Tolnai Világlapja, 1911. április-június (11. évfolyam, 14–26. szám)
1911-04-02 / 14. szám
A kőrösbányai csoda. Néhány héttel ezelőtt az egész magyar sajtó, de még a külföldi lapok is komolyan foglalkoztak Valeán Trinával, egy fiatal oláh leánynyal, akiről, mint valami csodalényről írtak czikkeket. A közleményekben arról volt szó, hogy Valeán Trina, mint valami hatalmas mágnes, magához vonz mindent, még olyan tárgyakat is, amelyekre a mágnesnek nincsen nagy hatása. Arról is szóltak a feltűnést keltő hírek, hogy amerre Trina jár: széndarabok röpködnek, fák ágai hajlanak feléje , azonkívül kövek és fadarabok gurulnak utána. Kőrösbányán és vidékén azt hitték az emberek, hogy a kis Trina az ördögökkel czimborál, vagy még annál is rosszabbat, hogy a leány valóságos boszorkány. Trina helyzete már-már elviselhetetlenné vált. Sokan féltek tőle, sokan meggúnyolták, úgy hogy a szerencsétlen kis oláh fája közel volt az öngyilkossághoz. Időközben pedig meglátogatták a budapesti nagy napilapok tudósítói és a közleményeik alapján napokig egyébről sem beszéltek, mint a »delejes« csodaleányról. Valeán Trinát végre is zárdába vitték és ott orvosi megfigyelés alá helyezték. Erről a világraszóló csodáról végre a Tolnai Világlapja is közvetlenül akart meggyőződést szerezni és ezért — képünk jobb sarkában látható — Kratochwill Alfonz főtisztelendő úr jóvoltából a kis Trinát Budapestre hozattuk és három kiváló idegorvossal: Marovcsik Géza, Schalkó Antal és Honrád Benő kassai egyetemi tanárokkal megvizsgáltattuk, akik egyértelműen megállapították, hogy Valeán Trina olyan természetfeletti delejes erővel bír, hogy nemcsak fa- és széndarabokat, hanem sokkal súlyosabb tárgyakat is vonz maga felé. Kételkedtünk a világhírű professzorok szavaiban és hogy még jobban meggyőződjünk az igazságról, elvittük Trinát a Teleky-térre, — a budapesti zsibvásárra — ahol sok mindenféle lim-lom van felhalmozva. És ekkor majdnem kővé meredtünk a csodálkozástól. Mint a fenti igen sikerült fényképfelvételünkön is látható, a csoda megtörtént. Amint a kis oláh leány elhaladt a zsibárusbódék között, egyszerre, szinte lavinaszerűleg megindult Trina felé minden ami a bódékban föl volt halmozva : asztal, szék, szekrény, kancsó, czipő, mozsártörő, ruhakosár, lópokrócz, sőt még a földbe erősített lámpaoszlopok is feléje hajoltak. Valeán Trina meg se rémült nagyon és védekezésül csak a kezét emelte fel és ezáltal a feléje dűlő, guruló és repülő tárgyak lepotyogtak melléje a földre, ugy hogy a kis Trinának szerencsére baja nem történt. Trinát nem engedtük tovább, mert attól féltünk, hogy a bódék is mind feléje dűlnek ésafesia sipjdv zuin; uva uazeuj 'iuuoa uvX[ouio5] jpemjetzpqcra uiau ;o3jop zsaja zu jifioq 'iunlpiuioa