Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-11-26 / 49. szám
111. évfolyam, Szerkesztőség és MziMhivatal, Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. «A $ 42 K. negyedévre 24 K, innenen. 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 3 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden »vamhinta» Előfizetési díjak,és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illett közlemények a szerkesztőséghez küldendők. 49. szám. HírMsek árai: A festisebb hírdatéa dija 30 korom A hírdalás ta utolsó oldalon an 0 aiUtmnar azálea hasábon millináttr soronként 2 korona, a siövse oldalon 3 korona, a blrtozatban alkalyazatt reklámhír talapttt, a nyUttér sorosként S0 koronába kerti. Családi bírák ás ráülted tőidé tétek kölös árszabás martat. Sieteárd, 1921 november 26. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP I. Hiszek egy Istenken, hiszek egy hazában, Mszek egy isteni őrlik igazságban, Hienek Magyarország feltámadáséban. Ámen. a selyemtenyésztés és a nagybirtok. Az ország mai állapotában fokozottan kell törekedni, hogy idehaza termelhessük mindazokat a szükségleteinket, amelyek előállításának a feltételei nálunk biztosítottnak láthatnak. Az elsőrendű élelmiszerek közül csupán csak a sót kell máshonnan behoznánk, a többit mind kiadja az áldott magyar föld olyan mértékben, hogy okszerű gazdálkodás és az összes termelési tényezők egyöntetű, tudományos irányításával jelentékeny mennyiséget szállíthatnánk külföldre is. Elsőrendű életszükségleti cikkeink a fa, valamint a ruhaneműik is. Az előbbit illetően jórészt a szomszédos államokra szorulunk. A ruhaanyagot azonban, amelyért olyan rengeteg összegekkel adózunk a külföldnek, részben előállíthatnék magunk is. Hiszen hazánk kiválóan alkalmas a kender- és leatermelésre és a magyar gyapjú a világpiacon is mindig keresett, jól megfizetett áru vált. Mindezek a cikkek nyersanyagképt vándoroltak ki külföldre, ahonnan méregdrágán vásároltuk őket vissza. Gyapjútermésünk jórészét a tőlünk elrabolt felvidék és Erdély szolgáltatják, úgy, hogy most ezen a téren is jelentékeny behozatalra szorulunk mindaddig, amíg nagy uradalmaink az ország fizetési mérlegének a kedvezőbbé tételére a megmaradt Magyarországon kellő mennyiségben meg nem tudják honosítani a birkatenyésztést. Ehhez azonban évtizedes munka és hatalmas befektetés is szükséges. Van azonban az országban olyan gazdaság, amely a legkedvezőbb kilátásokkal és igen szép jövedelemmel kecsegtet és ez a nagynevű Bezerédj Fái által hazánkban meghonosított, de az utolsó évtizedben hanyatlásnak indult selyemtenyésztés. Ismeretesek azok az eredmények, amelyeket Nagymagyarország ezen a téren is elért. A nép széles rétegei termelték nálunk a selymet és a gubókból, valamint a legombolyított selyemből a béke éveiben jelentékeny kivitelünk is volt. Olyan összegeket kaptunk ezért a cikkért külföldről, amelyeknek aranyban számított értékét elhanyagolnunk nem lehet és nem is szabad. Bár legkitűnőbb selymtenyésztő vidékeink idegen, román és szerb megszállás alá estek, reményünk van arra, hogy Csonkamagyarország hamarosan ugyanannyi selymet fog tudni produkálni, mint amennyit nemrégiben a szent korona összes országaiban tenyésztettek. A vezető szerep ezen a téren elsősorban Bezerédj megyéjének, Tolnavármegyének jut, mert itt honosodott meg legelőbb ez a külföldről importált gazdasági ág és itt vannak ennek ez idő szerint a legkedvezőbb előfeltételei: az eperfák tízezrei, amelyek levelei szolgáltatják a selyemhernyó táplálékát. Mint előbb is mondottuk, az alapvető munka arra törekedett, hogy a nép széles rétegeivel megismertesse és megkedveltesse a selyemtermelést, amelynek nagy hasznot hajtó voltát mi sem jellemzi jobban, mint a francia elnevezés, amely a selyemtermelés végső szakát aranyszüretnek, az eperfát pedig arany fának mondja. Itt az arany, csak ki kell nyújtani érte a kezünket. Itt a mód és az alkalom arra, hogy sok száz millió bevétellel gyarapíthassuk a nemzeti vagyont és hogy javíthassuk az ország kiviteli mérlegét. Csekély néhány hét az, amelyet a hernyók gondozására kell fordítanunk és busásan fizet a vele járó munka. Hogy azonban ezen a téren jelentős eredményeket tudjunk felmutatni, a selyemtenyésztésbe bele kell kapcsolódni a nagybirtoknak is. Nálunk a nagybirtokos eddig nem sokat törődött e hasznos kis állatkákkal. Ha gondolt is rájuk, akkor is csak bosszankodott azon, hogy a földjei mentén ültetett eperfák lombjainak szedésekor a kis tenyésztők kárt csináltak a mezőgazdasági ültetvényekben. Maga, a nagybirtokos azonban nem állt be selyemtenyésztőnek. Nem követte az olaszországi és a franciaországi földesurak példáját, akik jövedelmük tekintélyes részét az arany szüretnek köszönhetik. Olaszországban és Franciaországban minden birtoknak van epreskertje, amelynek leveleivel vagy maga tenyészt, vagy pedig kiadja bérbe más tenyésztőknek a lombszedést. Apait külföldön meg lehet valósítani, az nálunk is könnyen valóra válhat. Hiszen mindenütt a többtermelés elveit és szükségességét hangoztatják. Annak a többtermelésnek a szükségességét, amely nélkül a súlyos gazdasági lothargiában szunnyadó Magyarország fel nem támadhat. A földmivelésügyi kormány erőteljes propagandát igyekszik indítani arra, hogy a selyemtenyésztés országos fontosságú munkájába a nagybirtokot is bekapcsolja, meggyőzvén a földbirtokosokat arról, hogy a legpompásabb befektetési eszközük akkor, ha minél több eperfát ültetnek és gondoznak nemcsak a maguk, hanem az ország hatására is. Valaha, még nem is olyan nagyon régen, úri hóbortnak tartották ebben az országban a lelkes Bezerédj Pál önzetlen munkálkodását, amely csodákat művelt, szinte semmiből jelentétékeny vagyont juttatott a kincstárnak. Nemsokára eljön az idő, amikor látni fogják, hogy milyen nagy koncepció volt a selyemtenyésztésnek nálunk való meghonosítása. Egyelőre a külföld részére még csak nyersanyagot szállíthatunk. Azonban ha céltudatos munkával, erős akarattal megszervezzük ezt a nagy haszonnal kecsegtető termelést, reményünk van arra, hogy Európa selyempiacán Csonkamagyarország is számottevő tényező leszen. b. Levéleinkhez. Bartal Aurél dr. ár a Tolnamegyei Nemzedék legutóbbi számában felelt november hó 12-iki lapunkban közölt „Jegyzetekére és kétségbe óhajtja vonni munkatársunk állításának valódiságát és az abból levont következtetések helyességét. Bartal úrnak eme törekvésére röviden csak az a megjegyzésünk, hogy mi hallottuk és jól hallottuk Bartal úr kijelentéseit, de a gyorsírói jegyzetbe is betekintettünk, hogy kifejezését teljesen szó szerint adhassuk vissza. A gyorsírónak nem állott érdekében mást írni, mint amit hallott, meg az sem, hogy utólag enyhítse azt, amit leírt. Többizben hallottuk, most végre írásban is olvastuk, hogy Bartal úr különös passzióval szeretné a „zsidópártiság“ bélyegét ütni lapunkra. A sakter-kés ezúttal is eredménytelenül siklott le rólunk. Tudnánk levelének ezen részére pikáns adatokkal szolgálni, de csak annak leszögezésére szorítkozunk, hogy a mi kereszténységünk sohasem volt és sohasem lesz olyan, amely gyűlölettel harcol. A mi eszményképünk a kereszténység terjesztésében nem a keresztes háborúk vitéze, aki hullahegyek emelésével akarta erősíteni a kereszténységet, hanem az a pap, aki messze idegenben, feszülettel a kezében, szeretettel a szívében szolgálja és terjeszti Krisztus fenséges tanait. És végül még egyet: Bartal úr úgy óhajt bennünket feltüntetni, mint akik helyeseljük, sőt anyagi érdekből támogatjuk is azokat, akik megakarják akadályozni a „világrend visszaállítását“ és jogok szerzése nevében mások jogai elvételére törekszenek, akik kihúzzák magukat minden anyagi és erkölcsi szolgáltatás elől. Bartal úr levelének első része lehet, hogy „memoria“ fogyatékosságból ered, a második résznél „sportszenvedélye“ ragadta a kis kilengésre, de a harmadik résznek vagy nagyfokú tájékozatlanság vagy, — amit mi, akik jól ismerjük Bartal urat, még feltételezni is alig merünk, — rosszmájúság lehet az indítéka. Két év óta fennálló lapunk minden törekvésével és cikkeinkkel éles ellentétben áll az, amit Bartal úr reánk és azokra kíván tolni, akikről azt hiszi, hogy velünk vannak. Galileinek esküvel kellett megtagadnia tanait, de ezért a föld forgott tovább, ha nem is tetszett Rómában. Nemzetünk életében új eszmék, vajúdnak még akkor is, ha azok Bartal urnak nincsenek is örömére Lapunk törekvése mindenkor az volt és az is lesz, bármily kis körre terjed is ki hatása, hogy a vajúdás gyümölcse ne a múlt hagyományait ostoba elmével és durva kezekkel felforgató szélsőséges irányzat legyen, hanem minden társadalmi osztályt megbecsülő és a nagy építés munkájában összefogó, együttérző józan magyarságé. A Szekszárdi Katholikus Kör negyedszázados jubileuma. Alig találunk a vidéken társadalmi egyesületet, amely rövid idő alatt hatalmasabb lendületet vett volna, mint a szekszárdi Kath. Kör. Alig van kultúrintézmény, amely rövid idővel a megalapítás után oly pompás eredményeket tudott volna felmutatni, mint a vármegye székhelyének ez az imponáló arányú testülete, amely vasárnap ünnepelte fennállásának huszonötéves jubileumát. Az istenfélelem és a hazaszeretet jegyében indult meg a mozgalom, amely életre keltette és ez a két szent cél adott erőt ahhoz, hogy naggyá legyen, hogy áldásos, üdvös munkát végezhessen. Az alapítás: Götz Sándor újvárosi plébános és Virág Ferenc káplán vezették azt a mozgalmat, amely a szekszárdi Róza, Kath. Olvaskör alapját megvetette és velük együtt buzgólkodott a világi elem részéről Sági György, Posta István, Steiner József Márkvárt, Vesztergombi Antal, Szuliman György, Takler Ferenc Bóvári, Horváth György, Praimajer József Pollermann, Nagy János Prantnerf Takács Ferenc és Horváth József is, akik még mindig életben lévő aktív tagjai a körnek. Orbán Imre, Bóvári László, Vesztergombi János, Nagy György Hangonyi és még néhány lelket alapító időközben eltávozott az élők sorából. Nehéz viszonyok között, anyagi nehézséggel küzdve indult meg a fiatal kor, amelynek a létét tulajdonképen Sági György szekszárdi polgár megörökítésre méltó nemes elhatározásának és gavallériájának köszönheti. Az első mecénás, Sági György volt az, aki a saját házának néhány helyiségét díjtalanul felajánlotta a kör céljaira és ezeket a helyiségeket a saját költségén ffizette és világíttatta is. A 160 taggal alakult kör helyiségei azonban hamarosan szűköknek bizonyultak, mert az új egyesülés nemes iránya és szivet, lelket művelő munkája folyton újakkal gyarapította a tagok létszámát. Búcsút mondtak az áldozat- „VILÁG” MOZGÓ | | | SZERSZÁM • ' * • n l