Tornaügy, 1893-1894 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1893-11-01 / 3. szám

XI. évfolyam. 3. szám. November 15. 1893—94. TORNAÜGY TESTGYAKORLATI SZAKKÖZLÖNY. Egy kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Nendtvich Jakab tettleges állományú cs. és kir. főhadnagyot a II. ker. főgymnasiumhoz és vele kapcsolatos Ferencz-József-nevelőintézethez a testgyakor­latok és vívás rendes tanárává nevezte ki. * ■si­ Mi természetesebb, mint hogy pályázatra kinevezés következ­zék? Ámbár az ember — olvasván fenti, a hivatalos lapból kiollózott kinevezést, — azt hinné, hogy ama pályázathoz ennek a kineve­zésnek nincs is köze. Hisz ott torna­­tanítókat hívtak fel pályázatra, a kinevezett pedig katonatiszt, ott középiskolai képesítést kivántak, a kinevezett pedig, ki két évvel ezelőtt végezte a katonai czélokra berendezett torna-oktatói kurzust a bécsújhelyi akadémián, s ki azóta a csapatnál szolgált, egyáltalán nem rendelkezik iskolai képesítéssel. De tévedés nem lehet a dologban, mivel a­hová történt a kinevezés, olyan intézet csak egy van. A konkluzió pedig az, hogy a pályázat — hogy is mondjuk udvariasan — csak formai dolog volt, e for­malitásnak pedig felült néhány mit sem sejtő torna.-tanító, a­kiknek egyéb bajuk nem történt, mint hogy jutalom­díjuk nagy fölösle­géből (fizetés nincs) némi bélyegköltséget tettek olyan lutriba, a­hol nyerni nem lehetett. Nem is foglalkoznánk többet az esettel, ha nem állanánk szemben egy hivatalos igyekezettel, mely némi katonai szellemet kiván importálni a paedagogiai alapon álló test­­nevelési rendszernek terrénumára, a­mi a dolgot közérdekűvé, s nem esett volna csorba a torna­tanitók prestigéjén, a­mi a dolgot közös ügyünké teszi. A katonai képzés czélja a tömeg egysége, az egyénnek mond­hatni gépies megbízhatósága, de csak mint az egész egy részének. Tehát az önmegtagadás, a saját akaratnak olyképen való korláto­zása, hogy az csak idegen parancsra reagáljon, ott okvetlenül szükséges. Az iskolai s igy szükségképen a testi nevelés végczélja ellenben: az egyén testi és lelki erőit teljes összhangban a munka­bírás lehető legmagasabb fokáig fejleszteni, hogy az egyén minden körülmények között önállóan gondolkodni és önállóan cselekedni tudjon. Amott absolut függésre, itt egyéni autonómiára, önrendelke­zésre kívánunk vezetni. A czélok nagyobb ellentéte alig lehetséges, s ez a nevelési eszközök nagy különbözetét vonja maga után. A katonai fegyelem axiómája: hallgatni, mert feljebbvaló van jelen. Mi megelégszünk annyi csenddel, a­mennyi tárgyilagosan szükséges. Az ifjúságnak joga van a szabadsághoz s nekünk nincs jogunk 1

Next