Tolnai Világlapja, 1928. január-március (28. évfolyam, 1–13. szám)

1928-03-28 / 13. szám

­­onnal Világlapja AfliM zongora ősei. A zongora ma kétség­telenül a legelterjedtebb hangszer. Min­denütt egyaránt megtalálható, fejedelmi udvarokban éppen úgy, mint egyszerű pol­gárok lakásaiban, öreg, fiatal egyaránt játszik rajta. Nagyban hozzájárult az ember társaséletének­ kifejlesztéséhez. Általánossá tette a zenét s amellett nagyban kifejlesz­tette a zeneművészetet. Éppen ezért nem érdektelen visszatekinteni ennek a ma na­gyon elterjedt hangszernek a múltjára és őseire. A zongora régi nagyon és mai német neve a k­ avir, a latin clavis szóból származik s ez annyit jelent, mint kulcs. Ezt a szót onnan vették, hogy a zongora előtt használatos orgo­nában a kulcs nyitotta ki a légszekrényt, hogy a levegő mindannyiszor behatolhasson abba a sípba, melynek éppen hangot kell adni. Az első hangszer, amely a zongora őse volt, az úgynevezett clavichordia, amely két szónak az összetételével magyarázható meg. Clavis, annyit jelent, mint kulcs, chordia pedig húrt jelent. A mai zongora története alig több­ két­száz évesnél, de ha azt vizsgáljuk, milyen régi az eredete az úgynevezett zongora­szekrénynek, akkor sokkal régebbi időkre mehetünk vissza. Már az ókorban használ­tak olyan hangszert, amelynek az volt a célja, hogy a különböző hangviszonyokat meghatározza. Az egyiptomiaknak is vol­tak hárfáik, lantjaik, melyek megfeleltek a mai, hasonló nevű hangszereknek. A közép­kor pedig sokféle hangszert ismert. Ilyenek voltak a 35 húrral bíró simikon, a spinett és a cimbalom. Az orgonát már Theodosius római császár korában ismerték. Az első zongorához hasonló hangszert a XV. század elején használták s ez nem volt más, mint egy egyszerű deszkából álló szekrény, ame­lyen egy húrt feszítettek ki. Később min­den hangot keresztlécekkel választottak el egymástól. Majd előállott az a szükség, hogy több húrt helyezzenek el a szekrényen s így keletkezett a cimbalom, amelyen ki­feszített húrok voltak. Ez az egyszerű hang­szer nemsokára más, fejlettebb eszközök által lassan kiszorult s pedig olyan hangszer által, amelyen a farészeket már fémmel helyettesítették, amelyeket hátulról bil­lentyűk emeltek fel és ezáltal szólaltak meg a húrok, nem pedig, m­int az előbbi hang­szereken, ahol a játszó ujjai szólaltatták meg ,a húrokat. A hang ugyan még gyenge volt, a hangterjedelem még korlátolt, de már 1500 körül olyan hangszert is készí­tettek, amelyen három oktáva volt és tizenkét félhang. Az első ilyen zongora­fajtáknak még nem volt lábuk, hanem azo­kat az asztalra helyezték. Már a XVIII. században készült hangszernek lába is van. Eleinte egy húrt különböző billentyűk ütöttek meg, később minden hangnak megvolt a maga húrja. A XVI. században a velencei Spinetti olyan eszközt készített, melyet róla Spinett-nek neveztek el. Leg­inkább négy- vagy háromszögletes formájú volt. A milánói Rossi néha hat- vagy hét­szögletű formát is adott a hangszerének. Ennek a hangszernek fiókos szekrény for­mája volt, nem volt fedele, hanem faragások­kal és berakásokkal volt díszítve. A spi­netten nem a billentyűk irányában halad­nak a húrok, hanem keresztben a hang­szeren. Ilyen hangszeren sokat játszott Angliában Erzsébet királyné. Sok helyen, Hollandiában, Olaszországban ez volt a házi hangszer. A nagyvárosokban, különö­sen Németországban nagyszerű spinettkészí­tők voltak. Egyike a leghíresebbeknek volt Player Johann, Londonban, aki a XVII. században élt. Az általa készített hangszer a múzeumban ma is megvan. Emellett már nagyon sűrűn lehetett látni az úgynevezett táblaalakú zongorát, de valamennyit ki­szorította a XIX. század elején keletkezett kalapácszongora. A legnagyobb és leg­erősebb hangú a spinetthez hasonló hang­szerek között a szárnyzongora volt, melyet zenekarban is alkalmaztak már. A muzsikust, aki ezen játszott, cimbalmosnak hívták. Handel oratóriumainak előadásakor is hasz­nálta ezt a hangszert. Most már mind gyakrabban használják a szárnyformát. A gyártásban pedig a réz­alkatrészeket acéllal helyettesítik. Abban a törekvésben, hogy a gyártmányokat minél tökéletesebbé tegyék, nagyon sok furcsa dolgot hoztak létre. Egy francia hangszer­gyártó például olyan zongorát készített, amely számtalan hangszert utánzott, pél­dául lantot, hárfát, flórát, klarinétot, egy cseh hangszerkészítő pedig olyan zongorát készített amely még az orgonasípokat is utánozta. A készítőn kívül senki nem tudta ezt a hangszert kezelni, mert a zenei han­gokon kívül a mennydörgést, meg a jégeső hangját is utánozni tudta. A XVIII. szá­zad azonban már nagy haladást mutat a zongoragyártás terén, " mert egy flórenci mester olyan zongorát készít, amely külön­böző erősségű hangokat tud adni s a hangokat árnyékolni is tudja. Ez már kalapácszongora volt, melyet mind jobban tökéletesítenek. A florenci gyártmányt a németek tökélete­sítették s abból Nagy Frigyes is rendelt s azon a nagy zeneköltő, Bach játszott Ezeket a gyártmányokat még nagy út választja el a híres Bösendorfer s más hasonló híres gyártmányoktól, amelyek ma már számtalan példányban vannak elterjedve az egész világon. A madarak sajátságos viselkedése, ha sapkát tesznek tv fejükre. Egy angol tudós a Journal of Phisiology című tudományos lapban érdekes leírást ad az olyan madarak viselkedéséről, melyeknek sapkát tett a fejükre. Némely madárfajta ugyanis ilyen­kor annyira felfelé fordítja fejét, hogy a tarkója a hátát érinti s csőrének hegye a farkára mutat. Sokszor órákhosszat ebben a helyzetben vannak megmerevedve és sem zajra, sem érintésre nem reagálnak. Még ha feldobja az ember őket a levegőbe, akkor is visszatérnek ebbe a helyzetbe. Állapotuk a „hipnotizált" tengerimalacok, szalamandrák, békák stb. helyzetéhez ha­sonlít. * Majmok mint gyüm­ölcsszedő háziállatok. Kelantanban, a maláji államok egyikében, úgyszintén Sziám Pattani nevű tartomá­nyában a bennszülöttek a gyümölcsszedést majmokkal végeztetik, melyeket e cél el­érésére gondos szelídítési eljárásnak vetnek alá. A majmokat még fiatalon fogják és cölöpökhöz kötözik, mely cölöpök hegyére gyümölcsök vannak kötözve. Hamar­ rá­jönnek a kiképzésre befogott állatok, hogy a gyümölcsért fel kell mászni s azt a magas­ból le kell dobni, hogy odalenn nyugodtan elfogyasztható legyen. Amikor az alap­gondolatot ilyenformán már magukévá tet­ték, pálmafákon képzik őket tovább. Az ilyen gyümölcsszedő majmok pórázon kö­vetik gazdájukat a munkára s igen jól dol­goznak. Ha meggondoljuk, hogy ezernyi vad állatfajtából jóformán csak egytucatnyi szelídült meg háziállattá, a malájok és sziámiak majomszelídítése nem is olyan csekély eredmény. • Meddig „él" egy zsebóra ? Szakértők véleménye szerint egy jó zsebóra élettar­tama ötven esztendő. Mindennapi szolgá­latának elvégzése közben egyensúlyzó ke­reke óránként 18.000 rezgést végez, vagyis több mint 157 milliót egy év alatt. Ugyan­ennyiszer tágul ki és húzódik össze a haj­szálrúgó, valamint ugyanennyi az óra ke­tyegéseinek száma. Bámulatos rekord ez, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az óra állandó működése milyen csekély „üzem­anyagot" fogyaszt. A szakértők jogosan beszélhetnek üzemanyagról, vagyis tápláló­erőről, m­ert hiszen minden gépet „etetni" kell, hogy munkát teljesítsen s az óra sem más, mint egy kis gép. Az órát minden 24 órában „etetjük" azzal, hogy felhúzzuk, azaz összepréseljük a rúgóját. • Háromezer kiló súlyú festmény. Hálából, hogy Amerika beleavatkozott az európai világháborúba és ennek sorsát eldöntötte, Franciaország a washingtoni kormánynak óriás festményt ajándékozott, amelynek címe : „A háború Patheonja". A festmény keret nélkül 15 méter magas és 120 méter hosszú, a vászon súlya pedig több mint 3000 kiló. A legkiválóbb francia művészek hat évig dolgoztak rajta. Mikor elkészült és átszállították Amerikába, külön állvány­szerkezetet kellett csinálni az összegöngyö­lítésére. Egyébként az óriás festmény­ csata­képeket ábrázol a világháborúból — a világ­béke nagyobb dicsőségére. Szeplők ellen, továbbá májfoltok, pörsenések ellen CrémeMontreuil Edy Biztosi Gyors ! Kellemes ! Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszertárakban Figyelmeztetés Vigyázzon, mivel a Montreull-féle Créme Eva és Savon Éva neve megváltozott ! Ügyeljen, — hogy eredeti „Montreull",-féle crémet és szappant kapj­on ! — Utánzatot utasítsa vissza! Magyarországi főraktár : TÖRÖK PATIKA Budapest, VI. ker., Szirály ucca 12 szám 61 Ha a lábai fáj­nak, oldjon fel ma este csekély mennyiségű Szent Rókus-láb­lét egy lavór jó meleg vízben és Áztassa lábait vagy 10 percig. Ezen idő miailva a kínzó égető ér­­­zések, feltörések, a láb zsibadtsága egy csapásra megszűnnek. El­mulasztja a fájdalmakat, melyeket a cipő szorítása okoz. Hosszabb­íztatás megpu­hítja a tyúkszemeket és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok kés vagy borotva nélkül eltávolíthatók. A Szent Rókus-láblésfürdő csodálatosan megedzi az érzékeny lábakat és tökéletesen rendbeh­ozza, úgyhogy gyalogolhat, spor­tolhat, amennyit akar, vagy állhat egy hely­ben a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus­ié lesó ára 1 pengő 28 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Ha valahol nem kapná, forduljon a budapesti Szent Rókus-gyógy­szertárhoz, VII. ker., Rákóczi út 70 szám

Next