Trianoni Szemle, 2010 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám
A TÖRÖK NACIONALIZMUS MEGJELENÉSE ÉS A KELETI KERESZTÉNY NÉPIRTÁS I. RÉSZ SZIDIROPULOSZ ARCHIMEDESZ GÖRÖG TRIANON Gondolatok Vlasis Agtzidis tanulmányához Megrendítő írást vesz most kezébe az olvasó. Számomra hatványozottan is szívszorító, mert szüleim közvetlenül érintettek voltak a pontusziakat ért megpróbáltatásokban. Édesapám, akit csupán néhány alkalommal láthattam, hisz a görög polgárháború (1946-1949) utolsó harcaiban vesztette életét, osztozott a pontuszi görögök tragikus sorsában. A Fekete-tenger délkeleti partvidékei fölött magasodó hegyek egyik falujában született, s 1922-ben másfél millió honfitársával kényszerült szülőföldje elhagyására, hogy aztán Görögországban folytassa rövid életét. 1949-ben ő már nem élt, s én - négyévesen - nem kérdezhettem meg tőle, milyen volt az élete ott a pontuszi hegyekben, miért kellett onnan menekülniük. Édesanyám se mesélt erről, így - jóval később - a történelemkönyvekből próbáltam megismerni a pontuszi, illetve a kisázsiai görögség szomorú sorsát. Vlasis Agtzidis történész-kutató munkásságának köszönhetően fontos összefüggéseket és részleteket ismerhetünk meg arról, milyen körülmények között zajlott le a görögség egyik legnagyobb tragédiája, amely a legutóbbi évekig a görögök számára is tabu téma volt - miként a magyarok számára Trianon. (Ez a párhuzam nem arra utal, hogy a két esemény között közvetlen összefüggés lenne. Magyarország számára drasztikus terület- és emberveszteséget jelentett Trianon - meg sok minden mást! -, Görögországnak viszont sikerült területei nagy részét viszszaszereznie, a népirtást azonban nehezen tudta kiheverni. Ennek erkölcsi rehabilitációja még várat magára. A kárpótlásról már nemigen beszélnek. Kevés történész választotta kutatása tárgyául ezeket az eseményeket - nyilatkozott Agtzidis az egyik országos napilapnak. A kisázsiai görögség és annak tragikus sorsa nem vált az újgörög tudományos kutatások kiemelt részévé. Igaz, azóta történt egy s más, például 1998-ban a Görög Parlament egyhangúlag elfogadta a népirtás tényét az egész kisázsiai térségre vonatkozóan, és szeptember 14-ét a nemzeti emlékezés napjává tette. (Ezen a napon 1922-ben Kemál Attatürk csapatai felgyújtották a görög többségű Szmirna várost, és megöltek mindenkit, akit értek.) Mivel e téma meglehetősen ismeretlen a magyar olvasók előtt, íme egy rövid áttekintés a görögök régmúlt történetéről, hogy könnyebben el tudjuk helyezni a most közreadott tanulmány történéseit. TRIANONI SZEMLE