Tolnai Népújság, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

2002. Augusztus 1., csütörtök Mondom A Magamét SZERI ÁRPÁD Munkahelyek Székesfehérvár Szekszárditól elég messze van, ám mégis elég egy je­lentősebb leépítés Fejér megye székhelyén, azt máris megérzi sző­kébb pátriánk. Igaz, elsősorban Tamási és környéke, hiszen innen nem egészen ötvenen indultak annak idején szerencsét próbálni egy jelentős világcég székesfehérvári gyáregységébe, ahol viszont éppen most következnek be komoly leépítések. Közel ötven fő, kö­zel ötven család, ráadásul olyan kistérségből, mely Tolna megyét tekintve a hátrányos területek listájának végén található. Az emlí­tett munkavállalók bizonyára sok mindent feladtak, csakhogy va­lamilyen álláshoz jussanak, s mire „bedolgozták” volna magukat, közülük sokan már kézhez is kapták a felmondó levelet... Öröm az ürömben, hogy ugyanakkor egy másik szomszédvár - Somogy - Tamásitól nem messze fekvő településén, Tabon lét­számbővítést tervez egy másik nemzetközi cég, így tehát, akik kényszerű búcsút kellett, hogy vegyenek a királysírok városától, azok most megtalálhatják a számításaikat egy még közelebbi tele­pülésen. A tágabb és szőkébb környéket tehát már bekalibrálták, beterítették a világ nagyvállalatai, s remélhetőleg a következő szó­rásból már Tolna megye szóban forgó területe sem marad ki. Mert a különlegesség az lenne, ha egyszer azt írná az újság: székesfe­hérvári és tahi munkavállalók készülődnek Tamásiba, a nemrég létrehozott, több ezer főt foglalkoztató, multinacionális cég mű­ködtette, (majdnem) európai béreket biztosító üzembe... Megkérdeztük Olvasóinkat Mi álmai úti célja? Ki ne szeretne eljutni távoli, egzotikus országokba? Vagy egy közeli, de annál kellemesebb üdülőhelyre, akár a hegyekbe, akár a tenger partjára? Valamennyi lehet az álmok úti célja, de erről részletesebben szólnak az utcán megkérdezett járókelők. Horváthné Zoltai Dóri, pénzügyi előadó: - A Maldív-szigetekre szeretnék menni. Kíváncsi lennék, hogy milyen arrafelé az élet, a ter­mészet és persze a víz. A tenger mindig is vonzott. Borók Zoltán, tanuló: - Mindenképpen Görögország az álmaim úti célja, és ez az álmom egyszer már be is teljesült, hiszen jártam errefelé. Nagyon tetszett minden, az emberek és a kultúra egyaránt. Tokaji Zsolt, gépkocsivezető: - Ha tehetném, Dél-Amerikába mennék, azon belül pedig Brazíliába. Érdekel az indián kultúra, s persze ha már ott lennék, nem hagynám ki a brazil focit sem. Kondricz Attila, gépbeállító: - Még nem igazán gondolkodtam ezen, de talán Ibizára utaznék. Szimpatikus hely, kellemes a tenger, s úgy hallottam ott mindig nagyon jó idő van. Előző kérdésünk: Közszol­gálati lesz-e végre a köz­­szolgálati tévé? Szavazóink túlnyomó része, 78,6%-a bí­zik ebben, mert igennel voksolt. MAI KÉRDÉSÜNK Dobogós lesz-e az NB II-ben a Szekszárdi UFC? Szavazhat az interneten: www.tolnalnepujsag.hu, és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Az anyatejről Paks Az ÁNTSZ Paksi Városi Intézete és a Paksi Védőnői Szolgálat ma 10 órától tartja rendezvényét Pakson a Polgármesteri Hivatal nagytermében az Anyatej Világ­napja alkalmából, melyre min­den érdeklődő kismamát vár­nak. Az anyatejes táplálás jelentő­ségéről, előnyeiről védőnői elő­adás hangzik el, majd a szopta­tással kapcsolatos élményeit osztja meg a hallgatókkal Pámer Ágnes, aki védőnő és édesanya. Dr. Kálmán Anikó tudományos munkatárs a fogamzásgátlás szoptatás alatt alkalmazható módjairól beszél majd. A ren­dezvény ideje alatt folyamato­san lesz termékbemutató, vide­ofilm vetítés és lehetőség nyílik egyéni tanácsadásra is. MEGYEI TÜKÖR I 5. OLDAL Kidőlt támfalak, iszap, károk Felhőszakadás volt a megye több településén Kedden, az esti órákban Tolna, Somogy és Baranya megyék több településére felhőszakadás jellegű zápor, zivatar zúdult. Volt ahol két óra leforgása alatt 60-65 milliméternyi csapadék, esett, néha jéggel heverve. A károk felmérését és elhárítását mindenhol megkezdték. Tolna megye A Dél-Dunántúli Jégeső Elhárító Egyesülés ügyeletes meteorológu­sa szerint várhatóan a hét máso­dik felében megnyugszik az idő­járás. Kedden este, 7 óra után kezdő­dött a felhőszakadás több telepü­lésen. Kakasdon három hullám­ban érkezett az égi áldás, ami vé­gül is több mint tízmillió forint kárt okozott. Illés Ferenc polgár­­mester kérdésünkre elmondta, támfalakat mosott ki a lezúduló csapadék, így több lakóház veszé­lyessé vált. Az egyik utcában két MATÁV-oszlopra dőlt a támfal, az egyik épületbe pedig belevágott a villám, és az összes vezeték ki­égett. Ez utóbbi eset egy három gyer­mekes családot érint. Kakasdon, a Rózsadombon három lakóházat öntött el a víz, és több épület alag­sorát, pincéit is szivattyúzni kel­lett. A lejtős utcákból lezúduló iszapból bőven jutott a 6-os főútra is, ahol már kedden este meg­kezdték az út takarítását a közúti igazgatóság, a közútkezelők és a tűzoltók segítségével. Kisebb kárt okozó zápor volt még Bátaszéken, Szálkán és a megye középső tele­pülésein is, ahol a vízelvezetők, árkok megteltek a lehullott csapa­dékkal. Nagyon kellett az eső, mondták a gazdálkodók, de a most lezúdult csapadék többet ár­tott, mint amennyi hasznot ho­zott. A víz inkább „meghordta” a földeket, mint áztatta, így az aszá­lyt a felhőszakadás nem nagyon enyhítette._________ mauthner Kidőlt falak és iszap mindenütt, Kakasdon FOTÓ! B. J. • • Összefogással a kulcsos gyermekekért A bevezető drogok függőségre nevelnek Bonyhád A Völgységi Önkormányzatok Megelőzé­si Egyesülete, amely többek között a dro­gok fogyasztásának megelőzését tűzte zászlajára, a nyári szünidőben fokozott figyelmet fordít azokra a gyerekekre, akik napjaik nagy részét egyedül tölte­nék szüleik munkahelyi elfoglaltsága miatt. A Széchenyi István Általános Iskola szabad­idő-szervezőjének, Tröszt Erikának a vezeté­sével, pedagógusok, szabadidő szervezők, rendőrök, drogperevenciós szakemberek be­vonásával három hetes tábort szerveztek alsó tagozatos tanulók részére, amelynek közpon­ti gondolata: összefogással a kulcsos gyerme­kekért. Gazdag programjukban egész napos kirándulások, kézműves és játékos foglalko­zások, s korosztályuknak megfelelő módsze­rekkel prevenciós előadások szerepelnek. A drogfogyasztás megelőzését szolgáló előadá­sokat Kreiner József rendőrszázados, a bony­hádi rendőrkapitányság kiemelt bűnmegelő­zési előadó tartja. Mint mondja, a bonyhádi rendőrkapitányság még a tanév alatt új pre­venciós programmal jelent meg a város és vá­roskörnyék oktatási intézményeinek alsó ta­gozataiban, óvodáiban.­­ Programunk lényege - az 1990-es évek elején bevezetett DADA-programtól eltérően, amelynek egy része a konkrét anyagok felso­rolását, megnevezését, ismertetését is tartal­mazza - a bevezető drogok fogalmának meg­ismertetése a kicsi gyerekekkel. Ebbe a kate­góriába azok az új, spekulatív módszerek tar­toznak, amelyek függőségre nevelnek. Ilye­nek például a számítógépes- és videojátékok, játékautomaták, egész nap nézhető rajzfilm csatornák, a modern zenei irányzatok, mint a house, a techno, a rave. A bevezető drogokat ugyanazok készíttetik, akik a valóságos kábí­tószereket. Erre szeretnénk felhívni minél ko­rábban a gyerekek figyelmét, ezért építettük be a kulcsos gyerekek táborának tematikájá­ba, kiegészítve a olyan szabadidős progra­mokkal, mint a természetjárás és más értéket képviselő elfoglaltságok. A tábor megvalósulását a három bonyhádi általános iskola, a rendőrség, az ÁNTSZ ös­­­szefogása, a VOME Mobilitás Alapítványhoz benyújtott eredményes pályázatai és a bony­hádi önkormányzat támogatása tette lehető­vé. _____ -PÁL­ Bukovinai nemzetiségek találkozója Nemzetközi folklórfesztivál a Völgység „fővárosában” Bonyhád A Bukovinai Székelyek Orszá­gos Szövetségének szervezé­sében erdélyi, ukrajnai, vaj­dasági, lengyel, román, helyi és városkörnyéki nemzetiségi csoportok adnak egymásnak találkozót a Völgység főváro­sában. A XIII. Nemzetközi Folklórfesztivál vendégei azo­kon a településeken is bemu­tatkoznak, ahol jelentős számban élnek bukovinai székelyek. A bukovinai székelység 1764-ben menekült el Erdélyből. Bukoviná­ban 1776 és 1941 között románok, ukránok, németek, lengyelek és zsi­dók mellett it. Sokat megőrzött a XVIII. száz a magyar kultúrából, és sok mindent átvett a környező né­pek szokásaiból. Most az egykoron együtt élt, s a vendégfogadó Tolna megyei települések nemzetiségei adnak találkozót egymásnak. A ti­­zenharmadszor útjára induló prog­ram külföldi szereplői augusztus 1- jén érkeznek a városba, akiket Potápi Árpád országgyűlési képvise­lő, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke augusztus 2- án 11 órakor köszönt a Petőfi Sán­dor Evangélikus Gimnáziumban. A vendég együttesek pénteken 10 órá­tól a piac és a Széchenyi téren ze­nés, táncos csalogatót tartanak, melynek nyomán remélhetőleg sok embernek kerekedik kedve, hogy részt vegyen a szabadtéri színpadon 18 órakor kezdődő fesztiválnyitó es­ten. Aki valami oknál fogva ezt az al­kalmat elmulasztaná, szombaton 17 órától, vasárnap 16 órától is részese lehet a Rodina (Ukrajna), a Hertelendyfalvi Tamási Áron Egye­sület (Jugoszlávia), a Jastrowiacy (Lengyelország), a Hóra (Románia), a Florile Bucovinei (Románia) és a Csornakeresztúri Hagyományőrző Együttes (Románia) műsorának. Mellettük fellépnek a kétyi, bonyhá­di, kisdorogi, zombai, mözsi, kakas­­di, bátaszéki, aparhanti, hidasi, hőgyészi, cikói, teveli székely és né­met hagyományőrző együttesek, népdalkörök, tánccsoportok. A kül­földi csoportokat fogadják a megye más települései is. Hőgyészen a len­gyel, Bátaszéken a román Florile Bucovinei, Tolnán az ukrán Rodina, Kisdorogon az erdélyi Csomna­keresztúri Hagyományőrző Együt­tes mutatkozik be a hét végére. -PÁL­ Gólyák: irány a tábor A gólyatábor arra hivatott, hogy némi ízelítőt adjon az egyetemi életből. A Pécsi Tudomány­­egyetem Közgazdaságtudomá­nyi Karára bejutott fiatalok szeptember 9-13. között Tatán bulizhatnak. A leendő joghall­gatók immár hagyományosan Sikondán (augusztus 22-26) tá­boroznak. Az orvostudományi kar Fonyódligetre teszi át ideigle­nesen székhelyét augusztus 25. és 29.-e között. A szokásos „összevont” tatai tábor augusz­tus 25-30 között lesz a művé­szeti, a természettudományi valamint a bölcsészkar gólyái­nak. Az Egészségügyi Főiskolai Kar Balatonvilágoson, az Illyés Gyula Főiskolai Kar pedig Domboriban várja a fiatalokat. A „pollackosok” táborhelye szakonként változó. Minden nap más országban ébredt „A Dunánál nincs csodálatosabb a világon” Dalnoki Lászlónénak nincs szakmája, állása sem volt soha. Korát nem árulja el, de azt igen, hogy fiatalon ment férjhez és 1943-tól hajókormányos férje mellett kisebb-nagyobb meg­szakításokkal negyed századot töltött el a Dunán. Manci néniről az a hír járja, hogy bejárta ugyan a világot, mégsem vágyik el sehova. Találkozásunk­kor megerősít ebben, s azt mond­ja, hogy igaz, hogy sok mindent látott már, de olyan szép semmi sincs, mint a Duna. Kérdésemre, hogy lesétál-e még néha a folyó­hoz, természetesen igennel vála­szol, s nevetve hozzáteszi, hogy nem ám a gesztenyesorra a padon üldögélni, hanem a túlsó partra, a strandra úszni. A Duna átúszásra is vállalkozna, de a hideg víz már nem tesz jót neki. Manci néni szeretett volna szülésznő lenni, Pestre menni a gyermekkórházba, de nem volt jó híre akkoriban azoknak a lányok­nak, akik a fővárosba mentek, így hát, ahogyan az rendjén volt, férj­hez adták. Hajósember lett a pár­ja, így ő vele tartott, kiszolgálta, mosott, főzött rá, közben pedig föl és alá bejárták a Dunát. Manci néninek természetes volt, hogy mindezt vállalja, mint mondja, csodálatos élete volt a fo­lyón, aminél szebb a világon nincs. Ő soha sem félt a folyótól és soha sem érezte bezárva ma­gát. Éjjel-nappal együtt volt férjé­vel, háromszobás kényelmes la­kásuk volt a hajón, s miközben otthon voltak, szinte mindennap más országban ébredtek. Szeret­ték ezt a kalandos életet, rengeteg ismerősük volt. Természetes volt, hogy gyermekük is szinte a hajón született. Amikor fiuk háromhetes volt, aknára futott előttük egy másik hajó. Ez egy hosszabb otthonma­radásra kényszerítette Manci né­nit. Majd véglegesre férje nyugdí­jazása. Azóta ismét szülővárosá­ban, Pakson él, tizenöt esztendeje egyedül. Először borzasztóan ma­gányosnak érezte magát, aztán fö­lülkerekedett ezen a sok-sok esz­tendő tapasztalata. Egyszer itt, egyszer ott kellett helyt állnia, így most is talpra állt. Rábukkant a Névjegy­ Nyugdíjas Klubra, ahol társakra talált. Tizennégy éve tart velük, kö­zösen kirándul­nak, ha alkal­muk adódik, együtt ünnepel­nek, és hetente kétszer kártyáznak. A férfiak ter­mészetesen ultiznak, a hölgyek kanasztáznak. Ami igazi bizton­ságot ad Manci néninek, az, hogy van egy fia, akire tudja, hogy min­dig számíthat. Az unokák is gyak­ran bekukkantanak hozzá, ha másért nem, hát azért, mert a na­gyinál a spájzban mindig van va­lami. Manci néni boldog, s való­ban nem vágyik sehova, régen Dalnoki Lászlóné, Gulyás Mária Nyugdíjas és hosszú évek óta özvegy. Korábban, hajókormányos férje mellett huszonöt évet töltött el a Dunán. Egy fia, két felnőtt unoká­ja van. Tímea fodrász, László angol tanár, megtehették volna, de so­ha nem jutott eszükbe, hogy máshol telepedjenek le. Magyarnak születtem, én itt akarok élni - mondja mosolyog­va, és hozzáteszi - ez igazán jó végszó, nem?

Next