Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-03-31 / 14. szám
XX. (VI.) évfolyam Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . Negyed évre . . Egy szám ára 14. szám Szekszárd, 1910 március 31 T0LNAVARHEQ9E ts 0 KÖZÉRDEK 16 korona. 8 ., 416 fillér. Klöüzet**ek<M hír € otéseket a kiadó» • hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda én papírkere*kes r.-t. Szek'/ámn. Egyes számok ugyanott kaphatók. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és ö1. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főminkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY .Szerkesztőség: Bezerédj István utca 5. szám. Megilldendők a lapot érdeklő Kasz** közlömnyel. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130- szám. Aa ei.tUet/-si pénzn* hirdetések id»n küldendők. Néptanítóknak, ha fizel ••fizetőit egyaz évre előre beküldik, 8 kor. POLITIKAI HETILAP. Képviselőválasztási mozgalmak. A bonyhádi kerület nemzeti munkapártjának alakuló és jelölő ülése f. hó 29-ikén d. e. 10 órakor ment végbe Forster István tabódi földbirtokos elnöklete alatt, aki a nagyvendéglő dísztermét zsúfolásig megtöltő, a kerület mind a 34 községéből egybesereglett 1000 főnyi választópolgár, köztük a kerület csaknem teljes számú értelmiségének érdeklődését megköszönve, a jegyzői teendők végzésére dr. Vámosi Ernőt és dr. Eibach Kornélt kérte fel. Majd rátérve a legutóbbi idők szomorú politikai viszonyaira, vázolta a koalíciós rendszer tehetetlenségét és saját hibái miatt azért történt összeroppanását, mert a koalíciós politikusok csak a régi rendszer iránt viseltető gyűlöletben értettek egyet. Hibáztatja az önálló bank kérdésének erőltetését, mert »az egyszereggyel nem lehet vitatkozni.« Héderváry hazafias vállalkozása és Tisza nagyszerű szózata után nincs más hátra, mint tömöríteni az országban a higgadtan gondolkozó elemeket, mert országunkat csak józan és céltudatos munkával lehet a boldogulás útjára vezetni? Indítványára a gyűlés általános lelkesedéssel kimondotta a bonyhád-kerületi Nemzeti Munkapárt megalakítását Elnöknek egyhangúlag Forster István választatott meg és megalakittatott a 300 tagú végrehajtó-bizottság, melynek elnöke Peresei Béla nyugalmazott főszolgabiró, ófalui földbirtokos, alelnökök : Fleischmann Lipót vezérigazgató és Eibach Ödön gyógyszerész; jegyzők: dr. Vámosi Ernő és dr. Eibach Kornél. Képviselőjelölés: Marhauser Imre nyugalmazott főgimnáziumi tanár megemlékezve a képviselőház feloszlatásáról és a küszöbön álló új választásokról, meggyőző erővel fejtette ki, hogy a bonyhádi kerület nem választhat méltóbb képviselőt, mint aki már annyiszor képviselte a kerületet: Peresei Dezsőt. (Lelkes éljenzés és taps.) Perczel Dezső — úgymond — mindig a mienk volt, mint a képviselőház alelnöke, mint belügyminiszter és mint a képviselőház elnöke. Mi ismerjük őt jól, ismerjük nemes egyéni tulajdonságait, jó szivét, tiszta kezét és arany jellemét. Tudjuk, hogy midőn a hatalomtól megválva visszajött közibénk, mint Cincinatus tért haza. Ez a tény a legfényesebb cáfolat az ellene szórt temérdek és nemtelen rágalmakra. A mi kötelességünk, hogy az érdem dicskoszorúját, melyet barbár kezekkel homlokáról letéptek, tisztességben megőszült fejére visszahelyezzük. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Szavait a nagyszámú németajkú polgárság számára németül is ismertetvén, a pártgyülés óriási lelkesedés közben Perczel Dezsőt képviselőjelöltté kikiáltotta és Fehér Zoltán uradalmi intéző vezetése alatt több száztagú küldöttség menesztetett a jelöltért, ki a meghívást elfogadva, csakhamar megjelent a küldöttség élén a nagyteremben, hol párthívei viharos ovációkkal fogadták. A programmbeszéd: Forster István pártelnök a jelöltet, mint a kerület legjobbját üdvözölve, rámutat Perczel párthiveinek lelkes táborára, mely zászlóját győzelemre akarja és fogja is juttatni, felkéri a programmbeszéd megtartására. Perczel Dezső őszintén kijelenti, hogy nem volt szándéka visszavonultságából kilépni ; 62 év súlya terheli vállait és ezen kívül tapasztalatai is arra indították, hogy ne keresse ismét a közélet küzdelmeibe való avatkozást. De oly idők következtek el, melyekben mindenkinek félre kell tennie az egyéni érzékenykedést és keserűséget és legjobb tehetsége szerint ki kell vennie részét a küzdelemből. Ezért engedve a felülről és alulról jövő rábeszéléseknek elfogadja a jelöltséget. Rövid visszapillantást vet a közelmúltra, nem az igazságtalanul meghurcolt egyén keserűségével, hanem a történész objektív mérlegelésével. Foglalkozik a szabadelvű párt bukásával, mit főként két okra vert vissza: egyik az ellenzék mérhetetlen agitációa a vezényszó dőlgában, másik a házszabály módosítás. A magyar vezényszó volt a maszlag, melyet az ellenzék a nemzetnek beadott és amellyel megakadályozták Tisza Istvánt abban,, hogy a katonai kérdést megoldja és a nemzeti követelményeket megvalósítsa ; a másik az volt, hogy elhitették a nemzettel, hogy az elavult, használhatatlanoknak bizonyult házszabályok >re nyúlj hozzám virág.« És mikor a nemzetet a féktelen demagógiával megtévesztették és az eddigi tapasztalt, megbízható vezetőitől elfordult, a hatalomra jutottaknak első dolguk volt hajójukból a magyar vezényszót kidobni Az előtt az volt a hazaáruló, aki a magyar vezényszót nem akarta, most meg egyszerre az lett a hazaáruló, aki azt mint követelést említeni merte ; a házszabály tekintetében pedig — bár ellenzékük nem volt és ellenök még a legcsekélyebb kritika se emeltetett, a bálványozott emberekből álló kormány már működésük 2-ik évében kénytelen lett a házszabály módosítás terén még tovább menni, mint azt Tisza István miniszterelnök akarta. Az országgyűlési napok tanúsítják, hogy sivárabb korszaka még alig volt a magyar törvényhozásnak, mint az 1906 óta tartó. Odáig jutottunk, hogy megérhettük az ex lex ezredik napját. Ekkor akadt egy férfi, aki bízott a nemzet józan ítéletében és a király bizalmából kezébe vette a kibontakozás gyeplőit. Ugyanekkor az a férfiú, aki vele együtt 4 évig visszavonulásra volt kárhoztatva, az elkeseredés elszántságával állt Kh.• .. Héderváry mellé. (Lelkes felkiáltások: Éljen Tisza István) Ez állásfoglalás hatása alatt megmozdult az egész ország, megalakult a »Nemzeti Munkapárt« Budapesten. A jövő alakulásban fő teendőnek azt tartja, hogy az ország a normális fejlődés útjára vezettessék vissza. Az országgyűlés munkaképességét biztosítani kell örök időre és pedig oly módon, hogy aki a parlamentbe bejut, érezze, hogy az ország első tanácsában van, ahol éretlen suhanc-eljárással élni nem lehet, de nem is szabad. Meg kell szavazni a költségvetést, az ujoncozást és az ex-lexnek véget kell vetni, az ujoncozás elmaradása nagy kárával jár a népességnek. Ő is az általános választójog alapján áll, mint a Héderváry kormány, aki között és Tisza István gróf közötte ugyan, mert Tisza az kérdésben differencia van általános szavazati jogtól a magyarság hegemóniájának kockáztatását félti, de ő hiszi, hogy annak idején ezt a kérdést majd meg lehet oldani; van rá egy eszméje és terve, amely szerint se a király által megígért reformot nem kell visszavonni, se Tiszának nem kell Rhuen mellől elvonulnia. A közös bankra vonatkozólag megjegyzi, hogy amíg ez a magyar hiteligényeket képes lesz kielégíteni, úgy, ahogy azt elvárhatjuk és amint azt eddig is megtette, a bankprivilégium meghosszabbítását helyesli, mert mai viszonyaink között az önálló bank megvalósítása az ország egyenes megkárosodásával járna. Törvénykezési, ipari, kereskedelmi és közigazgatási kérdésekben magáévá teszi a kormány programmját. A képviselő és kerület közti viszonyra térve rá: hivatkozik, hogy a kerület már 6-szor ajándékozta meg bizalmával. A maga részére nem tart semmire se számot, a kerület és egyesek szükségleteit ismeri, miként a múltban, a jövőben is ajtaja nyitva lesz minden választója előtt és ott, ahol használhat, ha az a közérdekkel nem ellenkezik, szívesen segít, reá mindenkor számíthatnak , a választás szerencsés kimenetelében bízik nemcsak itt, de országszerte is. Mint a Nemzeti Munkapárt végrehajtó bizottsági elnökének, keze a nemzeti közvélemény ütőerén van és látja, hogy mindenütt nagy a felbuzdulás, a lelkesedés a kormány mellett. Adja Isten, hogy a siker ne maradjon el, mert ellenkező esetben a legsötétebb sors vár nemzetünkre és hazánkra. Azért mindenki tegye meg a tőle telhetőt, hogy az ország kiragadtassék a kalandor politikusok kezéből, kiknek politikája amúgy is csődöt mondott. Bízik benne, hogy a kerület nem fogja magát elszédíttetni, hanem a kitűzött zászlót kitartással, lelkesedéssel győzelemre fogja juttatni. Adja Isten, hogy úgy legyen. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután a szónok németül ismertette beszéde tartalmát, mit a gyűlés nagy figyelemmel hallgatott. Majd Szakács Imre tolmácsolta a váasztók köszönetét szép programmbeszédéért és fogadalmat tett a választók nevében, hogy Perczel Dezső zászlóját diadalra juttatják. Üdvözlések. Forster István bejelentette, hogy Széchenyi Sándor gróf, Apponyi Géza gróf, főispán és Kammerer Ernő dr. üdvözlő sürgönyöket küldtek a párthoz megalakulása alkalmából. Határozatba ment, hogy a pártgyülésből üdvözlő táviratot küldenek a miniszterelnökhöz, Tisza István grófhoz, Csáky Albin grófhoz és Széchenyi Sándor gróf vott, tolna megyei munkapárti elnökhöz. Ezzel az elnök a pártgyűlést berekesztette. A pártlakoma. A pártgyűlést délután fél 2 órakor 300 teritékü lakoma követte, melyen Kardoss Kálmán nyugalmazott baranyamegyei főispán és Simontsits Elemér alispán is részt vettek, kiket megjelenésükkor nagy ovációkkal fogadtak. Az első pohárköszöntőt Forster István mondotta, magasztalva azt a határtalan szeretetet, mellyel a bonyhádi kerület választói Perczel Dező iránt viseltetnek, aki nyugodtan bízhatja sorsát választói kezén, mert az<rők ügyét győzelemre segítik. Élteti Perczel Dezőt. Singer Bálint főmérnök köszöntötte fel, akit évtizedes Kardoss Kálmánt szeretet meleg kötelékei fűznek hozzánk, kívánva, hogy még sokáig és számos alkalommal tisztelhessük őt körünkben. Szakács Imre lelkes szavakkal Simontsits Elemér alispán vezéri képességeit dicsőítve, az ő egészségére íirité poharát. Eibach Kinél dr. igen szellemesen Forster Istvánt, mint a jobbágy felszabadító nemesség méltó utódját éltette, aki politikai hagyományaihoz mindig hű maradt. Perczel Dezső a feléje irányuló bizalom nyilvánításán felül különösen annak örül, hogy kerületét visszatérni látja arra az útra, melyet Széchenyi és Deák jelöltek meg. Üdvözli érette a kerület polgárait, mert ezzel csak maguknak, utódaiknak és a hazának tettek szolgálatot. A kerület polgárainak jólétére üríti poharát. Fleischmann Lipót a Perczel-zászló diadalára és a kerület választóinak jólétére ürite poharát. Simontsits Elemér alispán megköszönve a személye iránt megnyilatkozott rokonszenvet, gyújtó hatású szavakban válaszolt. Kardoss Kálmán szerető, meleg szavakkal emlékezett meg a megpróbáltatásokról, melyek Perczel Dezőt érték a közelmúltban, de íme: az ő meghurcoltatása dicsőséggé, szenvedése megtiszteltetéssé vált. Ma az egész ország büszkeséggel tekint reá, aki életét a hazának, megyének és kerületének szentelte és áldozta fel. Sokáig éljen. Kardos István alsónánai községi jegyző Perczel Bélát, a végrehajtó-bizottság elnökét élteti, aki a maga példájával igazolja leginkább mennyire igazi híve a munkapártnak, mert gyári vállataival a nemzeti munkát és a nép vagyonosodását ápolja. Forster István a sajtó jelenlévő képviselőit köszöntötte fel, kiknek tevékeny részük volt abban, hogy a közvélemény hangulatában a kívánt fordulat, a reméltnél hamarabb következett be. Leopold Kornél dr. a mai napot nemcsak a kerület és a megye ünnepének tekinti, hanem egy uj irány hajnalhasadásának, mely a közpálya férfiainak értékét nem az elfogultság és a pártfanatizmus szemüvegén keresztül, hanem erkölcsi és szellemi kvalitásaik, közéleti érdemeik ■