Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)

Első rész. A pártütő

Elfogulatlanul kínálgatott mindenkit. A válogatott hegyaljai borok megoldották a vendégek nyelvét is, és hamarosan általános volt a vidám terefere, tréfálózás. Mihály először csak ült, mint akinek a szavát vették. Kábultan hallgatta a vendégek fesztelen csevegését, mint aki testében nincs is jelen. Az első pohár bor az­után reá is jótékony hatással volt. Nem érzett már mást, csak egész valóján eláradó könnyűséget. Élénken be­kapcsolódott a beszélgetésbe, és hamarosan ő vitte a szót. Debrecenben sokan tartották, hogy a jól sikerült ví­gassághoz bornál és zenénél is fontosabb Csokonai Mi­hály jelenléte. Most azonban önnönmagát is felülmúlta. A tréfák, adomák kifogyhatatlanul ömlöttek szájáról. Mindenkit rögtönzött verssel köszöntött fel, zajos taps közepette. Elsőnek a háziasszonyt köszöntötte, akinek csillogó tekintete egyre jobban áttüzesítette belsejét. Majd kiürült poharát magasra tartva, hirtelenjében re­mekbe formált egy szapphói strófát, tréfás hangnem­ben, ráadásul elegáns rímekkel megtetézve: A' legátusnak poharába töltsön a'ki jó kedvet akar adni kölcsön; egybe jó pap lesz, hegyi bort ha kóstol, minden apostol! Bár a jelenlevők aligha értékelhették a verselési bra­vúrt, a hatás nem maradt el, kancsók emelkedtek min­denfelől. Éjfélre járt, mikor a vendégsereg, alaposan elázva, szedelőzködni kezdett. Mihály vacsora közben a paphoz ígérkezett éjjeli szállásra. A derék tiszteletes úr oly alaposan megön­

Next