Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-05-31 / 41. szám

1941 május 31. Kálmán tábornok, Szongott Edvin alispán, dr Koch Nándor tankerü­leti főigazgató, dr Papp Antal a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke, vitéz Vendel István polgár­­mester, dr örffy Imre kincstári fő­tanácsos, felsőházi tag, dr Szakolts Pál orsz. gyűlési képviselő, vitéz Makray Lajos prépost, orsz. kép­viselő. — A szekszárdi strandfürdő megnyílik• Pünkösd vasárnap a város megnyitja a szekszárdi strand­fürdőt Mint értesülünk, a strand­­fürdő artézi kútjának vizét a város most már nem fogja igénybe venni, úgyhogy a strand medencéiben állandóan friss artézi viz lesz. — A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör junius 1 én Nagy­­dorogon és junius 2 án Sárszentlőrin­­cen tartja kulturestélyeit, melyeken dr Toporczi Emil a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának tagja tart előadást. Ugyancsak junius 12 én tart kulturestélyt a Vas Gereben Kör Tolnán, a Levente Otthonban, melyen dr Szakáts István, a Vas Gereben­­ Kör tagja »Időszerű magyar kérdé­sek« ről tart előadást. Nésse meg pünkösd hétfőn dél­után a sportpályán fél öt órától atlétika, fél hatkor labdarugómér­kőzés a budapesti MÁVAG, NBB és a TSB csapatai között­— Értesítés: A »Világ« mozi igazgatósága Szekszárd, ezúton is fel­hívja kedves közönsége figyelmét, hogy junius 8 án (vasárnap) a mű­sorra kerülő film rendkívüli hosszú­sága miatt az előadások kezdési ideje kivételesen megváltozik. Junius 8 án az előadások kezdésideje 2, fél 9, 7 és fél 10 óra. Bemutatásra kerül az év legnagyobb külföldi filmje, a Manderley ház asszonya. Főszerep­lők: Joan Fontaine és Laurence Olivier. TOLNA MEGYEI ÚJSÁG 5 Küzdelem az árvíz ellen Az egyetemes magyar társadalom széles rétegeit megdöbbentette a meg­­vadult vizek pusztítása. Falusi házak ezrei omlottak össze és a máskor dúsan termő magyar földön vadvizek gátolták meg a termelő munkát. Most jelent meg a földmivelésügyi minisz­ter tájékoztatása, mely szerint ez év május 5 től május 12-ig 12.300 kat. hold föld került víz alá, s így az ár­terület 970.300 kat. holdra nőtt fel. Ismeretes a magyar kormány nagy munkája az árvízveszély megszünte­tésére. Május 5—12 e között 135 500 munkanapon 658.500 köbméter föl­det termeltünk ki és 225 szivattyú állandó foglalkoztatásával 80 millió köbméter vizet távolítottunk el. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár, dunai árvízvédelmi kormánybiztos most megjelent beszámolója meg­döbbentő adatokat szolgáltat a téli árvízre vonatkozólag és nagy szak­értelemmel ismerteti az árvízvédelmi szolgálat teljesítményeit. 1941 február 5—18-ig a megáradt Duna gátjain 630 méter hosszúság­ban 1000 m 3 jeges víz folyt ki per­­cenként, ami mintegy 200 millió köb­méternyi vizet jelent. Az árvízkáro­s Lábbeli és talpbél árusítók kijelölése* Előző számunkban kö­zöltük azoknak a kereskedőknek a névsorát, akiket az alispán lábbeli, illetve talpbőr árusításra kijelölt. A kormány­rendelet értelmében június hó 1. után másnak, mint kijelölt láb­beli , valamint talpbőrkereskedőnek lábbeli, illetőleg talpbőrkereskedést folytatni nem szabad. Az iparos az általa készített lábbelit, vagy talpbőrt iparjogosítványa alapján akkor is áru­síthatja, ha lábbeli, illetőleg talpbőr­­­kát felbecsülni jelenleg lehetetlen. Ugyanis a Dunai árterületén 160.000 hold került víz alá, mely területből 50 000 hold még víz alatt áll. A fel­becsülhető kár mintegy 15 milliót tesz ki. Az április 25 ig beérkezett jelentések szerint 1000 nél több lakó­ház és 2000 nél több melléképület dőlt össze, 1000 ház és ugyanannyi melléképület pedig megrongálódott. A közutak 4,538.000, a vasutak pe­dig 630.000 pengő károsodást szen­vedtek. Nagyon megszívlelendő az, amit Bonczos Miklós beszámolója össze­­gezéseképen a jövő feladatairól ír: »az árvédelmi víziművek nem töké­letesek, s az árvédelmi készültségen is vannak kiegészíteni valók. Egysé­ges tervet kell készíteni a folyam szabályozására, s ezzel szoros össz­hangban az ármentesítésre. A mun­kálatokat, áldozatokat nem kímélve egységes, állami vezetéssel erélyesen és múlhatatlanul végre is hajtani. Minden kicsinyes érdeket félre kell tenni. Legyen intő példa az idei 15 milliós kár és a mérhetetlen szen­­­­vedés, amit a szennyes áradat oko­z ZOttc. kereskedővé nem jelöltetett ki. Azok a kereskedők, akiknek a jogosítványa a hatósági kijelölésnél történt mellő­zés folytán megszűnik, meglévő kész­letüket folyó évi augusztus hó 31-ig árusíthatja. — Dalosünnep Bonyhádon. A völgységi járás el. iskolái junius 2-án, pünkösd másnapján d.­­ 3 órakor az ev. gimnázium kertjében dalos­­ünnepet rendeznek. A Himnusz után a megnyitó beszédet mondja dr Su­lyok Kálmán kir. tanfelügyelő és szerepelnek; a bonyhádi I. számú óvoda, a hanti rk. el. iskola, a bonyhádi II. számú óvoda, a bony­hádi rk. eL iskola, a nagymányoki bányatársulati eL iskola, a grábóci rk. el. iskola, a nagymányoki rk­­el. iskola, a bonyhádi ev. el. iskola. Az­után az ünnepély a szózattal végződik. — Halálozás. Régi előkelő szek­szárdi családnak a főváros közgazda­­sági és társadalmi életében tekinté­lyes karriert megfutott tagja, Martin­ István m. kir. kormányfőtanácsos, m. kir. kincstári tanácsos, a Magyar- Olasz Bank nyug. igazgatója és felügyelő bizottságának elnöke, a Tisztviselő Kaszinó ügyvezető alel­­nöke, a Pannónia Evezős Club örö­kös tiszteletbeli tagja, a Régi Gárda tagja stb. 69 éves korában, boldog házasságának 42 ik évében május hó 27 én Budapesten elhunyt és 29 év délután 4 órakor a Kerepesi-út mel­letti temetőben a róm. kat. anya­­szentegyház szertartása szerint óriási részvét mellett helyezték örök nyuga­lomra Az engesztelő szentmiseáldo­­­zatot 3- án mutatták be az erzsébet­városi plébániatemplomban a Minden­hatónak. A megboldogultat gyászol­ják : özv. Martin Istvánná született Stökl Irén neje, Cifka Miklósné szül. I Martin Stefánia és dr Martin Antal gyermekei. Cifka Miklós veje, Cifka István, Cifka Mária, Cifka Adna unokái. özv. váraljai dr Fuhrmann Ferencné szül. Martin Olga, özv. dr Sereghy Zoltánné szül. Martin Er­zsébet, dr. Martin József gazdasági főtanácsos, bikádi földbirtokos, özv. dr Madi Kovács Jánosné szül. Mar­tin Julia testvérei. Dr. Martin Jó­­zsefné szül. miskei és csertői Gajáry Hona sógornője. Csáky Benjámin kővágószőllösi plébános, Kisszékely díszpolgára 58 Józsi úr DABOLCZI FEKETE LÁSZLÓNÉ Magam előtt látom hosszú szikár alakját és messzenéző szemeit, melyek fölött mindig egy zöld vászonból való ellenzőt viselt Testvérek voltak, de merőben ellentéte volt az öreg­­apámnak. Csak abban hasonlítottak, hogy mindegyik magános, asszony­­talan ember volt. Még belevacogott az ember lelke a didergető tavaszba, még olyannak látszott a vadvizek teteje a szakadozó jégtől, mint az erős szürke márvány, de már a bíbic­sippantó hangja föl­föl kiáltott a rétek fölött. Az őszi vetések gyenge smaragdszint vetettek a télből kivajudó égre s valahonnan elő öklözött a napsugár, mint hosszú, sápadt aranypenge. Szurkálta játékos marikálással az ébredező vén földet. Egy ilyen napon érkezett meg öregapámhoz. Hármasgallérú barna köpeny volt rajta mikor kivetkőzött a bundákból. Abban ült le a szobá­ban is. Néztem a különös embert, egy kicsit féltem tőle, de azért kíváncsian mentem mindenütt utána. Kinyújtotta felém a kezét s azt mondta, menjek oda hozzá, hiszen ő jó és kegyes ember .. . lett. Nem nagyon igyekeztem. Meghaj­tottam magam feléje, szorgoskodtam öregapám mellett, aki éppen szilvó­­riumos poharat nyújtott feléje. A pohár megállott a levegőben, az ujjak szorosan fogták s az apró remegés­től ki-ki csordult belőle az ital. — Lettél ? .. . Hát nem voltál ? — kérdezte öregapám. A szikár ember megrázta fejét és szemellenzőjén vibrált az ablakon beszűrődő napsugár. Mintha nevetett volna. — Igen, lettem bátyám. Azért is jöttem el hozzád, hogy erre vonat­kozólag egy két dolgot közöljek veled, mert fordulóponthoz érkezett el az életem. — Elég későn, hiszen majdnem hetven éves vagyok. — Jobb későn, mint soha. S mond­hatom, érdemes volt ennyi ideig várnom erre a nagy eseményre, ami által tökéletesen megváltoztam. Jobb lettem, elnézőbb az emberek­ iránt, megértőbb, megfiatalodtam testben, lélekben. Láttam, hogy öregapám tekintete gyorsan végigszalad a másik embe­ren. Én is csodálkozva qiöregeztem­­ a barna köpenyt, melynek hármas­galléru ölelésében úgy elveszett, hogy nem is látszott semmi más az alak­jából, mint a feje és két kecsegeorrú fekete cipője. A szilvóriumos üveg félretolódott s nekem intett öregapám, hogy Pé­terrel én is menjek ki. Pedig furdalt a kíváncsiság. Szerettem volna meg­tudni azt, hogy milyen öreg lehetett öregapám vendége azelőtt. Péter a bundákat kefélte, én meg odaültem mellé a nagy utazóládára. Kérdezgettem, de nehezen adta a szavakat. Amit mondott sem értettem. Mint: — Nagy baj az szentem, ha az ember vénségbe szédül és még mindig úgy fodrozza jobbra, balra az élet szele a belső részét, mintha viharosra válik a Duna vize. Este rákönyököltem öregapám tér­dére, onnan néztem a titokzatos embert. Ő megkérdezte: — Tudod , ki ez a bácsi ? — A Józsi úr, mondtam gondol­kozás nélkül, ahogy Pétertől hallot­tam. Ráncba futott öregapám homloka. Rettentő tenyerei átmarkolták sovány vállaimat. Maga felé fordított. — Nem Józsi úr, hanem bátyám. Megértetted ? — Megértettem. Bátyám. Igenis. — Most menj oda hozzá! A hideg futott keresztül a háta­mon. Léptem feléje egyet, kettőt, hármat. Nyújtottam a jobbkezemet s mikor elértem a karját, belemarkol­­tam a barna Gallérokba. Az az ér­zésem volt, hogy nem valóságos ember, hanem fából van és egyszerre csak, ha én hozzányúlok, hanyattesik az egész alkotmány. De valóságos volt, mert sípoló hangján megszólalt: — Ez a gyerek neveletlen és istállószaga van. Ránéztem. Most már valóban fél­tem tőle. Honnan tudhatja, hogy én délután az istállóban voltam. Talán még azt is tudja, hogy fönn ültem a lovak hátán ? Visszahúzódtam öregapámhoz. — Messzibe állt a tekintete és szórako­zottan babrált a fejemen. — Olyan okos az bátyám —­ mondta Józsi úr — mint a bibliai Abigail. Engem nem is szólít máskép, mint: Dávidom! A két szikár kar most fölfelé ölelt s a barna gallérok libegtek, mint a denevér szárnya.

Next