Történelmi szemle, 1982 (25. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Berend T. Iván: A világgazdasági válság (1929-1933) sajátos hatásai Közép- és Kelet-Európában
46 BEREND T. IVÁN képest — a termelési eszközöket gyártó iparok világtermelése 40%-kal csökkent. A világ szén-, vas- és acéltermelése egyenesen 60%%-kal hanyatlott. 1932-ben, 1929-hez viszonyítva, az Egyesült Államok ipari termelése 46%-kal, Kanadáé 42%-kal, Hollandiáé 38, Franciaországé és Belgiumé 31-31%-kal hanyatlott. A foglalkoztatás csökkenése a piac felvevőképességét is szűkítette, a válság egyre jobban átterjedt a fogyasztási cikkeket előállító iparokra. A kereslet rendkívüli mértékben csökkent. A világkereskedelem forgalma rohamosan hanyatlott. Az import értéke - 1934. évi arany dollárban számítva - az 1928-as 58,8 milliárd dollárról 1932-re 23,7, 1935-re 20,7 milliárdra, majdnem egyharmadára zuhant, az export értéke pedig hasonlóan 55,6 milliárdról 21,8, majd 19,6 milliárdra zsugorodott össze. A csökkenő kereslet az árak példátlan hanyatlására vezetett. A mezőgazdasági cikkek ára zuhanni kezdett, a gabona világpiaci ára 1929 és 1932 között egyenesen 58%-kal esett. Most tehát fordított láncreakció áll előttünk, mint amit a konjunktúra felfelé menő szakaszában figyelhettünk meg. A válság azonban nem pszichológiai tényezők következménye. A mélyebb rétegekig ásva a termelési folyamat furcsa ritmusát ismerhetjük fel. A ciklus felfelé menő szakaszában jelentkező új kereslet a technika tömeges megújítását, a termelő kapacitások kibővítését eredményezi, s ez egy idő után a termelés szintjét magasabbra emeli, mint a rendelkezésre álló fizetőképes kereslet. A húszas évek világgazdaságában ez annál is erőteljesebben jelentkezett, mivel a világháború politikai következményeként, mint láttuk, az országok biztosítani akarták magukat, és amiből csak lehetett, önellátására törekedtek. Védővámokat vezettek be, és szomszédos országok párhuzamosan építették ki termelési kapacitásaikat, amiből csak tudták, de ezzel egyidejűleg - értelemszerűen — szűkítették egymás külföldi értékesítési lehetőségeit. Ez az elzárkózási verseny végül is mindenkit sújtott és az értékesítést egyre nehezebbé tette, a túltermelés világméretekben hatalmassá vált. Válságmagyarázatok: Galbraith, Kondratyev, Varga Jenő, Sztálin A világgazdaság harmincas évek eleji válságáról rendkívül sokat tudunk. Ismertek a termelési, kereskedelmi, hitelezési és foglalkoztatási adatok, és ismertek a spekuláció, a túltermelés, a hitelválság különböző tényezői. A válság különleges súlyosságának, mindent átható, minden területre kiterjedő hatásának valóságos okaival szemben mégis meglehetősen tanácstalan a közgazdaságtudomány. Van, aki ezt nyíltan, kereken ki is mondja: „egészében a nagy tőzsdekrach sokkal inkább megmagyarázható, mint a depresszió, ami követte ... A közgazdaságtudomány még mindig nem tud végleges választ adni ezekre a kérdésekre. Mint általában, ez esetben is tudunk azonban valamit mondani."A Galbraith ugyanakkor elemzésében sajátos módon elkülöníti az 1929 őszi tőzsdekrachot és az azt követő évtized válságát. Az előbbit egyszerűen a felfokozott spekuláció következményének tekinti, míg az utóbbiról, néhány főbb kiváltó tényező vizsgálatán túl, nem tud egyértelmű magyarázatot adni. W. K. Galbraith: The Great Crasch 1929. 173-174.