Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-08 / 15. szám
I- XI. évfolyam.___________ 15. szám. Szegzárd, 1883. április 8. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságinak, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnai megyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitője. Előfizetési árak: Egész évre.............6 frt — kr. Félévre .................3 „ — Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak Rendezett tanácsot Duna-Földvárnak! n. Bebizonyított tény, hogy bizonyos rend és rendszer nélkül életképes intézmény nem képzelhető. A közélet terén minden cselekmény, mely valamely czél elérésével van egybekötve — mindig bizonyos rend és rendszer körül forog. A földgömb minden pontján, kisebb-nagyobb mérvben feltalálható bizonyos rend és rendszer. Az állam, a társadalom és az összes emberiségnek úgyszólván létjogát a rend adja meg. A rend és helyes irányban vezetett rendszer azon eszköz — mely bár különböző czimek és formák alatt szerepel, — szabályozza az emberiségnek egymáshoz való viszonyát. A községi önkormányzatnak úgyszólván a terét egyedül a helyes irányban vezetett rendszer képezi. Ezekből kifolyólag a bajt gyökeresen , a vezető tisztikarnál és rendszernél kell orvosolni. A közéletben, mindig az első kiindulási pont, a községi helyhatóság. Mert az államhatalomnak minden szálai itt pontosulnak össze egy erős fonattá. A lakosok példát jó és rosz dologban egyaránt a községi elöljáróktól vesznek. Már most, hogy legyen képes egy olyan elöljáró valami hasznos intézményt előállítani, ki saját ügyeinek vezetésénél is gyengének bizonyult be? Mai nap a legutolsó iparostól is megkivántatik szakmájában való jártasság; — minthogy ellenkező esetben elveszíti jövőbeni megbízatását. .Mért ne lehetne megkövetelni ezen kellékeket egy községi elöljárótól is. Hisz, a községi képviselőtestületek minden törekvései és üdvös határozataik nem bírnak kellő értékkel, míg olyan végrehajtó közegeik nem lesznek, kik a hozott határozatokat a gyakorlati életben helyesen érvényre emelni képesek. Igaz, hogy ily vezető fő 100 vagy 200 forint évi fizetésért nem szerezhető be. Sőt, lelkiismeretes ember azt nem is kívánhatja, hogy a 200 frt évi fizetést hozó községi bíró, főhivatását, mellyel kenyerét önmaga és családja részére szerzi — holmi 200 frt évi illetményért elhanyagolja, vagy 3 évre felfüggessze. Amiért is olyan egyént kell ezen tisztességre alkalmazni, ki képzettségét és minden szabad idejét ezen állomás betöltésére szerződésszerűleg leköti. Évi illetményül pedig ne 200, hanem 1200 irtot nyerjen. Mód nyujtassék általa, hogy egész odaadással hivatásának élhessen. A polgárságnak egy mesterre lenne szüksége, kit is polgármesternek neveznének. Az ellentáborból rendesen azt szokták hangoztatni, hogy ezáltal szaporítani kellene a hivatalnokok számát , amely újabb czím lenne a kiadások fokozására. De jöhet e számba 4800 frt kiadási többlet azon előnyökkel szemben, melyek, az előbbi rendszer megváltoztatása folytán beállani fognak. Rendezett tanács felállítása esetén a hivatalnokok következőkkel szaporíttatnának: 1. Polgármester , 1200 frt évi illetménnyel. 2. Rendőrkapitány 900 | I | 3. Egy tanácsnok 1 900 „ „ 4. Árvatári ellenőr 600 „ „ „ 5. 3 Írnok . . . 1200 „ „ Összesen 4800 frt o. é. Hogy ha ezen összeg D.Földvár nagyközség lakosaira adóban kiróvatnék, minden adóforint után az eddiginél 6 krral kellene többet fizetni. De elérve lenne...hogy jövőre nem kellenek a lakosoknak minden gerezd foghagymáért Paksra utazni. Minthogy a rendezett tanács úgyszólván az összes közigazgatás minden ágában jogosan intézkedik. 1. Cselédügy, 2. közegészségügy, 3. állategészségügy, 4. iparügy, 5. adóügy, 6. iskolaügy, 7. vízrendészet, 8. tűzrendészet, 9. vadász- és fegyveradó (ellenőrzése) 10. bélyeg és illetékek s díjak, 11. színházak, 12. tolonczügy, 18. házalás, 14. egyleti ügy, 15. közlekedés, 16. anyakönyvek, 17. katonaügyek, 18. erdészet, 19. mezőgazdaság, 20. mezei rendőrség, 21. kereskedelem, 22. vásárok, 23. mértékek és súlyok, 24. rendészet, 25. italmérési jog, 26. gyámi és gondnoksági ügyek, 27. igazságszolgáltatás és végül: 28. fegyelmi ügyekben intézkedik a törvény keretén belül, a részére biztosított téren. A 28. pontban felemlítettek oly lényegesek, hogy ezeknek helyes érvényesítése folytán a lakosok és a község mint testületre oly előnyök háramlanak, melyek folytán a hivatalnok karra fordított összeg más után bőven kárpótoltatnék. Szóval: „Ami kiadatnék a réven, az bevétetik a vámon.“ Duna-Földvár község jelenlegi terhei és egyébb viszonyainak megvilágítására szolgáljon ezen kis statistika. Különböző czimü adókban fizettetik Duna- Földváron: 1. Állami adó . . . 77260 frt 23 kr. 2. Hadmentességi dij . 2515» 3. Községi pótadó . 14556 166 „ 4. Kéményseprési dij . 231 » " n 5. Katonabeszállásolási a) Takarékpénztár. b) Népbank. Az egyetemi uradalmi számtartói hivatal 2 tisztviselővel. Dunagőzhajózási társulat ügynöksége 3 tisztviselővel. Duna-Földvár nagyközség mint testület magánvagyona 158246 frt 06 kr értéket haladja meg. A község 4400 adót fizető polgárt számlál kebelében. A község 19799 kataszt.roldja középminőségű ármentes földbirtokból áll. Lélekszámra nézve az ország 15000 községe között a 63-ik helyet foglalja el Duna-Földvár (a legutóbbi népszámlálás hivatalos adataiból merítve). A rendezett tanácsú városok hogy életképesek-e és miként felelnek meg feladatuknak, az leginkább kitetszik abból, hogy a kopár talajú , nagyobbrészt erdőségekkel borított Szepes megyének 16 rendezett tanácsú, városa van, melyek közül a legnagyobb rendezett tanácsú város: Igló, 7871 lélekszám és 17925 kataszteri hold földbirtokkal. Szepes megye legkisebb rendezett tanácsú városa: Duránd, mely lélekszámra 7140 és 2980 kataszteri földbirtokkal bir. Ami a rendezett tanácsú városok belszervezetét és más városokhoz való viszonyítását illeti: azt hiszem, hogy nem csalódom, ha azt merem állítani, hogy Duna-Földvár leginkább Veszprém város rendezett tanácsa mintájára volna legczélirányosabban átalakítandó. Mert ez 'azon'város, amelynél találtatik' ugyan 'sok ' eltérés, de sok tekintetben egyes viszonyai megegyeznek Duna-Földváréval. (Nem ugyan a rendszer vagy az önkormányzatot illetőleg.) Veszprém rendezett tanácsú városa lélekszámra 12575 és 8854 kataszteri földbirtokkal bir. Az 1880-ik költségterv szerint Duna-Földvárnál csak 300 írttal többet adott ki Veszprém rendezett tanácsú városa. Duna-Földvár nagyközsége a jelen igazgatási rendszer mellett kiad évente hivatalos közegeire következő értéket. dij................. - -2478 I 36 „ 6. Czukor és sör fogyasztási adó ! . 2000 » ------- X 7. Hús és bor fogyasztási adó ! ... 15000 X ------- X 8. Megyei közmunkaváltság .... 6119 1J JJ 9. Hitfelekezeti adó 10394 X 64 I 10. Megyei hídpénz . 900 ■JJ JJ >11. Betegápolási díj .800 . Összesen 132254 frt 89 kr.ÍJ Foglalkozásra nézve van: a) Iparos és kereskedő 700. b) Ügyvéd . . 13. c) Orvos . . . 4. d) Gyógyszerész . 2. e) Hivatalnok . . 40. f) Néptanító . . 12. Pénzintézet van kettő — 5 tisztviselőv TÁRCZA. I / I Koiíia megyei I —------ 1 levéltár Némely állatok kevesbitése és kiirtása, m. A madarakra nézve az eshetőleges kevesbitóst részemről a tulajdonképeni ragadozók (Baptatores) közül csak a sas, sólyom, héja és ölyv családra mondanám ki. Ezek közt első helyen áll a nálunk annyira elterjedt közönséges vagy a nép nyelvén nevezett tyukászó héja, mely hazánkra nézve állandó, kóbor, de egyszersmind vándor madár. Ez utóbbi állításom mellett tanúskodik azon körülmény, hogy leginkább tavasszal a melegebb tájakból való visszatérések alkalmával egész csoportokban repdesnek a falvak körül. A héja legveszedelmesebb ellensége mindazon vadas háziszárnyasoknak, melyeket az ember önmagának kedvencz eledelül kiszemelt. Annyira zsákmánysóvár, hogy néha fedél alól elragadja a házi szárnyasokat. Legkedvesebb falatját a fogoly és vadgalamb húsa képezi. Repülő prédájára nem felülről csap le, mint általában a sólymok teszik, hanem inkább halántékos irányban, legtöbbször pedig alulról fölfelé. Egy ragadozó madarat sem lehet oly könnyen az úgynevezett ülőhassal elfogni, mint a vakmerő héját. Csalétkül fehér galambot kell tenni a kasba, melyet a héja éles látása által már egy negyed mértföldről észre vesz s ha életébe kerül is, de az ártatlanság.jelképét saját javára kiszabadítani el nem mulasztja. Ennek rokonfaja a karvaly mint minden ártatlan rovarevő madárkának gyilkosa; nem kevésbé kártékonyak a sasok és a szoros értelemben vett sólymok is, ez utóbbiak azonban inkább a bérezés vidékek lakói. Megemlítendő itt a hajdani magyar leventék madara a kéklábú sólyom (Falco lanarius), melyből a török uralom idejében az erdélyi fejedelmek évenkint 12 darabot fogattak a székelyek által s elküldték ajándékba a szultánnak. A kányák üldözését betiltani, a baglyok Írtéka pedig kemény büntetést szabni kivánja a gazdászat érdeke. A mindenki által szemtelennek keresztelt verébfélék két faja: a házi- és mezei veréb, hogy minő károkat okoznak a gabnanemüekben s szőlőkben azt minden gazda elégszer felszámíthatta; de ezen számlából a következő érték levonás azt hiszem többször kimaradt. A veréb fiait csupán bábok és hernyókkal táplálja, ekkor féreggel csőrében óránként 20-szor repül fészkéhez kicsinyeit etetendő; ezt tehát naponta 12 órát számítva a két szülő 480-szor és két hét alatt míg a felnevelés tart, 6720-szor teszi meg ezen utat. Minthogy pedig a veréb évenkint legalább háromszor költ, tehát egyetlen pár 20,000-rel, egy felnevelkedett család pedig 240,000 rovarnál többet pusztít el, annál inkább mily nagy mennyiséget emészt fel éven át a verebeknek százezret. Német, franczia, olasz tudósok több vidéket említenek hazájukban, hogy ahonnan a verebek és varjak végkép eltávolíttattak, ottan gyümölcs nem termett, a vetemények pedig elsilányultak úgy annyira, hogy a lakosok kénytelenek voltak különösen a verebeket újra meghonosítani. Hasznosságuk tehát be volna ugyan bizonyítva, de az is tagadhatlan, hogy kárt okoznak. Ha emiatt kevesbitcsök mulhatlanul szükségessé válik, akkor az üldözés a házi verebeket érje, minthogy ezek távolról sem oly rovarkedvelők, mint a mezei verebek. Kevesbítésekre legalkalmasabb Bechstein és Hartig által ajánlott vesszőkosaraknak a téli idény alatt való alkalmazása. A többi rangevők, sármányok, pacsirták, pintyek tízszeresen visszafizetik hasznos tulajdonságaik által azon csekély kárt, melyet vetéseinkben okoznak. Végre a rovarokhoz, az állatvilág példásan munkás és élénk tagjaihoz jutunk. Míg a felsőbb rangú kártékony ragadozóknak az eke és a vadász fegyverzett keze leghatalmasabb irtószer, addig a gyakran láthatatlanul romboló rovarok számtalan milliói csaknem leküzdhetlennek. Pedig akármerre tekintünk, rovarok dúlják fel és pusztítják el munkáink nagy részét; embertársaink ezrei szenvednek néha rosz termések miatt éhséget, míg a rovarok ép azon gabona és gyümölcs szemeken lakmároznak, melyek a szegény embernek hiányoznak. Ki ne emlékeznék hazánkat már többször ért azon csapásra, midőn a vándorsáskák végtelen csapatai több mértföldnyi területen a szó szoros értelmében elborították a föld szinét s az egész termést felemésztve a legnagyobb ínséget okozták? Ki ne olvasott volna azon ragályos dögvészről, melyet az Olaszországba betört rovar rajok hullái idéztek elő s a melynek oly sok ember esett áldozatául ? Továbbá azon jelentékeny pusztítást, melyet az amerikai függetlenségi harcz ideje alatt ottan egy jövevény légy faj okozott? A hassziai csapatok átszállítása alkalmával a szalmazsákokban az úgynevezett hassziai légy álcrája Amerikába átvitetvén rendkívüli gyors szaporodása által több kárt tettek e legyek, mint az egész hadsereg okozott. Vagy ki előtt lenne ismeretlen a zsizsik által a raktárakban okozott gabna veszteség, úgyszintén hány bogár fosztja meg zöldelő gyümölcseinket dús lombozatától s mily károkat tesznek a fatörzsek őrlésével a szú (Bostrychus) félék? Kétségen kívül áll, hogy a rovarvilág minő- és mennyiségétől nagy sokat függ jólétünk tényezőjének emelkedése vagy hanyatlása. Pedig éppen ezen állatok felett bír az ember legcsekélyebb hatalommal s csak kitaró szellemére van utalva, hogy legalább közvetett utakon szerezze meg magának a csekély uralmat. Fájdalommal kell beváltanunk, hogy a természetrajz jelen fejlettségi fokozatából kiindulva a rovarok elszaporodása ellen semmi más irtószert nem ajánlhatunk, mint azon állatok feltétlen kímélését, melynek szükséges tápszerük megszerzése végett egészben vagy részben rovarirtásra utalnak, nemkülönben oly állatok üldözését s pusztítását, melyeknek élelme közvetlenül rovarevő állatokból áll. A mesterséges szerek alkalmazása ritkán eredményezi a kívánt sikert. Ezek közül még leghathatósabb az úgy nevezett hernyózás, azaz a hernyó fészkeknek ősz és tavasz idején való szorgalmas leszedése; továbbá a gabona és veteményföldek gyász és szénporral való behintése, — mely egyszersmind trágyául szolgál — a magtárak tisztán-tartása s gyakori szelőztetése. A rovarok élettanának ismeretéhez még nagyon sok kivánnivaló van hátra; még nem vagyunk azon állásponton sem, hogy képesek lennénk tiszta határvonalat kijelölni a társadalmi életünkre nézve káros, vagy hasznos rovarok között. Hány rovar lehet közvetlenül kártékony, közvetve pedig hasznos? De minthogy a rovarok irtását az erre rendelt állatok végzik, ezek pedig válogatást nem ismernek, így kénytelenek vagyunk a netán hasznos rovarokat is az ártalmasokért feláldozni. Láthatni tehát mindezekből, hogy amint megvan minden rovarnak a maga növénye, úgy megvan más állatnak a maga rovara, mely viszont a nagyobb ragadozókkal él örökös küzdelemben. Ha egy vidék flórája az emberi kéz által lényeges változást szenved, és azon viszonyban fog ez az állatok között is feltétlenül bekövetkezni. Erdők kiirtásával, tavak lecsapolásával az állatok egész csapata pusztul ki, míg megfordítva bizonyos növények tenyésztésével némely állatok milliói szaporosodik el. Egy circulatio áll előttünk, melyet ha az ember nem is kormányozhat, de okosan saját javára felhasználhat.