Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)

1928-09-19 / 38. szám

20 IoInai A­­grárianMfráJKCak. IQTA AJ/ÁRY A N'DOR A gyöngyvirág apró gyöngyszem­ként borította a jegenyés alját. Május vége felé járt az idő. A kasznár az íróasztala előtt ült, az akkor érkezett postát bontogatta s oldalravetett tajtpipájából hatalmas füstöt eregetett. A kasznárné harisnyát stoppolt. Juliska, a kasznárkisasszony olvas­gatott. Csend volt, csak a nagy olló nyisz­szant néha, amint a borítékokat szelte. A kasznár belenézett a levélbe, el­olvasta, aztán levette orráról a pink­kert, a felesége felé fordult és elége­detten szólt: — Végre megérkezik az új írnok. A kasznárné abbahagyta a stoppo­lást: — Éppen ideje — mondta szárazon. —­ Ha pár hónapig m­ég írnok nélkül hagytak volna, teljesen agyonstrapál­­tad volna magad. — No, ami a segítséget illeti — fe­lelt a kasznár, — azt hiszem, nem sokra megyek vele. Csak most végezte az akadémiát Ajka körül bizonyos mosoly játszott: — A jószágigazgató úr azt írja, hogy­­ grófnak kedves embere, csínján kell vele bánni. Esztendő múlva már ispán lesz. Orrára tette a cvikkert: —­ Nem szeretem az ilyen kedves embereket. A kasznárné ismét stoppolni kez­dett: — Hogy hívják? Juliska felügyeli. Mérges György kasznár. Az udvaron éhesen gyülekeztek a malacok és karban süvítették. ..Gyuri" . . . „Gyuri!" Julisks­ kinézett az ablakon és maga sem tudta miért, elmosolyodott. A könnyű kocsi simán gördült az­ országúton. A kasznárék verandáján terítve volt. Várták az írnok urat,­­a gróf embe­rét. És az írnok úr megérkezett. Karcsú, nyurga fiatalember volt, apró bajuszkája gazdászos hetykeség­gel akaratoskodott az orra alatt. Juliska, bár szörnyen kíváncsi volt az írnok úrra, majdnem minden perc­ben elnézett az állomás felé vezető útra, hogy jön-e már a kocsi, és most, amikor megpillantotta, hirtelen gondo­lata támadt. Az jutott eszébe, hogy az írnokot Mérgesnek hívják. És úgy érezte, hogyha odajön hozzá és be­mutatkozásképpen azt mondja: Mérges vagyok, hát menten elneveti magát. Hamar beszaladt a szobába. Nem akart látni olyan embert, akinek még a neve is mérgesduda. Hanem azért a függöny mögül ki­kandikál­ .-A­mikor egy kíváncsibb len­dületnél a függöny megmozdult az írnok úr odanézett, a két szem össze­villant és akkor Juliska kisasszony örömmel megállapította: „Nem­ is olyan mérges, mint a neve". Elmúlt pár hónap. A nyíló lucerna beküldte édes illatát a pusztára. Arattak. Mérges úr korán kelt, későn feküdt, iparkodott, sokat dolgozott, minden áron kedvében járt a kasznárnak A kasznárbáz ablaka a rétre nyílott. Az aratók az ellenkező irányban vág­ták a rozsot. Mérges ár azonban min­dig és következetesen a rét felé kanya­rodott s kalapja alól táncoló szemek­kel leste az ablakokat. Azt mondta, azért kerül akkorát, m­ert jól esik neki a séta. Juliska pedig mindig és következete­sen takarított és egész nap az ablakok közelében törülgetett. Azt mondta, jól esik neki a besütő napsugár. S ha véletlenül meglátták egymást, elpirultak s a szívük nagyon sokáig dobogott és nem tudták, hogy miért. Juliska tizenhat éves volt. Az írnok huszonegy, s a puszta illatos. A nap bukóra állt az égen, lassan csúszott lefelé, mintha húzták volna. A kasznár a csikókat nézte és pipá­zott Mérges úr szakértelemmel hagyott jóvá mindent, amit gazdája mondott Egy merészebb lehajlásnál a pipa kiesett a kasznár kezéből. Szép pipa volt és kedves emlék A kasznár megijedt, hogy eltörött, mikor aztán látta, hogy nincs semmi baja, az írnok felé fordult: — Amire, vigye haza a pipámat. Nem szeretném, ha eltörne. Mérges úr kezébe vette a pipát és elsietett vele a kasznárház­­­é. Minél közelebb ért a házhoz, annál jobban sietett. És megint nem tudta, miért Juliska az udvaron volt, a virágot öntözte. Mérges úr csak akkor vette és éin amikor már a kertajtón benyitott. Ott állt előtte a fehérruhás leány. Menten elállt a lélekzete, Juliska megfordult. Nem tudta hogy hogyan került Mérges úr a háta mögé. A füle hegyéig elpirult. Mérges úr zavarában elejtette a pi­pát, amely az éles kavicson olyan szé­pen két darabra vált, mintha ráparan­csoltak volna. Az írnok erre már magához tért és bátran megmagyarázta jövetele okát: — A kasznár úr hazaküldte a pipát hogy el ne törjön. Juliska mondani akart valamit, a rét felöl azonban lázas igyekezettel szaladt a kis Pálinkás Panni és már messziről kiabált: Kisasszony! Ezt a gyöngyöt pajtánál találtam. Bognár Zsófi aszon­gya, hogy a kisasszonyé. S a kék gyöngyöt odatartotta Juliska elé. Juliska a nyakához kapott, aztán elsápadt. — Szent Isten! Mérges úr bajt sejtve, egyszerre lovaggá erősödött. —­ Baj van? kérdezte és közelebb lépett a leányhoz, hogyha esetleg vé­delmezni kell, hát mellette legyen. Juliska elsírta magát — Elvesztettem a gyöngyömet szólt kétségbeesve és nagyon megijedt. — A mamától kaptam születésnapomra A legkedvesebb gyöngyöm volt. —I Hm, hm! — osztozott a nagy szerencsétlenségben Mérges úr.­­Merre járt délután? Juliska elgondolkodott és megtalálta a gyanús helyet: — A pajtában voltam és löhnentem­ a lucernára. Az írnok rávágott a gondolatra: — Akkor ott lesz a gyöngy. A szívébe hirtelen l­atorság , mint mikor a parancsnokló katona ro­hamot vezényel, felkiáltott: —• Keressük meg! mondta a Világlapja Torokgyulladásnál, meghűlésnél, spanyolnátha elleni védekezésül P­ántíffort* Kaphatók minden gyógyszertárban Dorogatásfjoz Daganatoknál Szunyogcsípésnél Könnyű sérülése­k n­e­­ használjon kizárólag Statim-Patront Minden gyógyszertárban kapható ! Kérjen kizárólag „Statine” gyártmányt kerékpárt,­­varrógépet ha vásárolni akar, úgy forduljon bizalommal Albrecht Testvé­rek varrógép, kerékpár és sportcikkek nagyke­reskedéséhez, Budapest, VIII. Német utca 32 Telefon : 1. 360-94. Könnyűért fizetési feltéte­lek

Next