Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-07-01 / 2. szám

EGÁN EDE, A MAGYAR ÉS A RUSZIN NÉP VÉRTANÚJA Jóval együtt­­ (Habsburg) I. Ferenc József király (1867- 1916) „borostyánkői” előnével magyar nemességet ado­mányozott, és megtarthatták ősi, ír címerüket. Egán Ede időközben lemondott országos tejgazdasági felügyelői hi­vataláról, és 1890-től több mint fél évtizedig Németország­ban élt, és Posen városától keletre kb. 90 kilométerre Slos­­sewo községben­ irányította a felesége birtokát. Közben, 1892-ben az Egán család Borostyánkő uradalmának na­gyobb részét és a hozzá tartozó várkastélyt (egy lakrész kivételével) eladta zsadányi és törökszentmiklósi Almásy György (1867-1933) utazónak, Ázsia-kutatónak, állattani és néprajzi gyűjtőnek.10 A 19. század utolsó harmadára a Zborói-hágótól a Bor­­sai-hágóig húzódó hegyvidéken, vagyis a többségben ru­tének vagy ruszinok által lakott Északkeleti Felvidéken (más elnevezéssel Ruténföld) a kedvezőtlen agrárviszo­nyok következtében tömeges paraszti elégedetlenség hal­mozódott fel. A legsúlyosabb állapotok Bereg vármegyében alakultak ki, ahol a hatalmas Schönborn-Buchheim hitbi­­zomány, a munkács-szentmiklósi uradalom már másfél évszázada rátelepedett a vidékre, és földhiánnyal fojtogatta a parasztságot.11 A 19. század utolsó évtizedében a lati­fundium Bereg vármegyében már 233 067 katasztrális holdon terült el, a megye összterületének 37, erdőségeinek 71%-ára terjedt ki. Mindez részletezve: erdő 185 444, le­gelő és rét 23 454, szántó 18 816, szőlő 501 hold.12 Ez a terület valóságos birodalom volt: 1350 négyzetkilométert foglalt el, ha csak magában állt volna, úgy a hossza 42, a szélessége 32 km lett volna. „Kétszázezer hold a szarvasok számára! Ez az övék. A fa érettük nő, a fű érettük zöldül, a forrás érettük bugyog, a tisztviselői kar érettük van. Van-e gazdagabb ország hazánknál, mely ekkora területet képes a kultúrától, a munkától, az embertől elvonni s a szarva­soknak ajándékozni? (...) Nem bántva az erdőt, egyetlen kenyérkeresetétől zárják el a népet. A vadak elpusztítják a gyümölcsfát, föleszik a veteményes kertet, letarolják a mezőt.”13 A bajok gyökere a 18. század elejére, a Rákóczi-szabad­­ságharc leverésének az időszakára nyúlt vissza, amikor a fejedelem leghűségesebb népét, a „gens fidelissima”-t az osztrák császári hatóságok földelkobzással, súlyos adóter­hekkel büntették. A ruténség gyorsan szaporodott, de szán­tóit, legelőit később sem kapta vissza. Abból a földterület­ből, amely a 17. században még csak tíz-tizenkét családé volt, a 19. században már ötven-száz famíliának kellett Az Egán család címere Egán Imre, Egán Ede fia (Vasárnapi Újság 1921. dec.)

Next