Tolnai Világlapja, 1936. január-március (36. évfolyam, 1–14. szám)

1936-03-25 / 13. szám

éwdtw fsal­sh 17 TÖRÖKŐRT verem, amely ép úgy kitermelte a maga szédítő karrierjeit, tékozló milliomosait, mint bár­mely más foglalkozás. A nagy üzlet vilá­gában elegánsan, a vagyon és biztonság fölényével jelent meg a trösztösített bűn és a nyomában kisarjadt a füzetes regé­nyek modern formába öltöztetett hazug romantikája. Természetes, hogy erre az új betyár­romantikára éhesen vetette rá magát az egész világ sajtója. Az európai ember, aki megzavarodva állt szemben az iparosított bűnnel, a távolság ködén keresztül gro­teszk torzképét kapta a gangszerírtat nagy és kis eseményeinek. Amerikai detektív­történeteken lángragyult fantáziájában mindennapi bűntettek megrázó gangszer­tragédiává nőttek, amelynek hátterében kirajzolódott titokzatos és izgató körvona­laival egy dramatizált alvilág. A bűntette­sek, a hivatásos gyilkosok, a bandavezérek, a gyermekrablók, az Al Caponék és John Dilsingerek torzított vagy idealizált világa a maga féktelen szenvedélyeivel, elzüllött asszonyaival, hipermodern arzenáljával, milliárdos hadikincstárával és mindazzal az álromantikával, amit egy-egy vérbő fan­tázia ebbe a távoli és rejtélyes világba bele­költött. Egy feltámadt Vadnyugatot, egy életrekelt Edgar Wallace regényt érzett Európa az amerikai alvilág gangszertörté­netei mögött, egy titokzatos, victorhugói színekben szikrázó világot, amelynek az élete csupa izgalom, csupa dráma. Egy al­világot, amelyben filmköltők fantáziája lüktet és amely ... amely a valóságban nem létezik. Az az igazi alvilág, amely valóban ott éli a maga furcsa és sajátos amerikai éle­tét a nagyvárosok felhőkarcolóinak árnyé­kában, egészen más, mint ahogy az Ame­­­rikán kívül álló világ elképzelésében él. Hiányzanak belőle a romantika ragyogó színfoltjai: komor, mint maga a bűn, amelyből nagyipart teremtett: szürke, mint egy gépies precizitással dolgozó gyár iro­dája. Még a nyomor megrázó színeit is hiába keresnéd benne. A párizsi alvilágot megtalálhatod az apacstanyák homályos lebujaiban, a berlini megbújik a Moabit vagy a Norden mocskos pálinkaméréseiben, a londoni ott él a Soho vagy a Whitecha­pel szomorú, ütött-kopott házaiban. Az amerikai alvilág nem a kültelkek vackain tengődik. A newyorki alvilágot keresed? Térj be valamelyik éjszaka színházzárás után a villogó fehér fényben úszó Broad­way egyik elegáns vendéglőjébe az ötve­nedik ucca környékén: elegánsan öltözött dámák és szmokingos urak között ott ta­lálod az egyik asztalnál az alvilág egyik fejedelmét, akinek a lovai futnak a Bel­mont Park­­ gyepen és akinek másfél tucat háza van Long Islanden . .. Vagy menj el egy éjszakai kabaréba, ahol éjfél után kez­dődik a „show". A bejárat előtt a híres dizőz autója áll: páncélozott kocsi. Frankie Yaletől vásárolta, a gangstertől. Az egyik asztal mellett tökélesen szabott szmokingok, a plasztronokból kivillannak a brilliáns ing­gombok . .. Racketeerek, alvilági mágná­sok, azelőtt italcsempészek voltak; ma a kártya és a lóverseny az üzletük . .. Vagy nézz be este hét óra tájt az egyik fino­mabb külváros demokrata bhikjála. Ha­talmas íróasztal mellett, amelyet rács vá­laszt el a teremtől, ott ül a District Leader, a kerületi főkortes, vastag szivar lóg a szá­jából, körülötte négy-öt fiatalember, akik­kel a korteshadjárat részleteit beszéli meg . . . Gangszerek. Vagy nézz el Chica­góba, a Belváros, a Loop, egyik elegáns szállójába és a második emeleten megtalá­lod — ha ugyan bejutsz hozzá, — a Főnö­köt, a „Big Shot"-ot, Signor Capone hely­tartóját, aki a Ciceró nevű külváros rossz­hírű házait vagy a belterületek titkos ru­lettkhibjait igazgatja, amíg a főnök az at­lantai fegyházban pihen . . . Vagy gyere el velünk a Republican Clubba, ahol a helyi politikáról adja elő nézeteit az egyik bíró, aki nem nagyon érzi meg a depressziót és akinek a neve nem egyszer szerepel a Habeas Corpus aktákon, a bírói parancso­kon, amelyekkel alvilági ügyvédek véden­ceiket kiszabadítják a rendőrség karmai közül... Alvilág. Csak éppen legfelső ré­tege az alvilágnak, míg a legalsó a new­yorki East Side olcsó lakásaiban várja a vezérek parancsait, vagy a Bowery egyik ötvencentes szállójában pihen valami apró zsebtolvajlás után. Ez is alvilág. A filléres alvilág — beláthatatlan messzeségben és mégis állandó érintkezésben a millió dollá­ros alvilággal. Ez a különös szétágazása az amerikai al­világnak, ez az állandó összefonódása a fel­világgal jellemzi talán a legjobban az in­dusztrializált bűn világának sajátos hely­zetét. Európában az alvilág valóban külön, önmagában élő, zárt mikrokozmosza a bűn­tettes elemnek, amelynek a rendes polgári társadalommal semmiféle üzleti kapcsolata nincs. Amerikában a kriminológus szem­pontjából a társadalomnak nem kettős, ha­nem hármas rétegeződése van. Az alvilág és a felvilág között elhelyezkedett egy har­madik közbenső réteg is, amely a felvilág­ban él ugyan, kifelé a hozzáférhetetlen, tisztes polgár frontját mutatja, titokba azonban az alvilág exponense, gazdasági vagy politikai boldogulásának gyökereit az alvilágba eresztette és h­a ezeket a gyöke­reket elvágják, elsorvad és elpusztul. Tu­lajdonképpen ez a közbenső réteg, ez a felvilágban, de az alvilágból élő réteg az, amely a nagyiparrá méretezett kriminali­tást életben tartja és megbénítja azokat az erőket, amelyek az alvilág kiirtásán dol­goznak. Kik ezek az emberek, akiknek titkos al­világi összeköttetései csak egy-egy robbanó erejű leleplezés kapcsán derülnek ki? A társaság színes és érdekes. A domináló szereplő a helyi politikus, kerületi törzs­főnök, főkortes vagy városatya. A válasz­tásoknál az alvilág szállítja számára a ter­rorcsapatokat, amelyek megfélemlítik az ellenpárt, választóit és szétrombolják a vá­lasztási helyiséget az olyan kerületekben, ahol az ellenjelöltnek több szavazója van. Európa politikailag fejletlenebb országai­ban ezeket a választási erőszakosságokat el­végzi a mindenkori kormányhatalom. Ame­rikában a gangszerre bízzák a piszkos mun­kát. Ott látod a sorban az iparbárót, a bá­nyatulajdonost vagy acélgyárost, aki sztrájk­törőkkel vagy olcsó, szervezetlen munka­erővel dolgoztat és ezeknek a védelmére magánrendőrséget toboroz az alvilág min­denre kapható elemeiből. Ott van az alvi­lági ügyvéd, akit egy-egy banda remekül megfizet azért, hogy a büntetőtörvény ezer technikai írását kihasználva kibúvót találjon a gangszer számára. Ott vannak azok az exisztenciák, amelyek a törvény által til­tott, de a társadalomban mégis eltűrt pá­lyákon mozognak: a hivatásos kártyás, a bukméker, a zugbankár. És ott van végül a korrupt rendőrtiszt, akit elfogott a meg­gazdagodás láza és aki a bűn üldözőjéből a bűn titkos palástolója lesz. Ennek a közbenső rétegnek az érintkezési pontjai az alvilággal természetesen bizony­talanok és határozatlanok. A kerületi törzs­főnök személyesen tárgyalhat a bandave­zérrel vagy az ügyvédjével, de a rendőr­főnök vagy a kerületi rendőrkapitány már nem­ szüksége van egy összekötő tisztre, egy közvetítőre, akinek a szolgálatait ter­mészetesen rendszerint mindkét fél meg­fizeti. Ezt a szerepet töltötte be például Alfred Lingle, a Chicago Tribune egyik rendőri riportere, akikről csak a halála után TOLNAI VILÁGLAPJA SZENZÁCIÓ! a magyar kir. osztálysorsjátéknál Előnyösen megjavították az új játéktervet! Egyetlen egy sorsjeggyel nyerhető szerencsésben AA/1 esetben ! Vll.WIIU pengő pengő jutalom 400.000 mény­e 380.000 pengő Jelentős eredmény, hogy erősen szaporították a népszerű 20.000 pengős 10.000 pengős középnyereményeket Rendkívül lényeges az is, hogy az első négy osztály főnyereményeit az effétsteknek majdnem a duplájára emelték BAD­ NAUHEIM A GYÖNYÖRŰ NÉMET GYÓGYHELY szív- ÉS VÉRKERINGÉSI MEGBETEGEDÉSEK, REUMA Sokféle szórakozás, golf, tennisz, céllövészet stb. 60 %-os utazási kedvezmény. Előnyös márka átutalások Felvilágosításokat az üdülőhely igazgatósága és az utazási irodák nyújtanak 31

Next