Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-08 / 15. szám

I- XI. évfolyam.___________ 15. szám. Szegzárd, 1883. április 8. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé­nyek és felszólamlások kül­dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságinak, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnai m­egyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitője. Előfizetési árak: Egész évre.............6 frt — kr. Félévre .................3 „ —­­ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle­mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak Rendezett tanácsot Duna-Földvárnak! n. Bebizonyított tény, hogy bizonyos rend és rendszer nélkül életképes intézmény nem kép­zelhető. A közélet terén minden cselekmény, mely valamely czél elérésével van egybekötve — mindig bizonyos rend és rendszer körül forog. A földgömb minden pontján, kisebb-nagyobb mérvben feltalálható bizonyos rend és rendszer. Az állam, a társadalom és az összes emberiség­nek úgyszólván létjogát a rend adja meg. A rend és helyes irányban vezetett rendszer azon esz­köz — mely bár különböző czimek és formák alatt szerepel, — szabályozza az emberiségnek egymáshoz való viszonyát. A községi önkormányzatnak úgyszólván a t­­erét egyedül a helyes irányban vezetett rendszer képezi. Ezekből kifolyólag a bajt gyökeresen , a vezető tisztikarnál és rendszernél kell orvo­solni. A közéletben, mindig az első kiindulási pont, a községi helyhatóság. Mert az államhata­lomnak minden szálai itt pontosulnak össze egy erős fonattá. A lakosok példát jó és rosz dolog­ban egyaránt a községi elöljáróktól vesznek. Már most, hogy legyen képes egy olyan elöljáró va­lami hasznos intézményt előállítani, ki saját ügyei­nek vezetésénél is gyengének bizonyult be? Mai nap a legutolsó iparostól is megkiván­­tatik szakmájában való jártasság; — minthogy ellenkező esetben elveszíti jövőbeni megbízatását. .Mért ne lehetne megkövetelni ezen kellé­keket egy községi elöljárótól is. Hisz, a községi képviselőtestületek­­ min­den törekvései és üdvös határozataik nem bír­nak kellő értékkel, míg olyan végrehajtó kö­zegeik nem lesznek, kik a hozott határozatokat a gyakorlati életben helyesen érvényre emelni képesek. Igaz, hogy ily vezető fő 100 vagy 200 fo­rint évi fizetésért nem szerezhető be. Sőt, lelkiismeretes ember azt nem is kíván­hatja, hogy a 200 frt évi fizetést hozó községi bíró, főhivatását, mel­lyel kenyerét önmaga és családja részére szerzi — holmi 200 frt évi il­letményért elhanyagolja, vagy 3 évre felfüg­gessze. Amiért is olyan egyént kell ezen tisz­tességre alkalmazni, ki képzettségét és minden szabad idejét ezen állomás betöltésére szerző­­désszerű­leg leköti. Évi illetményül pedig ne 200, hanem 1200 irtot nyerjen. Mód nyujtassék általa, hogy egész odaadással hivatásának élhessen. A polgárságnak egy mesterre lenne szük­sége, kit is polgármesternek neveznének. Az ellentáborból rendesen azt szokták han­goztatni, hogy ezáltal szaporítani kellene a hiva­talnokok számát , a­mely újabb czím lenne a kiadások fokozására. De jöhet e számba 4800 frt kiadási többlet azon előnyökkel szemben, melyek, az előbbi rend­szer megváltoztatása folytán beállani fognak. Rendezett tanács felállítása esetén a hiva­­­­talnokok következőkkel szaporíttatnának: 1. Polgármester , 1200 frt évi illetmén­nyel. 2. Rendőrkapitány 900 | I | 3. Egy tanácsnok 1 900­­ „ „ 4. Árvatári ellenőr 600 „ „ „ 5. 3 Írnok . . . 1200 „ „ Összesen­­ 4800 frt o. é. Hogy ha ezen összeg D.­Földvár nagyközség lakosaira adóban kiróvatnék, minden adóforint után az eddiginél 6 krral kellene többet fizetni. De elérve lenne...hogy jövőre nem kellenek a lakosoknak minden gerezd foghagymáért Paksra utazni. Minthogy a rendezett tanács úgyszólván az összes közigazgatás minden ágában jogosan intézkedik. 1. Cselédügy, 2. közegészségügy, 3. állat­egészségügy, 4. iparügy, 5. adóügy, 6. iskolaügy, 7. vízrendészet, 8. tűzrendészet, 9. vadász- és fegyveradó (ellenőrzése) 10. bélyeg és illetékek s díjak, 11. színházak, 12. tolonczügy, 18. há­zalás, 14. egyleti ügy, 15. közlekedés, 16. anya­könyvek, 17. katonaügyek, 18. erdészet, 19. mezőgazdaság, 20. mezei rendőrség, 21. keres­kedelem, 22. vásárok, 23. mértékek és súlyok, 24. rendészet, 25. italmérési jog, 26. gyámi és gondnoksági ügyek, 27. igazságszolgáltatás és végül: 28. fegyelmi ügyekben intézkedik a tör­­­­vény keretén belül, a részére biztosított téren. A 28. pontban felemlítettek oly lényegesek, hogy ezeknek helyes érvényesítése folytán a la­kosok és a község mint testületre oly előnyök háramlanak, melyek folytán a hivatalnok karra fordított összeg más után bőven kárpótoltatnék. Szóval: „Ami kiadatnék a réven, az bevétetik a vámon.“ Duna-Földvár község jelenlegi terhei és egyébb viszonyainak megvilágítására szolgáljon ezen kis statistika. Különböző czimü adókban fizettetik Duna- Földváron: 1. Állami adó . . . 77260 frt 23 kr. 2. Hadmentességi dij . 2515» 3. Községi pótadó­­ . 14556 1­66 „ 4. Kéményseprési dij . 231 » " n 5. Katonabeszállásolási a) Takarékpénztár. b) Népbank. Az egyetemi uradalmi számtartói hivatal 2 tisztviselővel. Dunagőzhajózási társulat ügynöksége 3 tiszt­viselővel. Duna-Földvár nagyközség mint testület magánvagyona 158246 frt 06 kr értéket ha­ladja meg. A község 4400 adót fizető polgárt számlál kebelében. A község 19799 kataszt.­rold­ja középmi­­nőségű ármentes földbirtokból áll. Lélekszámra nézve az ország 15000 köz­sége között a 63-ik helyet foglalja el Duna-Föld­vár (a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai­ból merítve). A rendezett tanácsú városok hogy életké­pesek-e és miként felelnek meg feladatuknak,­­ az leginkább kitetszik abból, hogy a kopár ta­lajú , nagyobbrészt erdőségekkel borított Sze­­pes megyének 16 rendezett tanácsú, városa van, melyek közül a legnagyobb rendezett tanácsú város: I­g­l­ó, 7871 lélekszám és 17925 katasz­teri hold földbirtokkal. Szepes megye legkisebb rendezett tanácsú városa: Duránd, mely lélekszámra 714­0 és­ 2980 kataszteri földbirtokkal bir. A­mi a rendezett tanácsú városok belszer­­vezetét és más városokhoz való viszonyítását il­leti: azt hiszem, hogy nem csalódom, ha azt merem állítani, hogy Duna-Földvár leginkább Veszprém város rendezett tanácsa mintájára volna legczélirányosabban átalakítandó. Mert ez 'azon'város, a­melynél találtatik' ugyan 'sok ' el­­térés, de sok tekintetben egyes viszonyai meg­egyeznek Duna-Földváréval. (Nem ugyan a rend­szer vagy az önkormányzatot illetőleg.) Veszprém rendezett tanácsú városa lélek­­számra 12575 és 8854 kataszteri földbirtok­kal bir. Az 1880-ik költségterv szerint Duna-Föld­­várnál csak 300 írttal többet adott ki Veszprém rendezett tanácsú városa. Duna-Földvár nagyközsége a jelen igazga­tási rendszer mellett kiad évente hivatalos köze­geire következő értéket. dij................. - -2478 I 36 „ 6. Czukor és sör fo­gyasztási adó ! . 2000 » ------- X 7. Hús és bor fogyasz­tási adó ! ... 15000 X ------- X 8. Megyei közmunka­váltság .... 6119 1J JJ 9. Hitfelekezeti adó 10394 X 64 I 10. Megyei hídpénz­­ . 900 ■JJ JJ >11. Betegápolási díj .800 . Összesen 132254 frt 89 kr.­ÍJ­­ Foglalkozásra nézve van: a) Iparos és kereskedő 700. b) Ügyvéd . . 13. c) Orvos . . . 4. d) Gyógyszerész . 2. e) Hivatalnok . . 40. f) Néptanító . . 12. Pénzintézet van kettő — 5 tisztviselőv TÁRCZA. I / I Koiíia megyei I —------ 1 levéltár Némely állatok kevesbitése és kiirtása, m. A madarakra nézve az eshetőleges kevesbitóst ré­szemről a tulajdonképeni ragadozók (Baptatores) közül csak a sas, sólyom, héja és ölyv családra mondanám ki. Ezek közt első helyen áll a nálunk annyira elter­jedt közönséges­ vagy a nép nyelvén nevezett tyuká­­szó héja, mely hazánkra nézve állandó, kóbor, de egy­szersmind vándor madár. Ez utóbbi állításom mellett tanúskodik azon körülmény, hogy leginkább tavasszal a melegebb tájakból való visszatérések alkalmával egész csoportokban repdesnek a falvak körül. A héja legveszedelmesebb ellensége mindazon vad­as háziszárnyasoknak, melyeket az ember önmagának kedvencz eledelül kiszemelt. Annyira zsákmánysóvár, hogy néha fedél alól elragadja a házi szárnyasokat. Legkedvesebb falatját a fogoly és vadgalamb húsa ké­pezi. Repülő prédájára nem felülről csap le, mint álta­lában a sólymok teszik, hanem inkább halántékos irány­ban, legtöbbször pedig alulról fölfelé. Egy ragadozó ma­darat sem lehet oly könnyen az úgynevezett ülőhassal elfogni, mint a vakmerő héját. Csalétkü­l fehér galam­bot kell tenni a kasba, melyet a héja éles látása által már egy negyed mértföldről észre vesz s ha életébe kerül is, de az ártatlanság­­.jelképét saját javára kisza­badítani el nem mulasztja. Ennek rokonfaja a karvaly mint minden ártatlan rovarevő madárkának gyilkosa; nem kevésbé kártéko­nyak a sasok és a szoros értelemben vett sólymok is, ez utóbbiak azonban inkább a bérezés vidékek lakói. Megemlítendő itt a hajdani magyar leventék madara a kéklábú sólyom (Falco lanarius), melyből a török ura­lom idejében az erdélyi fejedelmek évenkint 12 darabot fogattak a székelyek által s elküldték ajándékba a szul­tánnak. A kányák üldözését betiltani, a baglyok Írték­a pe­dig kemény büntetést szabni kivánja a gazdászat ér­deke. A mindenki által szemtelennek keresztelt veréb­félék két faja: a házi- és mezei veréb, hogy minő ká­rokat okoznak a gabnanemüekben s szőlőkben azt min­den gazda elégszer felszámíthatta; de ezen számlából a következő érték levonás azt hiszem többször kimaradt. A veréb fiait csupán bábok és hernyókkal táplálja, ekkor féreggel csőrében óránként 20-szor repül fészké­hez kicsinyeit etetendő; ezt tehát naponta 12 órát szá­mítva a két szülő 480-szor és két hét alatt míg a fel­nevelés tart, 6720-szor teszi meg ezen utat. Minthogy pedig a veréb évenkint legalább háromszor költ, tehát egyetlen pár 20,000-rel, egy felnevelkedett család pedig 240,000 rovarnál többet pusztít el, annál inkább mily nagy mennyiséget emészt fel éven át a verebeknek százezret. Német, franczia, olasz tudósok több vidéket em­lítenek hazájukban, hogy a­honnan a verebek és varjak végkép eltávolíttattak, ottan gyümölcs nem termett, a vetemények pedig elsilányultak úgy annyira, hogy a la­kosok kénytelenek voltak különösen a verebeket újra meghonosítani. Hasznosságuk tehát be volna ugyan bi­zonyítva, de az is tagadhatlan, hogy kárt okoznak. Ha emiatt kevesbitcsök mulhatlanul szükségessé válik, akkor az üldözés a házi verebeket érje, minthogy ezek távol­ról sem oly rovar­kedvelők, mint a mezei verebek. Ke­­vesbítésekre legalkalmasabb Bechstein és Hartig által ajánlott vesszőkosaraknak a téli idény alatt való alkal­mazása. A többi rangevők, sármányok, pacsirták, pintyek tízszeresen visszafizetik hasznos tulajdonságaik által azon csekély kárt, melyet vetéseinkben okoznak. Végre a rovarokhoz, az állatvilág példásan mun­kás és élénk tagjaihoz jutunk. Míg a felsőbb rangú kár­tékony ragadozóknak az eke és a vadász fegyverzett keze leghatalmasabb irtószer, addig a gyakran láthatat­lanul romboló rovarok számtalan milliói csak­nem leküzd­­hetlennek. Pedig akár­merre tekintünk, rovarok dúlják fel és pusztítják el munkáink nagy részét; embertár­saink ezrei szenvednek néha rosz termések miatt éhsé­get, míg a rovarok ép azon gabona és gyümölcs sze­meken lakmároznak, melyek a szegény embernek hiá­nyoznak. Ki ne emlékeznék hazánkat már többször ért azon csapásra, midőn a vándorsáskák végtelen csapatai több mértföldnyi területen a szó szoros értelmében el­borították a föld szinét s az egész termést felemésztve a legnagyobb ínséget okozták? Ki ne olvasott volna azon ragályos dögvészről, melyet az Olaszországba be­tört rovar rajok hullái idéztek elő s a melynek oly sok ember esett áldozatául ? Továbbá azon jelentékeny pusztítást, melyet az amerikai függetlenségi harcz ideje alatt ottan egy jöve­vény légy faj okozott? A hassziai csapatok átszállítása alkalmával a szalmazsákokban az úgynevezett hassziai légy álcrája Amerikába átvitetvén rendkívüli gyors sza­porodása által több kárt tettek e legyek, mint az egész hadsereg okozott. Vagy ki előtt lenne ismeretlen a zsi­zsik által a raktárakban okozott gabna veszteség, úgy­szintén hány bogár fosztja meg zöldelő gyümölcseinket dús lombozatától s mily károkat tesznek a fatörzsek őr­lésével a szú (Bostrychus) félék? Kétségen kívül áll, hogy a rovar­világ minő- és mennyiségétől nagy sokat függ jólétünk tényezőjének emelkedése vagy hanyatlása. Pedig éppen ezen állatok felett bír az ember legcsekélyebb hatalommal s csak ki­taró szellemére van utalva, hogy legalább közvetett utakon szerezze meg magának a csekély uralmat. Fájdalommal kell beváltanunk, hogy a természet­rajz jelen fejlettségi fokozatából kiindulva a rovarok el­szaporodása ellen semmi más irtószert nem ajánlhatunk, mint azon állatok feltétlen kímélését, melynek szüksé­ges tápszerük megszerzése végett egészben vagy rész­ben rovar­irtásra utalnak, nemkülönben oly állatok ül­dözését s pusztítását, melyeknek élelme közvetlenül rovarevő állatokból áll. A mesterséges szerek alkalma­zása ritkán eredményezi a kívánt sikert. Ezek közül még leghathatósabb az úgy nevezett hernyózás, azaz a hernyó fészkeknek ősz és tavasz idején való szorgalmas leszedése; továbbá a gabona és veteményföldek gyász és szénporral való behintése, — mely egyszersmind trá­gyául szolgál — a magtárak­ tisztán-tartása s gyakori szelőztetése. A rovarok élettanának ismeretéhez még nagyon sok kivánni­való van hátra; még nem vagyunk azon állás­ponton sem, hogy képesek lennénk tiszta határ­vonalat kijelölni a társadalmi életünkre nézve káros,­ vagy hasznos rovarok között. Hány rovar lehet közvet­lenül kártékony, közvetve pedig hasznos? De minthogy a rovarok irtását az erre rendelt állatok végzik, ezek pedig válogatást nem ismernek, így kénytelenek vagyunk a netán hasznos rovarokat is az ártalmasokért feláldozni. Láthatni tehát mindezekből, hogy a­mint megvan minden rovarnak a maga növénye, úgy megvan más állatnak a maga rovara, mely viszont a nagyobb raga­dozókkal él örökös küzdelemben. Ha egy vidék flórája az emberi kéz által lényeges változást szenved, és azon viszonyban fog ez az állatok között is feltétlenül bekö­vetkezni. Erdők kiirtásával, tavak lecsapolásával az álla­tok egész csapata pusztul ki, míg megfordítva bizonyos növények tenyésztésével némely állatok milliói szaporo­­sodik el. Egy circulatio áll előttünk, melyet ha az em­ber nem is kormányozhat, de okosan saját javára fel­használhat.

Next