Tolnai Világlapja, 1939. január-március (41. évfolyam, 1–13. szám)

1939-02-01 / 5. szám

a pisztránghorgászatnak. Mi­óta járni tud, horgászik a sebesfolyású svájci patakok­ban és míg sok gazdag ameri­kai turistahorgász napokig zsák­mány nélkül tért haza, a gyerek horogvetése után már néhány perc múlva ki­rántotta a patakból a fickán­­dozó ezüstös pisztrángot. A kis halászmester most „tan­­folyamot” csinál, amelyen jó pénzért elárulja a gazdag ide­geneknek a pisztrángfogás tit­kait. Az ötletes kis svájci gyerek tanfolyamának nagy sikere van, de a gyerek nem­i ötletére büszke, hanem arra, hogy tanár úrnak szólítják. LONDON Az egyik nagy londoni lap nemrégen érdekes riportban számolt be arról, hogy a világ egyik legérdekesebb bérfize­tése Anglia fővárosában zajlik le minden esztendőben. Lon­don északi részében, a vásár­­csarnokok, piacterek között elterülő nagy telek bérlője minden esztendőben az év elején megjelenik a londoni városházán és lefizet hat da­rab szekercét és hatvanegy hosszú acélszöget. Ez az érde­kes bérfizetés eredetével öt­száz esztendőre nyúlik vissza. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy az angol király kikocsizott London vá­rosából és útja emellett a te­lek mellett vezetett el. A telek akkorában még jóval kívülesett a városon és egy kovácsműhely várta rajta a jószerencsét. Ez a jószerencse a király foga­tának képében meg is érke­zett, de kissé rozzantan, mert a fogat egyik keréktengelye eltört és a király kedvenc kocsija­­súlyosan megrongá­lódott. A telken lakó ács rend­kívül ügyes ember volt és bárha hat szekercét tett tönkre, de végül 61 szeg segítségével mégis rendbehozta a kocsit. Jutalma az lett, hogy a királyi birtokon álló telekért úgy neki, mint valamennyi utódjának csak hat szekercét és 61 szeget kell évi bér fejében fizetnie, így hát most is megjelennek a kovács dúsgazdag utódai a londoni városházán és átnyújt­ják a szekercéket, valamint a szegeket a telekért, melynek értéke legalább 10.000 angol fontra becsülhető. Bl­­­ÖLJ Egy déljugoszláviai város­ban, Bitoljban huszonhat évi szünetelés után megnyílt a vi­lág egyik leghíresebb könyv­tára, melyet a „bölcseség mo­zaikja” néven ismernek a szak­emberek. Ez a könyvtár a mo­hamedán irodalom legértéke­sebb műveit foglalja magában: sok ezer, többnyire kézzel írott arab, török, perzsa és indiai könyvet, közöttük az izlám legnagyobb szerzőinek számos eredeti kéziratát. 1912-ben, a balkáni háború kitörésekor, a szultán egyik hivatalnoka lezár­ta és lepecsételte a könyvtár ajtaját. A balkáni háború után Bitolj Jugoszláviához került, a könyvtár azonban negyed évszázadon át zárva maradt, mert közben nagyszabású per folyt annak eldöntésére, hogy kit illetnek meg a felbecsülhe­tetlen értékű könyvek, a törö­köket-e, vagy a jugoszlávokat. Az illetékes bíróság most végre meghozta határozatát és úgy döntött, hogy a könyvtár Bitolyban marad. Tüstént le­verték az ajtóról a pecsétet és újra megnyitották a könyv­tárat, mely nevét egyik féltve őrzött kincséről, a „fususul hidemi”, azaz a „bölcsesség mozaikja” című híres könyv­ről nyerte. TORINO Egy torinói hölgy, Aida Go­­vernatore azzal a váddal ter­helve állott nemrégen a bíró­ság előtt, hogy férjét minden ok nélkül elhagyta. Aida Go­­vernatore nem is tagadta a dolgot, elismerte, hogy férje tulajdonképpen semmiben sem hibás és a legnagyobb egyet­értésben élhetne vele. Vissza­térni azonban mégsem hajlandó hozzá — s ezt a következőkép­pen okolta meg. Elhagyta fér­jét, mert az egy temetkezési vállalatnál van alkalmazás­ban é­s neki, férjének foglal­kozásával kapcsolatban állan­dóan a legszörnyűbb álmai vannak. Álmában minden éjjel koporsókat, hullákat lát és bor­zalmas csontvázak ijesztik. Legfeljebb csak azzal a felté­tellel tér vissza Governatore­­hoz, hogy az foglalkozást vál­toztat. A bírónak, minden ékes­szólását latba vetve, sikerült rá­beszélnie a férjet, hogy válasz­­szon más mesterséget. — Go­­vernatore most egy drogériá­ban dolgozik s azóta szent a béke a házastársak között, Aidának nincsenek többé nyo­masztó álmai. MARBURG Rémes látványban volt ré­szük azoknak a járókelőknek, akik néhány nappal ezelőtt és­időben Marburg városának uccáin sétáltak. Egy egyfogatú kocsi vándorolt ide-oda az uccákon, hol lassan, hol pedig hirtelen nekiiramodva é­s a kocsi bakján, félig fekvő hely­zetben, fejét az ég felé fordítva, mozdulatlanul ült a kocsis. A gyeplőt a kezében tartotta s a melléből egy hosszú kés pen­géje állott ki. Az emberek ir­tózva tértek ki a kísérteties ko­csi útjából. Valakinek végre eszébe jutott, hogy értesítse a rendőrséget, amely aztán fel­tartóztatta a titokzatos kocsit és megállapította, hogy a ko­csist meggyilkolták. A gyilkos a kocsis egyik barátja, aztán hamarosan rendőrkézre is ke­rült. Elmondotta, hogy egy külvárosi kocsmában iddogált a kocsissal s amikor visszafelé hajtottak a városba, valamin összekaptak. A veszekedés vége az lett, hogy a jóbarátok bics­kára mentek s a kocsis lett az áldozat. A gyilkos aztán el­szaladt, a kocsi pedig még órá­kon keresztül tévelygett a vá­rosban, halálra rémítve a késői járókelőket. CARACAS Különös okból léptek sztrájk­ba nemrégen a pékek és cuk­rászok Caracasban, Venezuela fővárosában. Egy egész napra beszüntették a munkát, hogy ilyen módon fejezzék ki tilta­kozásukat — a nők karcsú vonalai ellen. Beadványukban, melyet ugyanakkor a venezue­lai földmívelésügyi minisz­tériumhoz intéztek, elpanaszol­ták a sztrájkolók, hogy lassan­ként elveszítik megélhetési le­hetőségüket, mert a caracasi nők — karcsú termetük meg­őrzése céljából — az utóbbi időben már alig fogyasztják a pék- és cukrászipar termékeit. Ezt a bajt az ottani kozmeti­kusok propagandájának tulaj­donítják a pékek és cukrászok , s ezért arra kérték a minisz­tériumot, valamilyen módon vigye keresztül, hogy a cara­casi szépségápoló intézetek ne tiltsák el a nőket attól, hogy olyan mennyiségben fogyasz­­szanak pék- és cukrászárukat, mint azelőtt, a régi, boldog időkben, amikor még a molett női vonalak voltak divatban. A minisztérium most nagy zavarban van, szeretné a derék iparosok kérését teljesíteni, de ez nem könnyű dolog, mert divat őfelségét nem lehet olyan egyszerűen megrendszabá­­lyozni. ______________ FLORENCE Az Arizona állambeli Flo­rence városának börtönében számos szakember jelenlété­ben mérgesgázzal végezték ki a minap Jack Sullivan több­szörös rablógyilkost. A gonosz­tevő egészen az utolsó percig a megbánás legkisebb jelét sem mutatta. Közvetlenül a kivégzés előtt cigarettát kért, rágyújtott és nyugodtan, szinte derűs arccal szívta cigarettá­ját, miközben a gáz lassan ömlött be az üvegfalú kivég­zés­­kamrába. A körülállók jól megfigyelhették, hogyan alszik ki egyszerre a cigaretta Sullivan szájában s hogyan zuhan a rablógyilkos a földre alig néhány pillanattal később. Három perc elmúltával az or­vosok megállapították, hogy a halál kétségtelenül beállott. London egyik nagy lelkének a bérlője átnyújtja a londoni városháza magasrangú tisztviselőjének az évi bért: hat fejszét és hatvanegy szeget, ötszáz év óta ez a telek bére, mert a mai tulajdonos egyik őse rendbehozta a királ­y összetört hintáját. 16

Next