Tolnai Világlapja, 1903. október-december (3. évfolyam, 40–52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

TOLNAI VILÁG­LAP­JA Parlamenti események. Az új országház aranykupolás ülésterme sok vihart látott már a megnyitás napja óta, sőt úgy­­szólván, a szakadatlan viharok színhelye volt, de akkora izgalom még­sem tombolt benne, mint szeptember 24-én, amikor rendkívüli ülésen a ki­rály manifesztumát olvasta fel gróf Khuen-Héder­­váry miniszterelnök. Az ülést rendkívüli érdeklődés előzte meg. A parlamenti palota máskor előkelően csöndes kör­nyékét százakra menő embertömeg szállotta meg és a karzati jegyeket már napokkal előbb elkap­kodták. Úgy látszott azonban, hogy a csoportosu­lás mégsem felelt meg a várakozásnak, legalább arra vallott, hogy a rendőrség szokatlan nagy számban kivonult. A tágas térség kéklett a rend­őrök zubbonyaitól és közöttük szinte elveszett a kocsisorok közé ékelt közönség. És a megjelentek sem adtak dolgot a rend közegének: nyugodt vá­rakozással nézték a képviselők felvonulását, les­ték a belülről kiszivárgó híreket, de heves jelenetek — eltekintve a jegyeket követelő háromszáz diák rövid zajongását — nem játszódtak le. Annál izzóbb volt a levegő odabenn, a bár­­szonyszőnyeges, márványfalu Házban. A folyosót fel­vette a képviselők hangos vitázása; oly nagy szám­ban jelentek meg, hogy — ami még nem esett meg — kevés volt az ülőhely a tanácsteremben. Annál inkább feltűnt, hogy a teljes képviselőtes­tület soraiból hiányzott Széll Kálmán és Tisza István, e két hatalmas politikus. Elsőnek Olay Lajos jelentett be összeférhetlenségi esetet a mi­niszterelnök ellen, utána Kossuth Ferencz beszélt a chlopy-i hadparancs következtében a királyhoz intézendő felirat tárgyában. Kossuth nem jó szó­nok, idegen kiejtéssel és kevéssé lelkesítően be­szélt, de az Endrey Gyula jegyző által felolvasott és a függetlenségi párt által kitűnően megszerkesz­tett felirat annál gyújtóbb hatással volt. Az ellenzék eddig eléggé nyugodtan viselke­dett, legfeljebb a helyeslés kifejezésével zavarta meg olykor a két szónokot, amiért Kossuth ismé­telve feddően hátranézett. Szenvedélyessé a han­gulat akkor vált, mikor a miniszterelnök emelke­dett szólásra; negyedórákig állt ott és nem akar­ták meghallgatni. Apponyi helyzete is kínossá vált; a csengő hangja beleveszett a tombolásba, az elnök rendre intett­e hasztalan. A miniszterelnök hang­ját nem hallották, csak a szájáról látszott, hogy beszél és ha egy-két perczre csillapodott is a zaj, a hallott mondatokba bele kaptak a rajongók és sértő kifejezésekkel aposztrofálták őket. Csupa szenvedély és izgalomtól izzott a Ház s ekkor oda­ment a miniszterelnökhöz Rigó Ferencz és egye­nesen kiutasította őt. Kinos pillanat volt, mikor Khuen-Héderváry arczát elöntötte a vér és hirte­ Rigó Ferencz, országgyűlési képviselő. A rendőrség a képviselőház előtt. Tolnai Világ Lapja alját felvétele. Jegyet kérő közönség a«képviselőház előtt. To­n­i Világ-Lap s­a­ját felv­étele. 3

Next