Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)
Első rész. A pártütő
- Mi van még? - türelmetlenkedett Domokos. - Engedély nélkül Pestre menvén, elverte a rábízott pénzt. - Részben megfizette, s vagyon garancia, hogy a többit is megvehetjük rajta - mondta Budai. - De csak temérdek zaklatás- és utánjárásra. - Ha mindenkit tömlöcbe küldenénk, mert adós maradt egynéhány forintokkal - vágott bele a főbíró -, hol maradna hely akkor a latroknak, nem mondaná meg az úr? - Színes ruhában jelent meg a kollégium épületében. Domokos nehezen türtőztette magát. - Csodálom, mennyire képtelen a dolgok fontosságának megítélésére. Szilágyi uram. Untalan ehhez hasonló semmi ügyekben zaklassuk egymást és a nagytiszteletű egyháztanácsot?! Szilágyi lenyelte, ami a nyelvén volt, és bosszúsan nézett maga elé. - Hanem figyeljenek, uraim - folytatta Domokos. - Mindnyájan hallották már, hogy a múlt hónapban Budán fejét vették a rebellisek öt vezetőjének, akiket magyar jakobinusoknak neveztek, mert a franciaországi eszmék szédítették meg balgatag fejüket. Minap újabb kettőt kurtított meg a hóhér, és számosan néznek hoszszú raboskodás elébe. A mi tisztes ősi városunkat elkerülte a forradalom járványa, hála a Magasságosnak - szólt elégedetten Kotsi. - Perbe valóban nem idéztek senkit. De biztos tudomásom van róla, hogy az udvar egyre jobban gyanakszik, kutat, szimatol. Ki tudja, mire bukkannak? Rendőrkopók bújják az országot, jelentéseikben a fúvó szellőt is viharrá dagasztják. Jaj, ha valami dolgunk is lenne