a körülmények kényszerítik: „Könyvet írtam már máskor is, mindegyikből elfogyott néhány kiadás, ami azt a hitet kelti bennem, hogy az írásaim nem éppen érdektelenek. De akkor persze más volt a világ: a kiadó, akihez a kész művet elvittem, nem kért tőlem születési bizonyítványt. Egyszerűen elhitte, hogy vagyok és kellett, hogy apám is legyen, meg anyám is, akik világra hoztak. Az olvasó sem kíváncsiskodott, hogy melyik templomban tisztelem az Istent”. Egy évvel később még átülteti színes film alapjául szolgáló filmregénnyé Maeterlinck A kék madár című művét, aztán néhány évig hiányos az életrajz ... Túl volt már hetvenedik évén, amikor a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap karcolatírójából egyszeriben világhírű ember lesz: 1956-tól sorban jelennek meg a Sicc macska alakját és csínyeit bemutató kötetek, amelyek külföldön is többszázezer példányban nevelték szelíd humorral három évtized gyermekeit Tankó Béla rajzaival, Kálmán Jenő verseivel és prózájával. Sicc az iskolában, Szaharában, cirkuszban s szerzőjük 1968. április 12-én már a túlvilágon. Sem a magyar irodalomnak, sem a szülőmegyének nem nagy dicsősége, hogy máig csak keresi a megbecsülés méltó formáját... Dr. Töttös Gábor Ünnepi Magazin 1998. április 11., szombat A szimbolikus gondolkodásmód, a köznyelvi képes beszéd és a rajzolt, formált jelképek, évezredek óta az emberiség közismert és nélkülözhetetlen eszközei. Ha ismerjük ezt az eszköztárat, annyit jelent, hogy megtanultuk a kultúra egy fontos beszédmódját. Minderre egy népművészeti kiállítás emlékeztetett, melyet a közelmúltban rendeztek Őcsényben, éppen a húsvéti ünnepre készülve. Farkas Lászlóné, Pál Bözsi tojásfestő és Petrics József mézeskalács készítő mutatkozott be ekkor. Egyik is, másik is a szimbólumok sorával állítja meg a nézőt. Lássuk sorban. Maga a tojás, az életet hordozó csíra jellegzetes formájával a kozmosz jelképe. A teremtésmítoszok egy csoportja a világ keletkezését, mint tojásból történő megszületését íja le. Mivel minden vadmadár az év során először tavasszal költ, így a tojás az újjászületés jelképe lett. A húsvét is az ősi tavaszünnepek keresztény örököse. A vallási szimbolikában a feltámadt Krisztust jelképezi. Tojást, mint a feltámadás szimbólumát már jóval a keresztény kor előtt tettek a holtak mellé. A húsvéti tojás hímzése évezredes hagyományokat követ. Általános szokássá lett napjainkban a piros tojás ajándékozása, vagy a vele való játék. Sárközben egykor a hímes tojások divatos alapszínei a piros, fekete voltak. Pál Bözsi decsi tojásfestő ezeket sokkal inkább kedveli, mint a mai igényeket kielégítő fehér alapon kék és zöld mintázattal kért festett tojásokat. Ő maga nem csupán tojást, de népi bútorokat is fest. Követi azt az ízlésvilágot, melyet örökül kapott. Ilyen tisztelettel és elkötelezettséggel van a népviseleti ruhadarabok iránt is. Tulajdonában századunk első felében virágzó sárközi női divat még fellelhető emlékei sorakoznak. Hasonló örökséggel állunk szemben a szekszárdi Petrics József mézeskalács készítő esetében. A családfát szemlélve a hatodik generáció veszi át, örökösként azt a tudást, melyet a cukrász mesterség egy speciális területe jelent. Egykori vásárfiák emlékét idézik az őcsényi kiállítás tárgyai. Jelképek ezek is. A báb jelképes funkciója szerint képmás, mely az ábrázolt istent, jó és gonosz szellemet helyettesítette. A mézesbáb emellett rituális lakomák étke volt. Napjainkban is tekinthetjük termékenységszimbólumnak, vagy szerelmi ajándék gyanánt a mézeskalács szívet. Biblikus felfogás szerint a szív nemcsak az emberi test, de az emberi érzelmek, az intellektus, az életerő jelképes centruma is. A szív alakú mézeskalács figurák Európában korábban ismertek voltak. Petricsék az idei húsvéti készülődést jó időben kezdték. Tojás, szív, nyúl figurák mellett lovasok is megjelentek. A ló ősképe a fekete vadló, a Holdnak, a Föld mélyének, a vegetációnak, a totemisztikus ősanyának, a szexualitásnak, a halálnak, az álomnak és mágiának jelképe is. Mézeshuszárok alakja inkább az ajándékozással járó örömüdvözletként maradt fenn. Ne kutassuk, hogy az őcsényi kiállítás rendezői mennyire célirányosan válogatták a hímestojást és mézesbábot közös térbe. Az ötlet és szándék tisztessége nagyobb publicitást érdemelt volna. A kiállítók módot adtak, a helyben feltett kérdések nyomán, néhány alapfogás elsajátítására is. Munkásságuk példa értéke nemcsak követendő a hétköznapokban is, nemcsak húsvét táján, hiszen az alkotások jelképeivel tárgyiasulva testet ölt a szeretet. Decsi Kiss János FOTÓ: BAKÓ JENŐ Jelképek nyomában Hímes tojás mézes bábbal A hónap műtárgya Szépség fatányéron Fetzer János alkotásai mellé A művészi ipar egyik alapvető parancsolatjának számít az anyaghoz való hűség. Bontsuk ezt a gondolatot tovább. Azt jelenti, hogy a tárgy díszítő elemei, formái, úgy nőnek ki a díszítendő testből, mint annak magasabb rendű folytatásai. A fából készülő ornamentum olyan legyen, hogy az igazán magán viselje a fa karakterét. Nos, ezen a ponton találjuk, fedezhetjük fel Fetzer János természet iránti tiszteletét, az anyaghoz, ezen belül a fához való hűségét. Az ő ornamenkadó szerénységgel. Egyszerű minden amit ő teremt, mert a legtermészetesebbé válik az élet eszközeivé. Diótörők, fedeles edények, fatányérok a szépség hordozói. Történik mindez akkor, amikor a fa már betöltötte földi hivatását, élete elmúlt. Ekkor jön Fetzer János és új szerepet ruház rájuk, így elevenednek meg és lesznek tovább az esztétikum hordozói. tikája nem egyéb, mint maga a fa erezete. Művészetének lényege itt keresendő. Szakmai felkészültsége itt igazolja a mesterfokot. Egyszerű formáinak alakításakor pontosan tudja, mikor kell megállítani az esztergakést, tisztelegve az általa legszebbnek vélt örezet előtt, világra hozva azt. Ilyen egyszerű volna? Igen! Válaszol az éppen ötven esztendős Fetzer János, egyéniségéből f aHónapról, hónapra más-más műalkotások fogadják Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában az érdeklődőket. Most Fetzer János, Zombán élő iparművész dísztárgyaival találkozhatunk. A rendezők, a tavaszi virágokkal is jelzik, hogy évszakváltás történt. A megújulás, újjászületés, a hit, remény ébredése és ehhez hasonló fogalmak párosulhatnak napjainkhoz. Egyik legnagyobb ünnepkör is az első negyedévben van. Húsvét! Feltámadás! A feltámadást megelőzi az elmúlás, valaminek a vége. Vég, pusztulás, elmúlás. Fetzer János fából készült alkotásait szemlélve jár a gondolat azon az úton, melyen megszületik a mű. A tavasz érkezésének egyik leglátványosabb jele a virágzó növényzet, bokrok, fák. Ez utóbbiak közül a cseresznye, feketedió, akác Fetzer János alapanyagát jelentik, kedvenceknek is nevezhetők. Igen ám, de nem amikor virágba borulva állnak, hanem amikor kivágattattak. Milyen különös módon mosódik így egybe a tavasz a téllel! A kamaratárlat látogatójának tekintetét megragadja egy kicsi méretű színes fotó is. A kiállító Fetzer János mögött kissé takarva ott áll Kiss István (sokak kispistája). Az a pedagógus, a népművelő, aki egykoron Fetzer János kiállításainak is szervezője volt. Ha a színes fénykép nem adna alkalmat, e kiállítás mindenképpen követelné Kiss István nevének említését. Fetzer János is ezt teszi, ha szóba kerül bemutatkozásainak egy-egy állomása. Ilyenkor Kiss Pista az ember, a barát, a munkatárs újra meg újra megjelenik a beszélgetők között, hogy ne mondjuk feltámad! Ez történt most is. Azok a bizonyos állomások is ott sorakoznak a fénykép alatt olvasható életrajzi adatok között. Akinek nem áll módjában megtekinteni ezt a könyvtári bemutatkozást, neki említjük, hogy Pécs, Komló, Marcali, Tolna, Diósgyőr, Kiskunhalas, Zomba, de Mongólia, Németország, Svédország egyegy településén megállítottak már embereket Fetzer János által készült iparművészeti alkotások. DKJ „Valóban feltámadt az Úr!” Lukács ev. 24,34. Titkok sokasága vesz mindnyájunkat körül. Sok titok „magától” megoldódik. Ahogy mondani szoktuk: Ki kell várni az idejét. Vannak titkok, melyek szívós munkával, kutatással oldódnak meg. Tanulságuk arra serkent, hogy ne sajnáljuk az erőfeszítést, van megoldás! Isten kijelentésében, a Bibliában az emberi élet „titkáról” nyerünk felvilágosítást. Ez úgy fogalmazható, hogy az Isten iránti engedetlenség volt az oka a „paradicsomi” állapot elvesztésének s egyben az emberi halandóság beköszöntének. Az első ember, Ádám leszármazottai az Isten iránti engedetlenség - s annak következménye - a halál jegye alatt éltek. Az új korszak Krisztussal, az Isten iránt teljes engedelmességben jó hír élő Fiúval, kezdődött el. Isten Benne mutatta meg, hogy az engedelmesség iránta egyenlő az élettel. Jézus a halálban is engedelmes élet után visszanyerte az életet, mégpedig annak Istenhez méltó formájában. Olyan dicsőséges testben, mely a tanítványokat, apostolokat részben kétkedéssel, másrészt ámulattal és reménnyel teljes örömmel töltötte el. Ez utóbbi azután minden kétség fölé emelte mindannyiójukat. Mi tehát a húsvéti örömhír a fenti idézetben? Elsősorban az, hogy az Isten iránti engedelmesség nem foszt meg senkit sem egyfajta „méltóságtól”. Ez az Úr kifejezésben összegződő bizonyosság. A kereszt gyalázatában kimúló názáreti Jézus, aki engedelmes volt a kereszthalálig engedelmesség által kimondhatatlan méltóságát megőrizte. Legyen ez minden körülmények között elveszíthetetlen vígasztalás. Ez azonban egyben az élet visszanyerésének is mellőzhetetlen „szakasza”. Ha a megfeszített Úr feltámadt, vele együtt mi is feltámadunk - a Szentírásba foglalt isteni ígéret szerint - az Isten iránti engedelmesség útján. Végül álljon előttünk az idézet kezdő szava: „Valóban!” A Feltámadottnak, a Vele történteknek elvitathatatlan köze van a valósághoz, a változó valóság körülményei között élőkhöz. Ez számunkra kikutathatatlan olyan titok, mely „idővel megoldódik”. Ajándékképpen. Legyen ez mindnyájunknak a legdrágább húsvéti ajándék! Szilvássy Géza református lelkész Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 21.00. (Tűz- vízszentelés, húsvéti örömének, szentmise, feltámadási körmenet). Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. A kitelepítésre emlékeznek Kocsolán A német nemzetiségű lakosok kitelepítésének 50. évfordulójára emlékezik április 12-én, vasárnap délután Kocsola. A 15 órás szentmise után a résztvevők megkoszorúzzák a II. világháború harcaiban elhunytak emlékművét, majd 16.30 órakor az általános iskola sportcsarnokában meghallgatják a köszöntőt, s megtekintik az alkalomhoz illő ünnepi műsort. A napot 19 órakor kezdődő vacsora, illetve bál zárja. Az eseményre több, ma Németországban élő egykori kocsolai kitelepített is ellátogat.