Történelmi szemle, 2005 (47. évfolyam)
1-2. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Nemzeti ereklyéinket egy politikai fogolyért. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás és az 1848-1849. évi szabadságharc honvédzászlóinak kicseréléséről (1940)
NEMZETI EREKLYÉINKET EGY POLITIKAI FOGOLYÉRT 135 kintélyét pedig csak növelte, hogy 1922-ben a Komintern IV. kongresszusán a Titkárság póttagjának és a Szervező Iroda rendes tagjának választották. A kérdés kezelésének fajsúlyát jelzi, hogy háromszor is (1925. október 15., október 22., november 19.) a legfelsőbb állami döntéshozó szerv, az OK(b)P KB Politikai Irodája (Politbüro) elé került. Az első ülés szűkszavú jegyzőkönyvi szövege alapján csak annyi derül ki, hogy a grémium egy Jakov Davtjannak, a párizsi szovjet misszió tanácsosának, és Jan Berzinnek, a bécsi szovjet követség vezetőjének nevére szóló távirat tervezetét véglegesítette. Ebben a következők álltak: „Olyan híreket kaptunk, hogy Louceur befolyásolhatta volna Horthyt Rákosi és társai életének megmentése érdekében. Mindkettejüket felhatalmazzuk, hogy lépéseiket egyeztetve minden önöktől telhetőt tegyenek meg ezért".24 A táviratban megnevezett Louis Loucheur ismert szocialista politikusnak számított, ugyanis a háború alatt és után regnáló francia kabinetekben vezető kereskedelemügyi és pénzügyminisztériumi posztokat foglalt el. A Politikai Iroda ülése után két nappal ő kereste fel Korányi Frigyes párizsi követet, s előrebocsátva, hogy eljárása nem hivatalos, és nem a francia kormány megbízásából jött el, elmondta, hogy Rákosi összeesküvése nem járt eredménnyel, ezért a francia közvéleményre rendkívül kedvezőtlen benyomást gyakorolna, ha kivégeznék. Kifejtette továbbá, hogy halálos ítélet esetén a szocialisták a parlamentben is szóvá tennék a kérdést, ami veszélyeztetné Magyarország egyre javuló nemzetközi pozícióit. A francia politikus végezetül leszögezte: „életfogytiglani fegyházat vagy halálos ítélet kegyelmi megváltoztatását nem bánnák, csak a kivégzést perhorreszkálják. [...] Mivel Rákosi persona grata Moszkvában [...] magyar politikai szempontból is célszerűnek tartaná életüket [ti. Rákosiét és 4 társáét - S. A.] kímélni."25 A magyar külügyminiszter azzal hárította el az ellenlépésekkel is fenyegetőző francia politikus kérését, hogy kormánya nincs abban a helyzetben, hogy beavatkozzon egy jogszolgáltatási folyamatba. Kikötötte párizsi követének, hogy hasonló kísérletek esetén Magyarország kizárólagos belügyének nyilvánítsa az eljárást.26 A magyar misszióvezető október 21-én felettese instrukcióinak megfelelően tájékoztatta az őt felhívó francia politikust, aki erre azzal mentegetőzött, hogy nem kíván Budapest belügyeibe avatkozni, csak magánemberként és Magyarország barátjaként igyekezett információt adni.27 Hamarosan gyaníthatóvá vált azonban, hogy a Rákosi érdekében tett közbenjárása mögött valójában Hrisztyian Rakovszkij párizsi szovjet követ áll. November 10-én ugyanis Anatole 24 Az OK(b)P PB ülésének jegyzőkönyve. 1925. okt. 15. Rosszijszkij goszudarsztvennij arhiv szocialno-polityicseszkoj isztorii (DRGASZPI) f. 17. pp. 162. gy. 2. 25 Korányi Frigyes számjel-távirata Walkó Lajosnak. 1925. okt. 17. MOL K 64, 101. cs., (Politikatörténeti Intézettől visszakapott iratok 1925-1927), 482/1925. res. al. sz., 430/1925. res. sz. 26 Walko Lajos számjel-távirata Korányi Frigyesnek. 1925. okt. 18. Uo. 465/1925. res. al. sz., 430/1925. res. sz. 27 Korányi Frigyes jelentése Walko Lajosnak. 1925. okt. 21. Uo. 236/1925. ref. al. sz., 3198/1925. pol. sz.