Történeti szemle, 1914 (3. évfolyam)
Értekezések - KÁLLAI BÉNI kiadatlan emlékirata Bosznia annexiójáról. Kiadja: Wertheimer Ede
258 WERTHEIMER EDE felbomlása közel eső lehetőségnek tűnt fel. Kállay sokkal reálisabb államférfiú, sem hogy az ne látta volna, hogy ha már a török birodalom felbomlik, csak a mi monarchiánk lehet örököse a két tartománynak. Azért szívvel lélekkel csatlakozott Andrássyhoz, ki bizonyára beavatta keleti politikája végső czéljaiba. Innen érthető határozott pártfoglalása Andrássy mellett a magyar parlamentben, hol mint képviselő foglalt helyet, miután Belgrádot elhagyta. A parlamentben tartotta 1877 június 26-án feltűnést keltő beszédét, melyben kíméletlenül támadta a magyar közvéleménynek török-barát lelkesedését és nem átallotta kimondani, hogy az ozmánok birodalma feloszlásnak indult. E beszédnek jelentősége még jobban kiemelkedik, ha meggondoljuk, hogy Kállay már a mondott évben április 10-én szerkesztette azt az emlékiratot Bosznia annexiójáról, melyet itt közlünk. Ebben oly szempontból indul ki, mintha az annexio már bevégzett tény volna. Bizonyára nem csalódunk abban a feltevésben, hogy az emlékirat gróf Andrássy, az akkori külügyminiszter számára készült, kivel Kállay folytonosan érintkezett. Tudomásunk szerint ez emlékirat foglalkozik legelőször Boszniának rendezésével és az osztrák-magyar közigazgatás ottani szervezésével. Gondoljuk meg : ez emlékirat akkor keletkezett, mikor a berlini congressuson még nem dőlt el a koczka Bosznia sorsa felett és a mikor csapataink még nem indultak el az occupatióra. Az emlékirat fényes bizonyítéka Kállay politikai előrelátásának, mely képessé tette arra, hogy mint közös pénzügyminiszter, maga kormányozza a két tartományt és sikerrel szervezze közigazgatását. Kállay fölött mondott kitűnő emlékbeszédében Thallóczy Lajos röviden említi az 1877 április 10-iki emlékiratot.* Kállay azt magyarul fogalmazta és maga írta le az egészet. * Budapesti Szemle 138. k. 342. 1.