Történelmi szemle, 2013 (55. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Imre: Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig
TÓTH IMRE származású - Kánya által karrierjében gátolt, így vele szemben elfogult, önérzetében sértett - Hory András több helyen is felpanaszolja, hogy Kánya lekicsinylően beszélt az ő szülőföldjéről, Erdélyről, ahol ugyan sohasem járt, ám folyamatosan összehasonlítgatta azt a nyugat-magyarországi részekkel. (Érdemes mindjárt hozzátenni, hogy az anyai és apai ágon egyaránt nemesi származású Elory gondolkodását az a romantikus függetlenségi érzésvilág hatotta át, ami egyszersmind szembe is helyezte őt a világpolgár szellemiséggel jobban átitatott ballhausplatzi külügyi tisztviselőkkel, így Kányával is.) Ezt a vidéket, illetve ennek lakosságát - különösen ami a kulturális viszonyokat illeti - erősen túlértékelte és magasan a többi országrész fölé helyezte - írja Hory.A Sopronból a külügyminisztérium felügyelete alatt álló bécsi Keleti Akadémiára került. A Monarchia egyik legelső iskolájában konzuli tisztviselők, tolmácsok képzésével foglalkoztak. A főleg kereskedelmi és gazdasági ügyekket intéző konzuli hivatalnokoknak a francia diplomáciai nyelv ismerete nem volt elégséges. Munkájukhoz elengedhetetlennek számított a helyi és más idegen nyelvek elsajátítása. Az akadémiára való bejutás feltétele volt a német nyelv tökéletes tudása, de kötelező volt az olasz és - 1867 után - a magyar is. Az 1898-tól keleti és nyugati szekcióval működő intézményben az idegen nyelvek mellett diplomáciatörténeti, földrajzi, történelmi és nemzetközi jogi ismeretek oktatására összpontosítottak. Az iskola a tudományos és nyelvi ismeretek átadása mellett nagy hangsúlyt helyezett a jó megjelenés, a viselkedés, protokoll és a jó modor elsajátíttatására. Hory András szerint a növendékekbe - akik között az iskolában és annak befejezése után, az életben is nagyon szoros köteléket teremtett a több éves együttlét - mélyen beleivódott az esprit de corps, azaz a testület szellemisége, mely életre szóló hatással volt a kiválasztottakra. Kánya is csak olyanokat engedett igazán közel magához, akiknek közük volt a „bécsi iskola” miliőjéhez. Különös módon azonban még hozzájuk is csupán afféle kutya-macska barátság fűzte. Jellemző, hogy jóval később Pauler utcai lakását megosztotta ugyan egykori bécsi iskolatársával, a külügyminisztérium pénzügyeit intéző, sokak által nem szeretett Nuber Sándor főkonzullal, de vele is folyton kellemetlenkedett. Távolságot tartott rokonaitól is; családi viszonyairól mindent elárul Hory előtt tett kijelentése, mely szerint vagyo k Ezt azzal is megtoldotta, hogy Kánya Sopron és környéke kivételével alig ismerte a hazáját és népét. Ez a vélekedés általános volt az egykori közös apparátusból érkezettekkel kapcsolatosan. Kánya személyéről rendkívül részletes - ám nem elfogulatlan ismertetést olvashatunk Hory András visszaemlékezéseiben. A memoár kéziratát a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára ( MTAK) őrzi (MTAK MS 10.864/1-10.), a legfontosabb részleteket Pritz Pál rendezte sajtó alá. Ld. Hory András. Bukaresttől Varsóig. S. a. r., bev., jegyz. Pritz Pál. Gondolat, Bp., 1987. 386., 390. 5 Kánya a magyar mellett németül és franciául beszélt tökéletesen, kielégítő angol és spanyol nyelvtudással rendelkezett, de olaszul, valamint oroszul is értett. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára ( MNLOL), Külügyminisztérium (KKÜM), Elnöki Osztály K 59. 1921-7/a. t. föl. 416. 6 Heinrich Pfusterschmid-Hardtenstein: Die Orientalische- und spätere Konsularische Akademie 1848-1918. Eine frühe Fachschule im Zeitalter der Industrialisierung. In: 250 Jahre. Von der Orientalischen zur Diplomatischen Akedemie in Wien. Hrsg. Oliver Rathkolb. Studien Verlag, Innsbruck, 2004. 77-101. 7 Hory A Bukaresttől i. m. (4. sz.) 68-69.