Történelmi szemle, 2005 (47. évfolyam)

1-2. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Nemzeti ereklyéinket egy politikai fogolyért. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás és az 1848-1849. évi szabadságharc honvédzászlóinak kicseréléséről (1940)

NEMZETI EREKLYÉINKET EGY POLITIKAI FOGOLYÉRT 135 kintélyét pedig csak növelte, hogy 1922-ben a Komintern IV. kongresszusán a Titkárság póttagjának és a Szervező Iroda rendes tagjának választották. A kérdés kezelésének fajsúlyát jelzi, hogy háromszor is (1925. október 15., október 22., november 19.) a legfelsőbb állami döntéshozó szerv, az OK(b)P KB Politikai Irodája (Politbüro) elé került. Az első ülés szűkszavú jegyzőkönyvi szövege alapján csak annyi derül ki, hogy a grémium egy Jakov Davtjannak, a párizsi szovjet misszió tanácsosának, és Jan Berzinnek, a bécsi szovjet követség vezetőjének nevére szóló távirat tervezetét véglegesítette. Ebben a következők álltak: „Olyan híreket kaptunk, hogy Louc­eur befolyásolhatta volna Horthyt Rákosi és társai életének megmentése érdekében. Mindkettejüket felhatalmaz­zuk, hogy lépéseiket egyeztetve minden önöktől telhetőt tegyenek meg ezért".24 A táviratban megnevezett Louis Loucheur ismert szocialista politikusnak számí­tott, ugyanis a háború alatt és után regnáló francia kabinetekben vezető kereske­delemügyi­ és pénzügyminisztériumi posztokat foglalt el. A Politikai Iroda ülése után két nappal ő kereste fel Korányi Frigyes párizsi követet, s előrebocsátva, hogy eljárása nem hivatalos, és nem a francia kormány megbízásából jött el, el­mondta, hogy Rákosi összeesküvése nem járt eredménnyel, ezért a francia köz­véleményre rendkívül kedvezőtlen benyomást gyakorolna, ha kivégeznék. Kifej­tette továbbá, hogy halálos ítélet esetén a szocialisták a parlamentben is szóvá tennék a kérdést, ami veszélyeztetné Magyarország egyre javuló nemzetközi po­zícióit. A francia politikus végezetül leszögezte: „életfogytiglani fegyházat vagy halálos ítélet kegyelmi megváltoztatását nem bánnák, csak a kivégzést per­horreszkálják. [...] Mivel Rákosi persona grata Moszkvában [...] magyar politi­kai szempontból is célszerűnek tartaná életüket [ti. Rákosiét és 4 társáét - S. A.] kímélni."25 A magyar külügyminiszter azzal hárította el az ellenlépésekkel is fenyegető­ző francia politikus kérését, hogy kormánya nincs abban a helyzetben, hogy be­avatkozzon egy jogszolgáltatási folyamatba. Kikötötte párizsi követének, hogy hasonló kísérletek esetén Magyarország kizárólagos belügyének nyilvánítsa az eljárást.26 A magyar misszióvezető október 21-én felettese instrukcióinak megfe­lelően tájékoztatta az őt felhívó francia politikust, aki erre azzal mentegetőzött, hogy nem kíván Budapest belügyeibe avatkozni, csak magánemberként és Ma­gyarország barátjaként igyekezett információt adni.27 Hamarosan gyaníthatóvá vált azonban, hogy a Rákosi érdekében tett közbenjárása mögött valójában Hrisztyian Rakovszkij párizsi szovjet követ áll. November 10-én ugyanis Anatole 24 Az OK(b)P PB ülésének jegyzőkönyve. 1925. okt. 15. Rosszijszkij goszudarsztvennij arhiv szo­cialno-polityicseszkoj isztorii (D­RGASZPI) f. 17. pp. 162. gy. 2. 25 Korányi Frigyes számjel-távirata Walkó Lajosnak. 1925. okt. 17. MOL K 64, 101. cs., (Politika­történeti Intézettől visszakapott iratok 1925-1927), 482/1925. res. al. sz., 430/1925. res. sz. 26 Walko Lajos számjel-távirata Korányi Frigyesnek. 1925. okt. 18. Uo. 465/1925. res. al. sz., 430/1925. res. sz. 27 Korányi Frigyes jelentése Walko Lajosnak. 1925. okt. 21. Uo. 236/1925. ref. al. sz., 3198/1925. pol. sz.

Next