Történelmi szemle, 1982 (25. évfolyam)
3. szám - ÉLETMŰVEK - Andics Erzsébet: Széchenyi és Metternich
SZÉCHENYI ÉS METTERNICH 577 ahogy gróf Batthyány Lajos gúnyosan nevezte.83 A fejlemények a továbbiak során megmutatták, hogy a reformellenzék férfiainak szkepticizmusa e kérdésben több mint indokolt volt. Metternich úgy vélte, hogy Széchenyit kineveztetésével sikerül a kormány szekerébe fogni, a konzervatív irányhoz kötni. Egyenesen felszólítja: „tartsa magát Apponyihoz".84 Széchenyi a maga részéről mindent megtett, hogy Apponyi György a királyi kancellária élére kerüljön. Amikor ez 1846 tavaszán megtörtént, Széchenyi nagy megelégedéssel fogadta: „Végre Apponyi van a színpadon — írja 1846 áprilisában Sina György bárónak. — Ki sem mondhatom, mennyire örülök neki. Remélem, hogy csakhamar valami hasznosat és összefüggőt fognak életrehívni. . ."85 Széchenyi számára ezek az esztendők a legvérmesebb remények, majd a legkeserűbb csalódás évei. Hivatali méltósága során egyre inkább rá kellett döbbennie, milyen végzetes akadályát jelenti minden előrehaladásnak a Magyarország és a birodalmi kormány között fennálló áldatlan viszony. Egyidejűleg fokról fokra nyilvánvalóbbá válik előtte az is, hogy vele magával kétszínű játék folyik: személyét csupán eszköznek tekintik az újkonzervatív kormánypolitika szolgálatában anélkül, hogy nagy célkitűzéseit ténylegesen számba venni, még kevésbé megvalósítani szándékoznának.86 Széchenyit nem sorolhatjuk még kormánytisztséget vállalása idején sem a konzervatívok táborához, mint azt egyes szerzők könnyű szívvel megteszik. Nézeteik csupán egyes pontokban találkoztak, a legkardinálisabb kérdésekben határozottan eltérőek voltak. Elválasztja Széchenyit a konzervatívoktól mindenekelőtt az, hogy ő — mint azt nem győzi hangsúlyozni — a haladás embere. „Úgy vélem, hogy rossz a terep, amelyen állnak" — írja a konzervatívokról, és ki is fejti előttük: „különös állásban vagyok; — én nem nevezem magamat konzervatívnak — sokszor mondtam és írtam — ... én a progresszió embere vagyok . . ."87 Igaz, Széchenyi a nagyon is mérsékelt haladás híve, és tulajdonképpeni célja annak megelőzése, hogy a kikerülhetetlen társadalmi és politikai változások alulról, a népi tömegek által, forradalmi úton azaz gyökeresen és radikálisan menjenek végbe. Az arisztokrácia rövidlátó, „konzervatív" elzárkózását minden olyan reformtól, amely némi áldozatot követelt, azért kárhoztatta, mert - mint azt bátyjához, Széchenyi Pálhoz intézett egyik szemrehányó levelében írja — „így nem lehet megakadályozni, hogy a demokrácia végül is ne nőjön a fejünkre, amikor azután tízszer ennyi terhet raknak majd a vállunkra erőszakkal [per force], mint amennyit mi magunk méltányolt nagylelkűséggel önként vállaltunk volna".88 83 „Euere Theiss als Paradepferd" - mondta Széchenyinek. - SZIN 1846. június 9. VI. köt. 389. 840 o. 1847. március 2. VI. köt. 523. „Apponyi a főnökötök..." - figyelmezteti Széchenyit mindjárt a dolgok legelején Melánia hercegné is. Uo. VI. köt. 349. 's Gróf Széchenyi István levelei. Közli Majláth B. I—III. köt. Budapest 1890-1891. III. köt. 381-383. L. még 1846. május 6-i levelét Kovács Lajoshoz és május 23-i levelét Tasner Antalhoz. Uo. III. köt. 395-397. 400. 86 Még Széchenyi hivatalvállalásának első „mézes heteiben" történt, hogy gróf Apponyi György egyik, Metternichnél tett látogatásával kapcsolatban elszólta magát előtte: „Egészen naivul elmondja nekem, hogy azt mondta a hercegnek..." „milyen jól fog most Széchenyi gürcölni [ziehen): koncepciója ugyan nincs, de végrehajtani azt tud!" SZIN 1846. március 26. VI. köt. 349. 8 706. 1846. november 12. VI. köt. 469-470. 8 8 Széchenyi István-Széchenyi Pál, 1846. november 30. Gróf Széchenyi István levelei, III. köt. 473-474.