Tolnai Világlapja, 1926. április-június (26. évfolyam, 15–27. szám)

1926-05-26 / 22. szám

53 A színész csak tizenöt évi gyakorlat után érti meg saját magát — mondja Steinhardt Géza Sohasem járt színiiskolába, a színházak karzatán tanult színházat játszani... — Amerikába készül. Steinhardt Gézával délután félnégykor a Körút és a Dohány utca sarkán lévő Oázisban találkoztam. (így nevezi ugyanis Steinhardt Géza a művészek kávéházát.) A művész éppen remek hangulatban volt, nem győzött eleget nevetni; néhány perccel ezelőtt kért a főpincértől egy űrlapot (blankettát) és a főpincér félreértette és hozott neki egy hírlapot! — Harminchat év óta vagyok színész — mondja még mindig kacagva, — de tulajdonképpen többet kellene mondanom, ha a művészetért való rajongást is magához a művészethez számítjuk. — Léván (Bars megyében) születtem és ott végeztem három gimnáziumot ; de ekkor félbe kellett szakítanom tanulmányaimat, mert szegény édesapám beteg lett és nem bírt tovább taníttatni. Felhoztak Pestre egy nagykereskedésbe irodai gyakornoknak. Itt hivatalnokoskodtam sokáig, de minden szabad időmet a színházak karzatain töltöttem, ott tanultam a színjátszást. Színésziskolát nem végezhettem, mert nem voltak meg hozzá a szükséges anyagi eszközeim. De németül elég jól beszéltem , ez pedig az orfeumnál nagyon fontos volt akkoriban. Tizenhétéves koromban, mikor Oroszi megalapította a Folies Caprice-t, elmentem hozzá ajánlkozni. Oroszi akkor megállapította rólam, hogy tehetséges vagyok és nyomban szerződtetett is. Ennek most már harminchatodik éve . . . Amikor még rendeletileg kellett ráparancsolni az orfeumokra a magyar nyelvet... — Azóta sokat küzdöttem, szenvedtem, koplaltam. Az előttem állók A Színházi Törvényszék komoly dolog, ott az ítélet pénzbe kerül. A kis Gaál Franciska volt a vádlott, akiről tudvalevőleg mindent el lehet mondani, csak azt n cem, hogy pontos. Rengeteg próbakésés s egyéb bűn szerepelt a vádiratban. Bárdy Ödön védte. Felhozta, hogy mily fiatal, mily tapasztalatlan, fizikailag mily gyenge, úgyhogy a szigorú bíróság egy szó nélkül az összes vádak alól felmentette. A kis Gaál Franciska szinte maga sem hitte el, hogy így végződött a dolog s mikor az eredményről értesült, odaszólt Bárdy Ödönhöz: — Kedves Bárdy, ezerszer köszönöm. Olyan védőbeszédet tartott meg-mindenképpen azon voltak, hogy legyűrjenek, elgáncsoljanak, hogy nyakát szegjék karrieremnek; a rendezőim féltek tőlem , nem akartak szerephez juttatni. Míg végre aztán kisütött az én napom is. 1890-ban Rudnay, az akkori főkapitány, rendeletet adott ki, hogy az orfeumelőadások felének magyarnak kell lennie. (Addig ugyanis túlnyomórészben német volt.) A varieté színészek pedig nem bírták a magyar nyelvet. Most már szabadon érvényesülhettem, s ebben az időben meglehetősen sokat fejlődtem, népszerű lettem, és, hála Istennek, minden tekintetben elértem azt a célt, amely felé törekedtem. — Hogy mi a véleményem a színművészetről ? Nem olyan könnyű mesterség, mint sokan gondolják, akik persze abban a tévhitben élnek, hogy ők művészek. A színész csak tizenötévi gyakorlat és működés után érti meg saját magát. Mert ha kiforrott tehetség és lelkiismeretes színész, akkor tizenöt év múltán is csak odajut, hogy megállapíthatja magáról, hogy bizony még csak a színészet kezdetén van. Mi jobb : színésznek lennie, vagy igazgatónak ? — Most, harminchat év után, színész és igazgató vagyok. Hogy melyik jobb dolog ? Ezelőtt tíz évvel — anyagi okokból, —jobb volt igazgatónak lenni, de néhány év óta irigylem a tagjaimat, akik gond nélkül élnek; én pedig nemcsak hogy ingyen játszom már két éve, de, hogy szerződési kötelezettségemnek eleget tehessek, —• ezer gonddal küzdök, mert nem szeretném elveszteni azt, amit harmincötéves munkával szereztem. — Melyik a legjobb és legkedvesebb szerepem ? Én is azt felelem, amit a helyemben minden más színész felelne . Mindig a legutolsó ! — A terveim ? Legközelebbi tervem az, hogy a nyár elején az egész társulatommal vidéki turnéra megyek. Bejárjuk Magyarországot. Ami pedig a továbbiakat illeti, az a szándékom, hogyha két év múlva lejár a színházam bérleti szerződései, kéthárom havi vendégszereplésre kimegyek Amerikába, ahol már nehezen várnak. — Ez lesz különben művészi pályafutásom végső akkordja. guli. . Steinhardt Géza. Színtíiszi büffé lettem, hogy most már magam is azt hiszem, hogy ártatlan vagyok. * Egy jólszituált kis kardalosnő, aki úgy „be tudta osztani" a gázsiját, hogy fényes lakásra és ékszerekre is bőven tett, férjhez ment egy jóképű fiatalemberhez, akiről általános volt a női karban a vélemény, hogy sohasem találta volna fel a puskaport. Különben a kórust fújja a Városi Színházban. Pár hét múlva szomorúan panaszkodik Vándorynénak : — Istenem, Margit, olyan boldogtalan vagyok ! —Ne beszélj! — De igen. Megtudtam, hogy az uram csak a pénzemért vett el. — No látod, mégsem olyan ostoba, mint amilyennek gondoltuk! — vigasztalta meg Vándoryné. * Kardos Dumit megkérdezte pár héttel az esküvője után Tarnai: — No Dumi, és mi van a hozománnyal ? Kardos nagyot sóhajtott: — Tudod, úgy volt, hogy van, de most úgy van, hogy volt. . . Minden félreértés elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy ez a párbeszéd a konjunktúrás világ halála idejében folyt le.