Történelmi szemle, 2005 (47. évfolyam)
1-2. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Nemzeti ereklyéinket egy politikai fogolyért. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás és az 1848-1849. évi szabadságharc honvédzászlóinak kicseréléséről (1940)
SERES ATTILA A magyar kormány az üggyel kapcsolatban végig, egészen 1940-ig, minduntalan a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét és szuverenitását hangoztatta, s arra figyelmeztetett, hogy a tiltakozások csak olajat öntenek a tűzre. A kormánytényezők erről alkotott véleményét plasztikusan szemléltette Pelényi János washingtoni követ 1925. október 15-i számjel-távirata, aki „a Rote Hilfe inspirációjára tiltakozó sürgönyök özönére" javasolta, hogy „ne befolyásoltassák emiatt igazságszolgáltatás szabad folyása, mert ezek amúgy is támadnak minket".21 A moszkvai nagygyűlésről beszámoló Jungerth Mihály revali (tallinni) követ arra emlékeztetett, hogy annál sokkal nagyobb és országos méretű tiltakozó megnyilvánulások hatástalanok maradtak az észt és lett kommunisták elleni statáriális eljárások idején. Úgy vélte, hogy a Szovjetunióval határos kisállamokban ezekkel az eszközökkel már nem lehet eredményt elérni, de Magyarország esetében ez egy új módszer, ezért azt remélik, hogy megfélemlíthetik vele a magyar kormányt.22 Walkó Lajos külügyminiszter rögtön a statáriális bíróság végzése után egy körtáviratot intézett a tiltakozásoknak leginkább kitett missziókhoz (Párizs, Bécs, Berlin, London, Prága, Washington), melyben iránymutatásul közölte, hogy „a bíróság szabad mérlegelés alapján, minden külső befolyástól függetlenül döntött így, mivel úgy vélte, hogy a fennálló szabályok értelmében statáriális ítéletet nem hozhat". Utasításba adta, hogy amennyiben a külföldi politikusok a bíróság döntését a nemzetközi nyomásra vezetnék vissza, ami előtt a magyar kormánynak is meg kellett hajolnia, azt nyomatékosan cáfolják meg.23 A szovjet felső vezetés reakciója ennél jóval kimértebb volt, és az indulatokat félretéve, inkább közvetítők igénybevételére alapozott diplomáciai módszerekkel igyekezett némi - halvány reményekkel kecsegtető - eredményt elérni legalább annak érdekében, hogy a Rákosi és társai elleni eljárást rendes bíróság elé utalják. A szovjet-magyar kapcsolatok teljes kontextusában érthető is, hogy Moszkva a Rákosi-ügy kirobbanásakor és eszkalációjakor nem kívánt retorziókat foganatosítani Magyarországgal szemben, s nem kívánt nyílt diplomáciai lépésekkel beavatkozni a magyar belügyekbe. Presztízskérdéssé vált ugyanakkor, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság idején kereskedelemügyi népbiztoshelyettesként, majd a szociális termelés népbiztosaként a politikai, gazdasági kormányzás terén később is kamatoztatható tapasztalatokra szert tevő, rendkívül agilis, s hatalmas szervezőerővel rendelkező Rákosit valahogyan megmentsék a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom számára. A személyét szimbolikussá tette még, hogy 1919-ben a frontharcok során, majd a Vörös Őrség főparancsnokaként a forradalmi küzdelemben is elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, s nemcsak a magyar, hanem az osztrák, a csehszlovák és az olasz kommunista párt arculatának megformálásából is aktívan kivette a részét, a te- 21 Perényi János washingtoni követ számjel-távirata Walko Lajosnak. 1925. okt. 17. Uo. 3064/1925. pol. sz. 22 Jungerth Mihály jelentése Walko Lajosnak. 1925. okt. 20. Uo. 3315/1925. pol. sz. 23 Walko Lajos körtávirata. 1925. nov. 16. Uo. 482. res. al. sz., 477/1925. res. sz.