Tolnai Világlapja, 1904. április-június (4. évfolyam, 14–26. szám)
1904-06-12 / 24. szám
TOLNAI VILÁG-LAP SZÍNHÁZ Itt a nyár, nagy a hőség. A nagy színházak már-már a holt szezonba léptek. Hiába is erőlködnének a közönséget a nézőterükre csábítani, amikor oly erős a konkurenczia, megnyílt a természet elragadó szindus arénája, hol nem festett, de valódi képek jelennek mesei a néző előtt, Hová mindenkinek szabad a bemenet, anélkül, hogy a zsebébe nyúlna. A Nemzeti Színházban a vidéki erők és tehetségek bemutatkozása is sorra került, akikről a jövő számunkban fogunk bővebben megemlékezni. A nemz. szinh. legutóbbi bemutatójáról (Napkeleti kir. kisasszony). bővebb értesítést a 746-ik. A többi téglaszínház régi bevált előadásaival törekszik még szórakoztatni a közönséget, a nyári színházakban pedig várják a többiek szünetét, amikor aztán ők teljes erejükkel oda törekednek, hogy szellősebb arénájukban találkozzék a fővárosnak az a színházba járó közönsége,melyet a padsortól, üléstől még a nyár sem riaszthat vissza. Bársony bián k. a. a kocsijában a rózsa-ünnepélyen. T. V.-L. saját fényképészének felv. Hendtvichné Az állam gondoskodott nőnevelő-intézetekről, kötelességévé tette ezeknek az intézeteknek, hogy leányainkból kitűnő háziasszonyok, e mellett pedig jó honleányok neveltessenek. Míg egyrészről arra fektettetett a fősúly, hogy a munkaszeretet élesztessék, szívós, munkás anyáknak való leányok kerüljenek ki az intézetből, addig minden törekvése oda irányult ezeknek az intézeteknek, hogy ezek a leányok, ha férjhez mennek, a családi körbe bevigyék magukkal a hazaszeretetet, hogy megtanítsák viszont ők is gyermekeiket, miként kiéli a hazát igazán,, odaadóan, önzetlenül szeretni. A nőnevelőintézetek a szép és nemes kulturális elvekért versengtek egymással. Az első babért méltán mondhatjuk a m. kir. állami Nőipariskola nyerte el. Az érdem Mendtvich Gusztávné igazgatónő nevéhez fűződik, aki a napokban ünnepelte 25 éves igazgatónői jubileumát. Az ő negyedszázados áldásos működése vet fényt az intézet működésére. Az ünnepeltet növendékei több kedves meglepetésben részesítették. A főváros tanférfiai pedig küldöttségileg fejezték ki szerencsekivánataikat a tevékeny igazgatónő előtt. Mendtvich Gusztávné: M. kir. áll. középisk. igazgatónője. Parvy Sándor püspök Gyöngyösön Gyöngyösön indult útnak, ott kezdte életét egy szerény kis házikóban, amelyben most egy csizmadia lakik. Ifjúságának javát kisded szobájának csöndjében tanulással töltötte el. Az egri érseki palota falai között letelt évek nem mentek el fölötte nyomtalanul. Kell-e szebb pélaadás az ő sorsánál, aki nem csüggedett soha, mindig küzdve és remélve várta a jövőt. Kell-e szebb, nagyobb jutalom annál a fogadtatásnál, mint amilyenben most szülővárosában része volt. Az egykori kis fiúcska, mint felnőtt ember főpásztorbottal kezében jelent meg, hogy Isten áldását kérje szülőföldjére. A fogadtatás maga is imponzás volt. Zászlódíszt öltött a város, és ünnepi ruhát a lakosság. A város elején hatalmas diadalkaput emeltek, fölékesítve erdei gályákkal, lobogókkal és a város czímerével. A város nevében a polgármester üdvözölte a püspököt, mire a főpásztor megindult Bangón válaszolt. Parvy Sándor szepesi püspök első bérmálását tartja Gyöngyösön. 727