Történelmi szemle, 2007 (49. évfolyam)
3. szám - TANULMÁNYOK - E. Kovács Péter: A nándorfehérvári győzelem és Itália
E. KOVÁCS PÉTER jött a falak ágyúzása. Hunyadi, véleményem szerint, csak július 17. előtt egy-két nappal ért a vár alá, hiszen ezen a napon volt vízi ütközet. (Ezt Urbano Vignato sebenicói püspök beszámolójából tudjuk.) Hunyadi ekkor áttörte a Duna folyó bal partját biztosító török hadiflotta vonalát és bejutott a várba. A döntő rohamra július 22-én délután került sor, másnap Hunyadi leveleiben már a győzelemről számolhatott be. A vár az ostrom alatt súlyosan megrongálódott. Hunyadi szerint „ipsum castrum non est castrum, sed campum, quia usque ad terram mums est destructus".6 A falakat még novemberben sem állították helyre, hiszen V. László magyar király látogatása idején (1456. november 8.) arról írtak, hogy Nándorfehérvár falai romosak, a kapunál a tornyok ledőltek.7 Mindez érthető, hiszen a többnapos ágyúzás hatalmas károkat okozott a várban. A sors iróniája, hogy ezeknek az ágyúknak a nagy része a sikertelen ostrom után a védők kezébe került. Urbano Vignato püspök úgy tudta, hogy 12 nagy ágyú, 8 olyan ágyú, amiből követ tudtak lőni, valamint 150 kőhajító maradt a falak alatt. Az ostromban török részről 50-70 ezer ember vehetett részt, a várat 10-12 ezer katona védhette, a keresztesek létszáma sem haladhatta meg a 10 ezret. A nándorfehérvári győzelmet a kortársak három kiemelkedő személyiségnek -Carvajal bíborosnak, az abruzzói ferences szerzetes Kapesztránói Jánosnak, valamint Magyarország leggazdagabb főurának számító katonának, az ostromot visszaverő Hunyadi Jánosnak tulajdonították. Aeneas Silvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa fogalmazásában ez így hangzott: ,luctores victoriae tres Johannes habiti, legátus cardinalis, cuius auspicio res gesta est, Huniades et Capistranus, qui praelio interfuere.','> Hangsúlyozni szeretném, hogy azok a keresztesek, akik a vár alatt harcoltak, önként jöttek Magyarországra - a legnagyobb számban Németországból és Itáliából érkeztek - és Kapesztránói János vezetésével fontos szerepet játszottak az ostromban. A győzelem után - bár Hunyadi és Kapesztrán pestisben meghalt - arra vártak, hogy megindul a török elleni hadjárat. A keresztesek mellett a pápa is a folytatásban bízott. Ebben a szellemben értesítette tervéről többek között V. Alfonzt, akire továbbra is számított a hadjáratban.10 Az aragón uralkodó , 1456. júl. 26., Buda: Urbano Vignato sebenicói püspök levele III. Calixtus pápához, ld. Archivio di Stato di Milano, Sforzesco, Busta 650. (másolat). Kiadását ld. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. II. A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. ( Melléktartományok. II.) Szerk. Thallóczy Lajos-Áldásy Antal. Bp. 1907. (Magyar Történelmi Emlékek I. Okmánytárak XXXIII.) 469-471. 6 MHB II. 417-418. 7 1456. nov. 8., Nándorfehérvár: Beszámoló V. László magyar király érkezéséről, Id. Quellen und Forschungen zur vaterländischen Geschichte, Literatur und Kunst. ( = Quellen und Forschungen) Wien, 1849. 251-252. 8 Hunyadi János Szécsi Déneshez írt levele alá azt írták, hogy egy másik levélben, amit 1456. júl. 28-án Budáról írt a sebenicói püspök a pápához, olvasható a zsákmányolt hadieszközök száma. Urbano Vignato mindezt Carvajal bíborostól tudta. Levelében írja: „Resert nuncius, quod [...]". MHB II. 418. 9 Aeneae Sylvii Piccolomini: De Europa. In: Opera que extant omnia. Basiliae, 1571. 403. 10 Kenneth M. Setton: The Papacy and the Levant (1204-1571). II. Philadelphia, 1978. 181.