Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
SZENDREY JÚLIA ÉS ERDŐD Szintén az 1850-es évekből származik, egészen pontosan 1855. november 30-i dátumozást visel az „Itt vagy tehát végre előttem... ” kezdetű kézirat, mely tartalmát tekintve eltér ugyan az Erdődtől, műfaját és stílusát tekintve mégis egy lapon említhető vele. Ebben az írásban Szendrey ugyanolyan elragadtatással szól Velencéről, mint korábban tárgyalt írásában Erdődről. Az egyik különbség a két írás között, hogy míg Erdődre a jelenből emlékszik vissza, Velencéről a jelenben ad szívet-lelket gyönyörködtető vallomást: „(...) Igen, így látlak előttem, Velencze! nem álom ez, nem képzelődés, így állsz előttem a valóságban és én ébren, éberségem öntudatában borulok le képed előtt. (.. .)”17 Felmerül viszont a kérdés, hogy - Erdőddel ellentétben - Szendrey valaha is járt-e Velencében? Egyik életrajzírója sem ad ugyanis ezzel kapcsolatban tájékoztatást, s ha életének eseményeit alaposan végiggondoljuk, valószínűbbnek tűnik, hogy Petőfivel való rövid házassága alatt, a magyar forradalom és szabadságharc hányattatásai idején, majd pedig első férje halála után, de még Horvát Árpád feleségeként sem tudott eljutni külföldre, így Velencébe sem. Balatonfüredi fürdőkúrákra azonban biztos, hogy eljutott, mert orvosai nőgyógyászati (és azzal együtt lelki, idegi eredetű ?) panaszainak csökkenését ezektől a kúráktól remélték.1819 Sokkal inkább elképzelhető tehát, hogy Szendrey csak szeretett volna Velencébe eljutni egyszer, hiszen olvasni biztosan sokat olvasott Velencéről s a velencei tenger napcsókolta vizeiről: „Leánya a kincses tengernek, testvére a ragyogó napnak, Velencze! ”x 9 Amennyiben ennek a kis írásnak („Itt vagy tehát végre előttem...”) az utolsó sorait elolvassuk, rájövünk, mi a trükk ebben a gyönyörű tájleírásban: Szendrey talán egy szőnyeget, de mindenképpen egy olyan szőttest, esetleg hímzést teríthetett díványára, mely Velence látképét ábrázolta. Így érte el tehát, hogy láthassa Velencét, „miként csak ő érhette azt el”: „(...) Oh igen! elértem vágyamat, miként én érhetem azt el, előttem Velencze látképe. Dívánomon fekszik kiterítve és én előtte zsámolyon térdepelve bámulom (...)”.20 Idézett két írás azt bizonyítja, hogy a 39 évet élt Szendrey Júlia haláláig visszavágyott Erdődre, és az olaszországi Velence partjairól is gyakran álmodozott, azonban a sors másként rendelkezett. Petőfi Sándor elvesztése mellett életének másik tragédiája az volt, hogy soha többet nem térhetett vissza Erdődre, s azt sem érhette meg, hogy a velencei tengert csak egyszer is láthassa. CSETRINÉ LINGVAY Klára, Pályaképek: Szendrey Júlia, Podmaniczky Júlia, Kaffka Margit, Kolozsvár, Kriterion, 2004. DÁNÉ Tibor, Elhull a virág: Az igazság Szendrey Júliáról, Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat, 2001. »Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt..«: SZENDREY Júlia naplója, levelezése barátnőjével és vallomása halottas ágyán, szerk. SZATHMÁRY Éva, Bp., Ciceró, 1999. JAKAB Ferenc, Petőfiné Szendrey Júlia élete, Győr, „Győri Hírlap” Nyomdavállalat, 1931. „Naponként árvább”: SZENDREY Júlia naplója, kiad. AJKAY Alinka, SZENTES Éva, Bp., EditioPrinceps, 20162 (Női Tükörben: nők-naplók - vallomások). ÓNODY Magdolna, A Petőfi és a Szendrey család életéből, Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, 1990. SZENDREY Júlia, Erdőd, MTA KIK Kézirattár K 525/1. SZENDREY Júlia Ismeretlen naplója, levelei, halálos ágyán tett vallomása, kiad. MIKES Lajos, DERNŐI KOCSIS László, előszó gróf BETHLEN Margit, Bp., Révai, Genius, 1930. SZENDREY Júlia, „Itt vagy tehát végre előttem...”, OSZK Kézirattár Fond VII/154. VASTAG Andrea, „Megérdemelve vagy ártatlanul...": Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal, Bp., Két Hollós, 2018. VASTAG Andrea, „Szivem véresre szétzúzott játék...”: Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal, Bp., Két Hollós, 2017. Felhasznált irodalom 180NÓDY, /. m., 7. 19 SZENDREY Júlia, „Itt vagy tehát végre előttem...”, i. m. 2006. TRIANONI SZEMLE