Történelmi szemle, 2005 (47. évfolyam)

1-2. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Nemzeti ereklyéinket egy politikai fogolyért. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás és az 1848-1849. évi szabadságharc honvédzászlóinak kicseréléséről (1940)

SERES ATTILA A magyar kormány az üggyel kapcsolatban végig, egészen 1940-ig, mindun­talan a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét és szuverenitását hangoztatta, s arra figyelmeztetett, hogy a tiltakozások csak olajat öntenek a tűzre. A kor­mánytényezők erről alkotott véleményét plasztikusan szemléltette Pelényi János washingtoni követ 1925. október 15-i számjel-távirata, aki „a Rote Hilfe inspirá­ciójára tiltakozó sürgönyök özönére" javasolta, hogy „ne befolyásoltassák emiatt igazságszolgáltatás szabad folyása, mert ezek amúgy is támadnak minket".21 A moszkvai nagygyűlésről beszámoló Jungerth Mihály revali (tallinni) követ arra emlékeztetett, hogy annál sokkal nagyobb és országos méretű tiltakozó megnyil­vánulások hatástalanok maradtak az észt és lett kommunisták elleni statáriális eljárások idején. Úgy vélte, hogy a Szovjetunióval határos kisállamokban ezek­kel az eszközökkel már nem lehet eredményt elérni, de Magyarország esetében ez egy új módszer, ezért azt remélik, hogy megfélemlíthetik vele a magyar kor­mányt.22 Walkó Lajos külügyminiszter rögtön a statáriális bíróság végzése után egy körtáviratot intézett a tiltakozásoknak leginkább kitett missziókhoz (Párizs, Bécs, Berlin, London, Prága, Washington), melyben iránymutatásul közölte, hogy „a bíróság szabad mérlegelés alapján, minden külső befolyástól függetlenül döntött így, mivel úgy vélte, hogy a fennálló szabályok értelmében statáriális íté­letet nem hozhat". Utasításba adta, hogy amennyiben a külföldi politikusok a bí­róság döntését a nemzetközi nyomásra vezetnék vissza, ami előtt a magyar kor­mánynak is meg kellett hajolnia, azt nyomatékosan cáfolják meg.23 A szovjet felső vezetés reakciója ennél jóval kimértebb volt, és az indulato­kat félretéve, inkább közvetítők igénybevételére alapozott diplomáciai módsze­rekkel igyekezett némi - halvány reményekkel kecsegtető - eredményt elérni legalább annak érdekében, hogy a Rákosi és társai elleni eljárást rendes bíróság elé utalják. A szovjet-magyar kapcsolatok teljes kontextusában érthető is, hogy Moszkva a Rákosi-ügy kirobbanásakor és eszkalációjakor nem kívánt retorzió­kat foganatosítani Magyarországgal szemben, s nem kívánt nyílt diplomáciai lé­pésekkel beavatkozni a magyar belügyekbe. Presztízskérdéssé vált ugyanakkor, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság idején kereskedelemügyi népbiztos­helyettesként, majd a szociális termelés népbiztosaként a politikai, gazdasági kormányzás terén később is kamatoztatható tapasztalatokra szert tevő, rend­kívül agilis, s hatalmas szervezőerővel rendelkező Rákosit valahogyan megment­sék a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom számára. A személyét szimbo­likussá tette még, hogy 1919-ben a frontharcok során, majd a Vörös Őrség főparancsnokaként a forradalmi küzdelemben is elévülhetetlen érdemeket szer­zett magának, s nemcsak a magyar, hanem az osztrák, a csehszlovák és az olasz kommunista párt arculatának megformálásából is aktívan kivette a részét, a te- 21 Perényi János washingtoni követ számjel-távirata Walko Lajosnak. 1925. okt. 17. Uo. 3064/1925. pol. sz. 22 Jungerth Mihály jelentése Walko Lajosnak. 1925. okt. 20. Uo. 3315/1925. pol. sz. 23 Walko Lajos körtávirata. 1925. nov. 16. Uo. 482. res. al. sz., 477/1925. res. sz.

Next