Tolnai Világlapja, 1936. január-március (36. évfolyam, 1–14. szám)
1936-03-25 / 13. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA amerika- AL /GALL GENGSZTER V/L ÄG I. FEJEZET Európai romantika és amerikai valóság A „felső tízezer" kifejezést mrs Jacob Astor használta először azon a kerti ünnepélyen, amelyre ezerháromszáz milliomost hívott meg; az „alsó tízezer" tréfásan keserű szállóigéjét az egyik chicagói újság teremtette meg abban a vezércikkében, amelyet a State Street-i ütközetről írt. Ez már nagyon régen történt — az alsó tízezer gyorsan él és a gangsternél tíz év már egy emberöltő, — nyolc esztendővel ezelőtt, egy szikrázó júniusi reggelen, dübörgő nyitányaként a bandaharcok komor és véres színjátékának. Akkor már egész éjszaka faggattak a chicagói rendőrség detektívszobájában egy sápadt, sovány, elegánsan öltözött fiatalembert: Jack Arlassit, az Aiello-banda egyik emberét. Két nappal azelőtt a külvárosban szitává lőttek egy gangszert, aki a Moranbanda professzionátus gyilkosa volt és a rendőrség Aiello legényei között kereste a tettest. A két gang (banda) között már hónapok óta tartott a háború. Aiellóék befurakodtak arra a területre, amelyre eddig kizárólag George Moran csempészei szállítottak pálinkát és most úgy folyt a harc a két banda között, mint ahogy nagyhatalmak indítanak háborút egymás ellen exportpiacok, nyersanyagok és tengeri utak miatt. A besúgók kitűnően dolgoztak, a detektívek pontosan tudták, hogy kik a gyilkosok, de bizonyíték sose akadt egy ellen sem. Az alvilágnak becsületkódexe van, amely kötelez: a gangster nem vall a merénylői ellen. Ha ugyan össze nem roppannak az idegei a harmadfokú vallatás lelki tortúrája alatt. Kilenc Aiello-gangszert hoztak be az este, nyolcat még az éjszaka elbocsátottak, de ezt a kilencediket „sütötték" és gyötörték kora reggelig a modern kínvallatásnak azzal a tökéletes technikájával, amihez olyan brilliánsan ért az amerikai rendőrség. Tizenkét órán keresztül röpítettek feléje kérdéseket, szakadatlanul, egyetlen percnyi szünet nélkül, mindig más és más detektív kérdezett, láthatatlan, imbolygó árnyak egy sötét teremben, amelynek a közepén egy élesen megvilágított, sűrű hálóval bevont „keree" van .. . mindig más hangon zúgott, sistergett, pattogott feléje ugyanaz a kérdés, mindig újra meg újra, húszszor, ötvenszer, százszor, végkimerülésig. Reggelig, amikor már tompán, rekedten ismételte a gangster — ki tudja, hányezredszer, — ugyanazt a választ: — Nem én tettem. Nem én öltem meg Nem én tettem. Arlassi kemény maradt. Nem vallott. Bizonyíték nem volt ellene. El kellett engedni. Reggel nyolckor levitték a felügyelőhöz. Lejelentkezni. A felügyelő szobájában nyitva voltak az akkohol amelyeken áradt be a jósznmú júniusi levegő. Jack cigarettára gyújtott és mosolyogva lépett a nyitott ablakhoz. Lent hullámzott a tömeg, rohantak az autók és Jack arra gondolt, hogy milyen kellemes lesz most néhány hétig üdülni teljes nyugalomban a hegyek között. Északon, Maineben, ahol már kikerestek a számára egy búvóhelyet. Egyszerre Jack egyetlen ugrással visszaperdült az ablaktól a szoba közepére. A tömegben három embert látott, akik kutatva néztek a rendőrfőnöki épület kijárata felé. Arlassi megismerte őket: George Moran gangsterei! Akik már rég aláírták a halálos ítéletét és itt, a rendőrség szeme láttára akarják megtorolni rajta annak a kis, mocskos külvárosi gangsternek a halálát. Jack a felügyelőhöz fordult. A gangsterből, aki szótlan és kemény maradt a harmadfokú vallatás tizenkét szörnyű órája alatt, most dőlt a szó: kért, könyörgött, magyarázott. Bérgyilkosok várnak rá az uccán, mindenre elszánt banditák, lelövik, mint egy kutyát abban a pillanatban, amikor kiteszi a lábát az uccára. Rendőri fedezetet kért. Védelmet. A felügyelő megvetően legyintett a kezével. Patkány. Piszkos patkány. „Yellow." Gyáva. De akármilyen amerikai polgár, akinek jogai vannak. Akinek az életét meg kell védelmeznie a rendőrségnek. A garázst kérte a házitelefonon. — Melyik kocsi indul Ciceró felé? — Indul kocsi kifelé? — Dugan és Olson detektívek mennek Ciceróba. — Mondja meg nekik, hogy egy patkányt kivisznek magukkal. öt perc múlva Jack Arlassi megkönnyebbülve ült a két detektív között a rendőrautóban. Az utcákon már viharzott a forgalom, lépésben lehetett csak menni az autók sűrűjében. Lassan, meg-megállva vánszorgott a kocsi a Madison Streetre. Ez az ucca Chicagó szívében van, ott, ahol metszi a State Streetet, van a világ legforgalmasabb uccakereszteződése. A rendőrautó befordult a sarkon, tovább ment a State Streeten, folytonosan meg-megállva az autók örvénylő forgatagában. A két detektív között Jack Arlassi a biztonság bolt dog nyugalmával szívta cigarettáját. DÉR IMRE RIPORTSOROZATA Ekkor egyszerre valami váratlan, meglepő, fantasztikus és hihetetlen dolog történt. Egy csukott, kék Hudson-kocsi valahogyan átkígyózott a forgatagon, gyorsan elhúzott a rendőrautó mellett, az ablakán kinyúlt egy gépfegyver csöve, amely a következő pillanatban dübörgő kattogással szórta a tüzet a két detektív kocsijára. Dugan detektív holtan zuhant vissza az ülésre, Arlassit a vállán érte egy golyó. Olson előrehajolt és revolverből viszonozta a tüzelést. A State Streeten hullámzó tömeg egy pillanatra megtorpant. Sikítás és hörgés hallatszott, három ember véresen vonaglott az aszfalton. Vad rohanás támadt a kapuk alá, az autók ijedten állnak meg a kocsiúton és a pánikban a gangszerkocsi sivítva vágtatott előre, folytonosan tüzelve az utána rohanó detektívautóra. Olson detektív már kint ült, előrehajolva a sofőr mellett, búgott a rendőrgép szirénája, a forgalmi rendőrök idegen autókra kapaszkodva vették át az üldözést és a vad hajsza megindult Chicagó legforgalmasabb utcáin végig. Nem tartott soká. Az egyik fordulónál a gépfegyveres kocsi eltűnt. Elmenekült. Három halottal és két súlyos sebesülttel véget ért a State Street-i ütközet. A chicagói polgárság, amely egyre idegesebben nézte a szervezett banditizmus előretörését, felhördült erre a példátlanul vakmerő támadásra, amihez fogható még nem fordult elő az amerikai gangsterizmus véres és izgalmas történetében. Azelőtt is fordultak elő kegyetlen és megdöbbentő bűntények, azelőtt is irtották egymást az alvilági bandák, azelőtt is volt időről-időre „bűnhullám", amely elborította Amerika nagyvárosait — de az alvilág vakmerőségében sohasem mert vetemedni arra, hogy fényes nappal egy hárommilliós város legforgalmasabb pontján gépfegyverrel támadjon rá egy rendőrautóban ülő gangszerre. „Az alsó tízezer hadat üzent a polgári társadalomnak" — írta másnap Hearst új lapja, a Chicago American. „A patkányokat vissza kell kergetni a csatornába" — dörögte a Tribune. Az egész sajtó frtó háborút követelt a gangszerek ellen és mr Hughes, a rendőrfőnök, kemény nyilatkozatot adott ki, amelyben fogadkozott, hogy kiírtja az alvilág titkos szervezeteit. örc/Őcet azok CRÉM 30 SZEPLŐ, MÁJFOLT, PATTANÁS, ARCTISZTÁTLANSAJtOK ELLEN. Szépít, fiatalít. Próbatégely 80 fillér, nagy P 1.80, előre fizetve. Utánvéttel drágább. RÁCZ T. JÁNOS erder'verm. Kiskaahalu. Az alvilág arisztokráciája ... Nem irtotta ki. őt lendítette ki évekkel később állásából a megfékezhetetlen alvilág. A State Street-i vérfürdő csak előjátéka volt a nagy amerikai gangszerdrámának, amely megdöbbentette Amerikát és amelynek véres és váratlan fordulatait lélekzetvisszafojtva figyelte Európa. Új és eddigi ismeretlen társadalmi jelenséggel állott szemben a világ: az üzletszerűen megszervezett bűnnel, profitra dolgozó gyilkosokkal. Ez már nem bűnhullám volt, nem a társadalom szegényeinek félénk vagy virtuskodó, óvatos vagy duhaj támadása a polgári rend ellen, amelytől egy darab kenyeret akar kicsikarni. A nagyiparosított bűn jelent meg itt egy álmélkodó világ szeme előtt. A „kriminalitásból" hipermodern eszközökkel dolgozó üzletág lett.