Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
IRREDENTA-REVIZIONISTA SZIMBÓLUMOK ÉS A TRIANONI ORSZÁGVESZTÉS ÁBRÁZOLÁSA... művelték. Ilyen szakember volt Quint József legfontosabb munkatársa, Drozdy Gyula13, aki egy személyben volt keresztény, nemzeti szellemű, gyakorló pedagógus és vezető metodikus. Munkásságának középpontjában a tanulók érdeklődésének felkeltése, érzelmi világának gazdagítása állt. Fontos megjegyezni, hogy a legszélesebb társadalmi rétegeknek, még a két világháború között is a Biblián és az éves kalendáriumokon túl szinte csak a tankönyvek voltak az egyedüli olvasmányaik.14 A politikai elit ezért indirekt módon a tankönyveket is felhasználta a jelen legfontosabb közösségi ügyeinek kommunikálására. Az üzenetek célcsoporthoz történő eljuttatása ebben az esetben valóban rendhagyónak tűnik, de a XX. század tömegkommunikációs eszközei még ekkor voltak kifejlődőben és elterjedőben. Az országos napilapok, újságok, a rádió és a mozgófilmek az urbanizált lakosság, azon belül is az iskolázottabb, műveltebb, polgárosult rétegek számára volt elérhető és mértékadó. Az egyes iskolai kiadványokon éppen ezért nagyon gyakran megjelennek az irredenta-revizionista eszméket tükröző szimbólumok, amik a vesztes világháború és a trianoni országvesztés okán az akkori politikai atmoszféra legmeghatározóbb elemei voltak. Ezen a ponton röviden tisztáznunk kell a két fogalom jelentését és terminológiai hátterét: az irredentizmus (redempto [lat] = kivált, megvált; irredento [ol] = fel nem szabadított, meg nem váltott) olyan politikai törekvés, amely az idegen uralom alatt álló nemzeti területek visszaszerzését célozza. Az irányzat radikális eszközöket, pl. fegyveres beavatkozást is megengedhetőnek tart a cél elérése érdekében. Az irredentizmus első tételes megfogalmazását és politikai gyakorlatát az Itália irredenta felszabadítását követelő 19. századi olasz egységmozgalom nyújtotta. A revizionizmust ezzel szemben (revisio [lat] , felülvizsgálat), amely egy adott nemzetközi szerződés újratárgyalását kívánja elérni, kimondottan jogi megközelítés jellemzi. Ez az irányzat tehát békés eszközökkel, a diplomácia és a nemzetközi jog által biztosított kereteken belül - pl. konferenciák, többoldalú szerződések révén kíván eredményt elérni, szükségképpen kompromisszumra hajló, érveiben és célkitűzéseiben az irredentizmusnál pragmatikusabb és korszerűbb.15 Az irredenta-revizionista eszmekör artikulációja 1918 végétől kezdődik. Teljes kibontakozása természetesen a békediktátum aláírása után, az 1920-as években jellemző, de egyértelműen felöleli az egész Horthy-korszakot. A revízió vágya nem csupán ideológiai síkon jelentkezik, nem ragad le egyfajta légüres, absztrakt térben, hanem a hétköznapi életben, a tárgyi világban is létjogosultságot kap. A politika kultuszképzésbe kezd, de ezt a kultuszt a társadalmi igények generálják és táplálják. Jelen tanulmány egy speciális szférában, az iskolai oktatásban, a tantermek falai között megjelenő irredenta tárgyakra, azon belül is a nyomdatechnikai úton előállított tankönyvekre, füzetekre, kiadványokra helyezi a hangsúlyt. TRIANON A CÍMLAPON A tárgyalt időszak közoktatásban megjelent tankönyvei, kiadványai és oktatási segédletei természetesen számtalan diszciplína felől megközelíthetőek. Lehetséges pedagógiatörténeti, művészettörténeti, szemiotikai, technikatörténeti, történettudományi, múzeumpedagógiai stb. feldolgozás. Muzeológiai, könyvtár- és információtudományi szempontok szerint vizsgálva, egy különálló, jól specifikálható tárgycsoportról beszélünk, amelynek tárgyalása, feldolgozása és nyilvánossá tétele a mai magyar társadalom számára is rendkívül érdekes és fontos, az oktatáspolitikusok, pedagógusok és diákok számára pedig kifejezetten hasznos és tanulságos. A Trianon utáni szemléletváltást nem könnyű megragadni, mivel 1925-ig - az átfogó népiskolai program és modernizált tanterv kihirdetéséig - egy húsz évvel korábbi tanterv menetét követték. E könyveket változatlan vagy minimálisan kiegészített formában nyomták újra az új tankönyvek 1926-os és azt követő megjelenéséig.16 13 Bajza, 1881. nov. 17. Bp., 1963. jan. 21.: a hazai elemi népiskolai nevelés- és oktatásmódszertan neves szakembere. Quinttel együtt előkészítője az 1925-ös népiskolai tantervnek, és a húszas évek második felétől írója a módszertani útmutatóknak, a Népiskolai Egységes Vezérkönyvek (NEV) sorozatának írója. Lásd: http://www.kislexikon.hu/drozdy_gyula.html#ixzz5YuVgdgyX 14 Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda. A nemzeti terület reprezentációja a két világháború közötti Magyarországon. Pécs, 2012. 112.0. 15 Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusza két világháború között. Teleki László Alapítvány. Szerk.: Bárdi Nándor, Filep T. Gusztáv, Kovács Éva. Bp., 2002 16 Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda. A nemzeti terület reprezentációja a két világháború közötti Magyarországon. Pécs, 2012. 113. o. 2019. JANUÁR-JÚNIUS