Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-03-31 / 14. szám

XX. (VI.) évfolyam Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . Negyed évre . . Egy szám ára 14. szám Szekszárd, 1910 március 31 T0LN­AVARHEQ9E ts 0 KÖZÉRDEK 16 korona. 8 ., 4­16 fillér. Klöüzet**ek<M hír € otéseket a kiadó» • hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda én papírkere*ke­s r.-t. Szek'/ámn. Egyes számok ugyanott kaphatók. Megjele­nik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. S­zerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és ö1. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főminkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY .Szerkesztőség: Bezerédj István­ utca 5. szám. Me­gilldendők a lapot érdeklő Kasz** közlöm­nyel­. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130- szám. Aa ei­.tUet/-si pénzn* hirdetések id»n küldendők. Néptanítóknak, ha fiz­el ••fizetőit egyaz évre előre be­küldik, 8 kor. POLITIKAI HETILAP. K­épviselőválasztási mozgalmak. A bonyhádi kerület nemzeti munkapártjá­nak alakuló és jelölő ülése f. hó 29-ikén d. e. 10 órakor ment végbe Forster István tabódi földbirtokos elnöklete alatt, aki a nagyvendéglő dísztermét zsúfolásig megtöltő, a kerület mind a 34 községéből egybesereglett 1000 főnyi vá­lasztópolgár, köztük a kerület csaknem teljes számú értelmiségének érdeklődését megköszönve, a jegyzői teendők végzésére dr. Vámosi Ernőt és dr. Eibach Kornélt kérte fel. Majd rátérve a legutóbbi idők szomorú politikai viszonyaira, vázolta a koalíciós rendszer tehetetlenségét és saját hibái miatt azért történt összeroppanását, mert a koalíciós politikusok csak a régi rend­szer iránt viseltető gyűlöletben értettek egyet. Hibáztatja az önálló bank kérdésének erőlteté­sét, mert »az egyszereggyel nem lehet vitat­kozni.« Héderváry hazafias vállalkozása és Tisza nagyszerű szózata után nincs más hátra, mint tömöríteni az országban a higgadtan gondol­kozó elemeket, mert országunkat csak józan és céltudatos munkával lehet a boldogulás útjára vezetni? Indítványára a gyűlés általános lelkesedés­sel kimondotta a bonyhád-kerü­leti Nemzeti Munkapárt megalakítását Elnöknek egyhangú­lag Forster István választatott meg és megala­­kittatott a 300 tagú végrehajtó-bizottság, mely­­­nek elnöke Peresei Béla nyugalmazott főszolga­­biró, ófalui földbirtokos, alelnökök : Fleisch­­mann Lipót vezérigazgató és Eibach Ödön gyógyszerész; jegyzők: dr. Vámosi Ernő és dr. Eibach Kornél. Képviselőjelölés: Marhauser Imre nyugalmazott főgimnázi­umi tanár megemlékezve a képviselőház felosz­latásáról és a küszöbön álló új választásokról, meggyőző erővel fejtette ki, hogy a bonyhádi kerület nem választhat méltóbb képviselőt, mint aki már annyiszor képviselte a kerületet: Peresei Dezsőt. (Lelkes éljenzés és taps.) Perczel Dezső — úgymond — mindig a mienk volt, mint a kép­viselőház alelnöke, mint belügyminiszter és mint a képviselőház elnöke. Mi ismerjük őt jól, is­merjük nemes egyéni tulajdonságait, jó szivét, tiszta kezét és arany jellemét. Tudjuk, hogy midőn a hatalomtól megválva visszajött közi­­bénk, mint Cincinatus tért haza. Ez a tény a legfényesebb cáfolat az ellene szórt temérdek és nemtelen rágalmakra. A m­­i kötelességünk, hogy az érdem dicskoszorúját, melyet barbár kezekkel homlokáról letéptek, tisztességben meg­őszült fejére visszahelyezzük. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Szavait a nagyszámú németajkú polgárság számára németül is ismertetvén, a pártgyülés óriási lelkesedés közben Perczel Dezsőt képviselő­­jelöltté kikiáltotta és Fehér Zoltán uradalmi intéző vezetése alatt több száztagú küldöttség menesz­tetett a jelöltért, ki a meghívást elfogadva, csak­hamar megjelent a küldöttség élén a nagyterem­ben, hol párthívei viharos ovációkkal fogadták. A programmbeszéd: Forster István pártelnök a jelöltet, mint a kerület legjobbját üdvözölve, rámutat Perczel párthiveinek lelkes táborára, mely­ zászlóját győzelemre akarja és fogja is juttatni, felkéri a programmbeszéd megtartására. Perczel Dezső őszintén kijelenti, hogy nem volt szándéka visszavonultságából kilépni ; 62 év súlya terheli vállait és ezen kívül tapasz­talatai is arra indították, hogy ne keresse ismét a közélet küzdelmeibe való avatkozást. De oly idők következtek el, melyekben mindenkinek félre kell tennie az egyéni érzékenykedést és keserűséget és legjobb tehetsége szerint ki kell vennie részét a küzdelemből. Ezért engedve a felülről és alulról jövő rábeszéléseknek elfo­gadja a jelöltséget. Rövid visszapillantást vet a közel­múltra, nem­ az igazságtalanul meghurcolt egyén kese­rűségével, hanem a történész objektív mérlege­lésével. Foglalkozik a szabadelvű párt bukásá­val, mit főként két okra ver­t vissza: egyik az ellenzék mérhetetlen agitáció­­a a vezényszó dől­­­­gában, másik a házszabály módosítás. A ma­gyar vezényszó volt a maszlag, melyet az el­­­­lenzék a nemzetnek beadott és amellyel meg­akadályozták Tisza Istvánt abban,, hogy a ka­tonai kérdést megoldja és a nemzeti követelmé­nyeket megvalósítsa ; a másik az volt, hogy el­hitették a nemzettel, hogy az elavult, használ­hatatlanoknak bizonyult házszabályok >re nyúlj hozzám virág.« És mikor a nemzetet a féktelen demagógiával megtévesztették és az eddigi tapasz­talt, megbízható vezetőitől elfordult, a hatalomra jutottaknak első dolguk volt hajójukból a ma­gyar vezényszót kidobni Az előtt az volt a hazaáruló, aki a magyar vezényszót nem akarta, most meg egyszerre az lett a hazaáruló, aki azt mint követelést említeni merte ; a házszabály tekintetében pedig — bár ellenzékük nem volt és ellenök még a legcsekélyebb kritika se emel­tetett, a bálványozott emberekből álló kormány már működésük 2-ik évében kénytelen lett a ház­szabály módosítás terén még tovább menni, mint azt Tisza István miniszterelnök akarta. Az országgyűlési napok tanúsítják, hogy sivárabb korszaka még alig volt a magyar törvényhozásnak, mint az 1906 óta tartó. Odáig jutottunk, hogy megérhettük az ex lex ezredik napját. Ekkor akadt egy férfi, aki bízott a nem­zet józan ítéletében és a király bizalmából kezébe vette a kibontakozás gyeplőit. Ugyan­ekkor az a férfiú, aki vele együtt 4 évig visszavonulásra volt kárhoztatva, az elkesere­dés elszántságával állt Kh.• .. Héderváry mellé. (Lelkes felkiáltások: Éljen Tisza István) Ez állásfoglalás hatása alatt megmozdult az egész ország, megalakult a »Nemzeti Munkapárt« Budapesten. A jövő alakulásban fő teendőnek azt tartja, hogy az ország a normális fejlődés útjára ve­zettessék vissza. Az országgyűlés munka­képes­ségét biztosítani kell örök időre és pedig oly módon, hogy aki a parlamentbe bejut, érezze, hogy az ország első tanácsában van, ahol éret­len suhanc-eljárással élni nem lehet, de nem is szabad. Meg kell szavazni a költségvetést, az ujoncozást és az ex-lexnek véget kell vetni, az ujoncozás elmaradása nagy kárával jár a né­pességnek. Ő is az általános választójog alapján áll, mint a Héderváry kormány, aki között és Tisza István gróf között­e ugyan, mert Tisza az kérdésben differencia van általános szavazati jog­tól a magyarság hegemóniájának kockáztatását félti, de ő hiszi, hogy annak idején ezt a kér­dést majd meg lehet oldani; van rá egy esz­méje és terve, amely szerint se a király által megígért reformot nem kell visszavonni, se Tiszának nem kell Rhuen mellől elvonulnia. A közös bankra vonatkozólag megjegyzi, hogy amíg ez a magyar hiteligényeket képes lesz kielégíteni, úgy, ahogy azt elvárhatjuk és amint azt eddig is megtette, a bankprivilégium meghosszabbítását helyesli, mert mai viszo­nyaink között az önálló bank megvalósítása az ország egyenes megkárosodásával járna. Törvénykezési, ipari, kereskedelmi és köz­­igazgatási kérdésekben magáévá teszi a kor­mány programmját. A képviselő és kerület közti viszonyra térve rá: hivatkozik, hogy a kerület már 6-szor ajándékozta meg bizalmával. A maga részére nem tart semmire se számot, a kerület és egye­sek szükségleteit ismeri, miként a múltban, a jövőben is ajtaja nyitva lesz minden választója előtt és ott, ahol használhat, ha az a közérdek­kel nem ellenkezik, szívesen segít, reá minden­kor számíthatnak , a választás szerencsés ki­menetelében bízik nemcsak itt, de országszerte is. Mint a Nemzeti Munkapárt végrehajtó bi­zottsági elnökének, keze a nemzeti közvéle­mény ütőerén van és látja, hogy mindenütt nagy a felbuzdulás, a lelkesedés a kormány mel­lett. Adja Isten, hogy a siker ne maradjon el, mert ellenkező esetben a legsötétebb sors vár nemze­tünkre és hazánkra. Azért mindenki tegye meg a tőle telhetőt, hogy az ország kiragadtassék a kalandor politikusok kezéből, kiknek politikája amúgy is csődöt mondott. Bízik benne, hogy a kerület nem fogja magát elszédíttetni, hanem a kitűzött zászlót kitartással, lelkesedéssel győ­zelemre fogja juttatni. Adja Isten, hogy úgy legyen. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután a szónok németül ismertette be­széde tartalmát, mit a gyűlés nagy figyelemmel hallgatott. Majd Szakács Imre tolmácsolta a vá­­­­­asztók köszönetét szép programmbeszédéért és fogadalmat tett a választók nevében, hogy Per­­­­czel Dezső zászlóját diadalra juttatják. Üdvözlések. Forster István bejelentette, hogy Széchenyi Sándor gróf, Apponyi Géza gróf, főispán és Kammerer Ernő dr. üdvözlő sürgönyöket küld­tek a párthoz megalakulása alkalmából. Hatá­rozatba ment, hogy a pártgyülésből üdvözlő táviratot küldenek a miniszterelnökhöz, Tisza Ist­ván grófhoz, Csáky Albin grófhoz és Széchenyi Sándor gróf vott­, tolna megyei munkapárti el­nökhöz. Ezzel az elnök a pártgyűlést berekesztette. A pártlakoma. A pártgyűlést délután fél 2 órakor 300 teritékü lakoma követte, melyen Kardoss Kálmán nyugalmazott baranyamegyei főispán és Simont­­sits Elemér alispán is részt vettek, kiket meg­jelenésükkor nagy ovációkkal fogadtak. Az első pohárköszöntőt Forster István mondotta, magasztalva azt a határtalan szere­­tetet, mel­lyel a bonyhádi kerület választói Perczel Dező iránt viseltetnek, aki nyugodtan bízhatja sorsát választói kezén, mert az<rők ügyét győzelemre segítik. Élteti Perczel Dezőt. Singer Bálint főmérnök köszöntötte fel, akit évtizedes Kardoss Kálmánt szeretet meleg kötelékei fűznek hozzánk, kívánva, hogy még sokáig és számos­­ alkalommal tisztelhessük őt körünkben. Szakács Imre lelkes szavakkal Simontsits Elemér alispán vezéri képességeit dicsőítve, az ő egészségére íirité poharát. Eibach Kinél dr. igen szellemesen Forster Istvánt, mint a jobbágy felszabadító nemesség méltó utódját éltette, aki politikai hagyományai­hoz mindig hű­ maradt. Perczel Dezső a feléje irányuló bizalom nyilvánításán felül különösen annak örül, hogy kerületét visszatérni látja arra az útra, melyet Széchenyi és Deák jelöltek meg. Üdvözli érette a kerület polgárait, mert ezzel csak maguknak, utódaiknak és a hazának tettek szolgálatot. A kerület polgárainak jólétére üríti poharát. Fleischmann Lipót a Perczel-zászló diada­lára és a kerület választóinak jólétére ürite poharát. Simontsits Elemér alispán megköszönve a személye iránt megnyilatkozott rokonszenvet, gyújtó hatású szavakban válaszolt. Kardoss Kálmán szerető, meleg szavakkal emlékezett meg a megpróbáltatásokról, melyek Perczel Dezőt érték a közelmúltban, de íme:­­ az ő meghurcoltatása dicsőséggé, szenvedése megtiszteltetéssé vált. Ma az­­ egész ország büszkeséggel tekint reá, aki életét a hazának, megyének és kerületének szentelte és áldozta fel. Sokáig éljen. Kardos István alsónánai községi jegyző Perczel Bélát, a végrehajtó-bizottság elnökét élteti, aki a maga példájával igazolja leginkább mennyire igazi híve a munkapártnak, mert gyári vállataival a nemzeti munkát és a nép vagyonosodását ápolja. Forster István a sajtó jelenlévő képvise­lőit köszöntötte fel, kiknek tevékeny részük volt abban, hogy a közvélemény hangulatában a kívánt fordulat, a reméltnél hamarabb követ­kezett be. Leopold Kornél dr. a mai napot nemcsak a kerület és a megye ünnepének tekinti, hanem egy uj irány hajnalhasadásának, mely a köz­pálya férfiainak értékét nem az elfogultság és a pártfanatizmus szemüvegén keresztül, hanem erkölcsi és szellemi kvalitásaik, közéleti érdemeik ■

Next