Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-01 / 1. szám
XK. évfolyam Szekszárd, 1938. január 1. (Szombat) 1. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és Iiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizető és dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre— —"— 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetést,díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés díja 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe keríti. B. u. é. k. Irta: dr Magyarász Ferenc O. Cist. Csak a'jó Isten a megmondhatója, hányan írják le most e hetüket, hányan mondták ki mostanság őket — anélkül, hogy csak egy kicsit is iparkodtak volna a soknak mélyére behatolni. Igazi szólás mondássá, tartalmatlan frázissá laposodott az újévi üdvözlet, pedig nagyon is megérné, hogy az ember egy kissé gondolkodjék azon, mit is jelent, amit magunknak kívánunk s hogy azt egymásnak kívánjuk. Újévet kivánunk magunknak is, egymásnak is. Eljön az akkor is, ha nem kívánjuk. Biss az idők járását sem siettetni, sem késleltetni nem lehet. Eljön az újév és legalább annyit el is visz, amennyit hoz. E jön az újév és mi nem tudjuk sem azt, hogy mit hoz, sem azt, hogy kit-mit fog elvinni. Eljön az újév, fátyolba takarva, burkolva, ködbe s mi nem tudjuk, kellemes esti szellő fogja-e lengetni ezt a fátyolt, vagy tomboló, vad vihar játszik-e majd e ködnek foszlányaival, félelmetesen, pusszítón. Eljön és mi észre sem vesszük, hogy már itt is van, hiszen úgy jön és megy, mint az esztendőnek akármelyik más napja. Azaz, egy pillanatra mégis megállunk a jöttére. S ha kerekét nem is köthetjük meg, a tüdejére ráírjuk jókivánatainkat, hadd forgassa Nőket az idők kereke az egész esztendőn által. Boldogságot kívánunk magunknak. De meg tudjuk-e mondani, miben is áll voltaképpen a boldogság ? Érezzük, hogy erre vagyunk teremtve. És bölcsődalunk és halotti énekünk. A boldogság vágyával mosolyog az édesanya a karján csendergő kisdedre, a boldogság vágyával nyújtja ki az aggastyán hidegülő, merevedő kezét, mintha legalább most, az utolsó órában, még egyszer meg akarná,ragadni a boldogságot. , Boldogság . .. Tegyük föl, volna valami idegen, aki tökéletesen megtanult magyarul, de véletlenül ezzel az egy szóval sohasem találkozott , ennek olvastára azt kérdezné most tőlünk, mi voltaképpen a boldogság : mondássá, kedves olvasóm, hogyan és mit felelnél neki ? ✓ Bizonyára azt mondanád, hogy a boldogság megelégedés. Hiszen az elégedetlenség gyötrő érzés, a nyugalomnak sírja, pedig nyughatatlan boldogság nincsen. Nincsen, persze, hogy nincsen ... De nézd, kedves olvasóm, ha az ember örökre megelégedett volna a tulajdon sorsával, akkor az emberiség legnagyobb kultúrtényezője, a haladás, mindvégiglen alá lett volna kötve. Tehát a boldogság nem lehet abszolút elégedettség, nem lehet a Holttenger fullaszta nyugalma. Miben áll tehát a bodogság ? A kincsben, hatalomban, rangban, dicsőségben, élvezetben talán ? Hiszen hányan vannak, akik egész életükön keresztül kergetik ezt a délibábot, mely gyötör akkor is, ha nincs meg, de akkor tán még nagyobb gondot, több álmatlan éjszakát, súlyosabb konfliktusokat, engesztelhetetlenebb gyűlöletet, lázitóbb irigységet, jóvátehetetlenebb rombolást okoz, ha megvan ! S ha megvan, meddig marad meg ? Hiszen a saját szerencséjének nemcsak kovácsa az ember, de rendesen tíráséra is! Boldogság ... És ki mibe helyezi ? S magunk az életnek különböző szakában vajjon mindig ugyanazt vallottuk e boldogságunknak ? Tehát boldogság lehet-e az, ami egyénenként, életkorokként, történelmi korszakokként, társadalmi, vagyoni, kulturális és nemzeti rétegekként annyira változik, hogy shány féle az ember, szinte annyi féle a boldogsága ? Mi a boldogság ? És mi mégis boldogságot kívánunk magunknak is, másoknak is. Valójában azonban nem is tudjuk, mit kívánunk és mit kívánjunk, csak azt éressük, hogy jót kívánunk magunknak is, másoknak is. És ebben az utóbbiban van a boldogságunk egyik együtthatója, nemesi oklevele, istenadta szépsége. Boldogság jót akarni, jót tenni mással. Boldogság boldogítani másokat Nagyobb boldogság adni, mint elfogadni. Boldogság a szeretet. És akármi baj érjen is bennünket, az a tudat, hogy másnak nem okoztunk soha bánatot, boldog örömmel tölti el a lelketeket. Ebből az örömből, ebből a bodog■ságból adjon a jó Isten mennél többet ■ édesmindnyájunknak ez az észtén-időben. »Az emlékezés csak kép, csak tükrözés.« (Prohászka.) Amikor 1927-ben lenosúsott Szekszárd város tisztikarától, azt mondotta, hogy e városba, ahol életének legboldogabb 31 évét töltötte, mindig visszaszáll a lelke. És alig 10 év után visszatért a teste, amikor lelke már ott áll a Mindet, futó Isten előtt, hogy számot adjon földi cselekedeteiről. Negyedik alispán, aki visszajött, akit visszahoztak városnak falai közé, hogy három a vármegyeház nagyterméből és ez utóbbi, a belvárosi templomból, elinduljanak utolsó pihenő helyükre. Úgy érezzük, mintha ennek a városnak a földjében volna valami mágneses erő, amely visszavonása, ha életükben nem is, de halálukban azokat, akik ez ősi vármegye közéletében, mint e vármegye első emberei élték le küzdelmekkel tele, de mégis szép emlékű életüknek éveit. Voltak a visszatértek között, akik az alispáni székből magasan ívelő pályáról tértek vissza, volt, aki üdülésből került néma ajakkal és elcsendesedett szívvel abba a terembe, ahol a közélet harcait vívta. Dr Éry Márton hűlt teteme nem a harcok termébe, hanem az imádkozás és megtérés felszentelt templomába tért vissza, mert bár sohasem állt félre a tisztes fegyverekkel vívott harcok elől, szívében mégis nagyobb volt a békesség, a szeretet, a megbocsátás és sokkal több az imádság, mint az elbizakodottság. Negyvenkét évvel ezelőtt ifjú erőkben, a gyermekkor és az ifjúság harcaiban megedsett és a hit nemes áhitatától megerősödött lélekkel került Tolna vármegye szolgálatába. Főnöke, néhai Simontsits Béla, erőskezü és a becsületes munkát szigoruan megkövetelő alispán volt. A vármegye tisztikarából abban az időben sokan váltak ki, elviselhetetlennek tartván a főnöki vasszigort. Ez a kemény ember ismerte fel dr Éry Márton értékeit. Tizenhét év után, a minden családi összeköttetés nélküli döbröközi iparos fia, Tolna vármegye főjegyzői székébe emekedett képességeivel, fáradhatatlan munkakészségével és alig 10 év után Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága — egyhangúlag ültette az alispáni székbe, amely dieses pozícóba pedig előtte és utána csak éles harcok árán kerülhettek elődei és utódai. A közéleti pályán való munkálkodása, úgy a főjegyzői, mint az alispáni székben, a legníhesebb időkre esik. A háború nagy teljesítményeket kívánt a közszolgálatban álló emberektől. A forradalom a megpróbáltatások nehéz óráit juttatta osztályréssül. Az 1920 as évek gazdasági és lelki leromlottsága nemcsak fáradhatatlan munkát, de nagy lelki szilárdságot, határozottságot, erős kezet és szociális érzéket kívánt azoktól, akik egy vármegye önkormányzatát irányították. Szerencsés voltam közelről látni azt a munkát, amelyet dr Éry Márton, mint alispán régzért. Ismertem az ő hatalmas munkaerejét, mélységes szociális megértését és azt a kiváló közigazgatási felkészültséget, amellyel eme rendkívül nehéz időkben kivételes képességeket kívánó vezetéssel irányította Tolna vármegye Ügyeit. Megtartotta és megtartatta a törvényt, de alkalmazkodott az élet parancsoló szükségleteihez és nem a paragrafusok rideg végrehajtója, hanem az életet ismerő ember bátorsága és méltányossága nyilatkozott meg minden intézkedésében. Szerette ezt a vármegyét és annak sok megpróbáltatást türelemmel viselő népét. Íróasztala mellett töltötte minden idejét. És nemcsak azon gondolkodott és töprengett, hogy miként tegye könnyebben elviselhetővé a vármegye lakosai részére azokat a rendelkezéseket, amelyeket végrehajtatni kötelessége volt. Nem száraz hivatalnok volt, aki csak teljesítette a reá rótt kötelességeket, de lelket vitt munkájába, eszméket termelt ki agyiból és ssivének egész lelkesedésével karolt fel minden nemes és jó esimét, bárhonnan is eredt az. Amily alázatos volt lélekben Ura és Istene előtt, éppen olyan határozott és erős akaratú fásokkal, akik nem akarták megérteni a kor intő szavát, avagy el akarták gáncsolni a jó és nemes elgondolásokat és e tekintetben nem ismert születési előjogokat, avagy alulról feltörő demagógiát. A háború alatt leromlott utak helyreállítása fontos gondját képezte. A vármegye úthálózatának igazságos kiépítési nagy munkálata az ő alispánságával kezdődött meg. Tisztelte a felsőbbséget, de hivatali felebbvalóival szemben is megtartotta férfiak határozottságát éz eme tulajdonságával és érveinek meggyőző erejével sok olyat tudott vármegyéjének kiharcolni, amihez valóban férfias, erős álláspontra volt sattkcég. A Ferenc-köskórház a háború és az 1920 as évek gazdasági lerongyolódása következtében oly állapotba került, hogy immár annak lesárásáról beszéltek. Az adósságok tömkelege nehezedett a vármegye ezen egyedüli kórházára. Nem volt már szállító, aki a kórház mindennapi szükségleteit fedezni hajlandó lett volna, mert amikor a szállított áru értékének kiegyenlítésére kerülhetett a sor,addigra a korona zuhanása következtében ez már semmivé vált. Dréry Márton alispán, a kórházbizottság elnöke vette késébe az ügyet. Követelődött fölfelé, kért és könyörgött lefelé és nehéz küzdelemmel rendbehozta a kórház gazdasági ügyeit. Előteremtette a kórház modern berendezéseit, új műszerekkel,röntgennel felszerelt kórházban teljesítettek a közegészségügy katonái az emberiséggel szemben fennálló kötelességeiket. Tánas a szívós, kitartó munka, az a meg nem alkuvó harc, amelyet a Ferenc kórház érdekében vívott felfelé, terelték a későbbi népjóléti miniszter figyelmét a szekszárdi kórház ügye felé. És, ez a felfigyelés lett kutforrása annak, hogy bátor kezdeményezők és sohan meg nem hálálható jóleleű megyei kiválóságok fáradozásainak gyümöl 1 őseként ott emelkedik most a Bartina DR ERY MARTON 1865—1937 Egyes szám ára 20 fillér.