Tolnai Világlapja, 1910. október-december (10. évfolyam, 40–52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA 2983 A hittérítő telep mögött egy erdőség nyúlt el, amelyben roppant sok majom élt. Kedvezőbb körülményeket kívánni sem lehetett volna a végből, hogy közvetlen közelből tanulmányozni lehessen a majmok beszédét. Csakhogy persze össze kellett a majmokkal barátkozni és lehetőleg alkalmazkodni kellett az életmódjukhoz. Garner professzor egy szétszedhető, nagy vas ketreczet készíttetett magának s ezt az erdőbe vitette. Saját vallomása szerint három hónapig lakott Garner tanár ebben a ketreczben, hogy a majmokat ősállapotukban alaposan megfigyelhesse. A ketrecz húsz percznyire volt csak a hittérítő teleptől, közel a misszió kútjához és szép, árnyas úton lehetett eljutni a vasketreczhez, amelyet a professzor gorillavárnak nevezett el. Éjszakát csak hármat töltött Garner tanár a ketreczben, mert a moszkitók miriádjai szörnyen kínozták, úgy hogy nem tudott köztük éjjel megmaradni. Június 18-án visszaindult Garner Anglián keresztül Amerikába, s emlékül első utazásából két kis csimpánzot vitt magával. Ezek azonban, sajnos, nem igen akartak vele elbeszélgetni. Ennélfogva Garner tanárnak nagy garral hirdetett vállalkozása kudarczczal végződött s az amerikai professzor, bár azóta több izben járt még Afrikában, ahol mindössze hat esztendőt töltött, a majomnyelv szótárával és nyelvtanával, a melynek megirására vállalkozott, mind máig adósulmaradt. . Persze Garner tanár nem ismerte be a kudarcát, s azt állította, hogy sikerült neki több határozott jelentésű majomszót ellesnie. Például a whuri szó ennivalót jelent, a cheny innivalót, a jegk szó körülbelül azt teszi, vigyázz ! Otthon aztán tovább folytatta Garner tanár a megfigyeléseit a washingtoni állatkertben s fonográf segítségével állítólag még több más szót is megrögzített. Megfigyelt például egy szót, amely általánosságban vonatkozik mindennemű enni- és innivalóra, egy másik szót, amely a kezek használatára vonatkozik és egy harmadikat, amely az idő mérését jelzi. A majomnyelvnek állítólag nyolcz vagy kilencz alaphangja van és 30—35 ezekből származtatott mellékhangja, amelyeket a majmok egytőlegyik disz-mollban ejtenek ki. Mindez, bizony nagyon gyarló és jelentéktelen megfigyelés alapján Garner tanár ebben a kérdésben foglalta össze véleményét: * ››Ha az ember a majomtól származott, miért ne lehetne az emberi nyelv is az embermajmok tökéletlen nyelvének a továbbfejlődése ?« Erre a kérdésre Verne Gyula, a zseniális regényíró, ››Falu a levegőben«ozima munkájában, ahol bőven foglalkozik a többi között Garner próbálkozásának ismertetésével is, ezt a szellemes megjegyzést teszi:Ez nagyon szép dolog. Csak az a kérdés, vájjon az embernek csakugyan a majmok-e az ősei ? Ezt be kellett volna bizonyítani. Eddigelé azonban senki sem bizonyította be.« Egyszóval Garner tanár nagy felfedezése a majomnyelvre vonatkozólagnéhány hangra zsugorodik össze, amelyet a majmok használnak, hogy majomtársaikkal érintkezzenek. Csakhogy ugyanezt szépen megtehetik a töbi állatok is, a kutyák, lovak, juhok, libák, fecskék, méhek, hangyák stb. egyaránt. Garner tanár megfigyelései szerint ez az érintkezés úgy történik, hogy a majmok vagy hangokat adnak, vagy jeleket adnak, vagy bizonyos mozdulatokat végeznek, s bárha voltaképp mindezzel nem is fejeznek ki gondolatokat, külsőleg mégis bizonyos lelkiérzéseket tolmácsolnak, például örömöt vagy az ijedelmet. Egymás mellé állított három kis képünkön egy fiatal csimpánzot mutatunk be, amint arczán három különböző érzés: a harag, a kedélyesség, és a félelem tükröződik. Tisztán látható a kis csimpánz arczának elváltozása a három különböző érzés hatása alatt. De ennek a megfigyeléséhez nincs szükség sem fonográfokra, sem afrikai kirándulásokra, sem vastag könyvekre, sem nagy reklámra. Hiszen ezt régen megállapították, hogy az emlősállatoknak, a kutyáknak, majmoknak és a többinek épp olyan gégeszerkezete és nyelve van, mint az embernek, sőt vannak hangszalagjai is, amelyek alkalmasak artikulált hangok létrehozására. De megállapították azt is, hogy minden beszédet gondolatnak kell megelőznie. Hogy beszélhessünk, ahhoz előbb gondolkodnunk kell, de hogy gondolkodhassunk, kell tudnunk általánosítanunk, vagyis kell tudnunk olyan elvont általános fogalmakról, aminő pl. a szépség vagy a pirosság ítéletet alkotnunk. S ez a képességük nincs meg az állatoknak. A papagáj például beszél, de egy szót sem ért abból, amit elgajdol. Más szóval, az állatok azért nem tudnak beszélni, mert a természet nem ruházta fel őket a kellő értelemmel. Egyébként mi sem akadályozná őket abban, hogy beszéljenek. Tisztában van ezzel minden józan ember, de Garner professzor ezt az egyszerű igazságot nem akarta elismerni. Ezért vállalkozott meddő munkájára, s ezért járt kudarccal hosszú fáradozása. A tudomány hiába küzd a természet törvényei ellen. Azt a tényt nem másíthatja meg, hogy az embert a beszélés vagy más szóval a gondolkozás képessége választja el áthidalhatatlanul a többi élőlénytől. Mikor haragszik. Fiatal csimpánz. Mikor jól érzi magát. Mikor meg van ijedve és gyanakszik.