Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-07-01 / 2. szám

A SZENT KORONA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON... története pedig elsősorban a törvények története. A köz­jog-történet legtöbb rejtélye akkor világosodik meg előt­tünk, ha a törvényalkotás folyamatán tartjuk a szemünket. Vegyük közben figyelembe azt is, hogy egy törvényről csak akkor alkothatunk véleményt, ha ismerjük születésének körülményeit és egész életét. Bármelyik törvény, míg ha­tályban van, visszahat a közjogi küzdelmekre, meghatá­rozhatja annak eredményét, mígnem újabb közjogi küz­delmek eredményeképpen hatályát veszítheti. Fogadjuk meg elsősorban annak a magyar közjogtörté­nésznek az útmutatásait, aki egyben győztese volt a ma­gyar történelem egyik legnagyobb közjogi küzdelmének, a Deák Ferencért. Ő azzal érvelt leghatékonyabban, hogy a törvényeken semmit sem változtatott, hogy a királyok azokat nem mindig vették figyelembe, mert „a törvénysértés jogot nem alapít”­. Deák Ferenc tulajdonképpen arra az alapelvére hivat­kozott a magyar közjognak, amelyre rendszeresen hivat­koztak hivatott politikusaink a magyar történelem drámai helyzeteit követő jogfolytonosság-helyreállító országgyű­léseken. Bizony, a törvénysértés jogot nem alapít elve határozta meg Magyarországon a szerves jogfejlődést, s ezen elvre épül többek között az 1867. évi kiegyezés. Jegyezzük itt meg, hogy a szerves jogfejlődés alapfeltétele éppen a jog­folytonosság helyreállítása. A magyar nemzet képviselői történelmünk során mindig elsőrendű feladatnak tartották a jogfolytonosság-helyreál­lítást, de az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonos­ságot az ún. rendszerváltoztatók - és a 2011-ben alkotmá­­nyozók is - elmulasztották helyreállítani. Ezért mondhat­juk, hogy mai közjogunk már nem szerves jogfejlődés eredménye, hanem kölcsönzés. S ezért mondhatjuk azt is, hogy a jogfolytonosság-helyreállítást ellenző mai közjogá­szaink szembefordultak Deák Ferenc elveivel és eszmé­nyeivel. Azt is jegyezzük meg, hogy a Szentkorona-tant nem ta­nulmányozhatnánk érdemben, ha nem vennénk méltókép­pen figyelembe Deák Ferenc jogérzékét, jogelméletét, jog­elveit, eszményeit, hatalmas jogtörténészi és közjogászi munkásságát. És ezt most elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert mi­képpen a mai magyarországi gyakorló közjogászok sem, a mai magyar jogtörténet-írók többsége sem vállalja a Deák Ferenc-i szemléletet. Elsősorban Eckhart Ferencre hivatkozva vetik el az egész Deák Ferenc-i életművet. Miből indulnak ki? Eckhartnak abból az alapelvéből, amely a Deák Ferencének éppen a fordítottja. Azaz abból, hogy a törvénysértés jogot alapít. Eckhart ezt nem e szavakkal fogalmazta meg, de amit megfogalmazott, annak ez az értelme. Ő azt mondta ki: ha a törvény és az oklevél nem ugyanazt mondják, akkor az oklevelet kell figyelembe venni. (Fentebb - az oklevelek kérdését más összefüggésben felvetve - felhívtuk a figyel­met arra, hogy egy törvény hatályossága nem mindig kö­vethető megbízhatóan nyomon az oklevelekben.) Azt han­goztatta már a 30-as évek elején, hogy a jogi tények és ezek alapján a jogelvek az oklevelekből ismerhetők meg. Ha az oklevél ellentmond a törvénynek, úgy utóbbi mindig mellőzhető­. De mivel az oklevél akkor mond mást, mint a törvény, ha a törvénysértés fennáll, az oklevél által sugal­mazott jogállás érvényesnek, valódinak való elfogadása semmi mást nem jelent, mint azt, hogy márpedig a törvény­­sértés jogot alapít. De mai közjogtörténészeink - tisztelet a kivételnek - túltesznek Eckhart Ferencen: nemcsak Deák Ferencet vetik el, hanem vele együtt mindazt, ami a magyar közjogfejlő­désben eredeti. Ám ha közjog-történetírásunk mindazt el­veti, ami sajátos - és csak azt veszi tekintetbe, ami mond­juk a francia, angol vagy német jogfejlődésben is benne van, ahogy ez leküzdhetetlennek tűnő divattá vált -, akkor a magyar koronaeszme, de elsősorban a Szentkorona-tan tanulmányozását el sem kezdheti. Hiszen éppen a Szent Korona közjogi fogalommá válása, a magyar koronaeszmének közjogi tanná válása az, ami a magyar jogfejlődésben a legeredetibb. A Trianon utáni években először az kezdett hihetetlenné Aranybulla 2013. JÚLIUS-DECEMBER

Next