Tükör, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
És Pázmány? Egyszerre szókimondóbb és kenetesebb ; ő, a magas egyházi méltóság, megengedheti magának, hogy a világi hatalmakat Krisztus nevében dorgálja. Csak külön nyereség, ha a békére intés és a török veszedelemre figyelmeztetés megegyezik a császári ház céljaival. «Tudom, Felséged — szól B. G.-hoz — mind históriákból tudja, s mind maga bölcs okosságával által látja, mely veszedelmes dolog a török erejével a keresztyénséget rontani, pusztítani, és mely bátortalan Felségednek is azokra bíznia magát, kik bizony más keblében eperjet nem szednek, csakhogy üdőt és alkalmatosságot várnak . . . Ennek felette viselje Felséged szeme előtt, mivel ad számot az Istennek igaz ítélő széke előtt ennyi sok ezer ártatlan keresztyénségnek testébe, lelkébe való rabságáért . . . Nem kétlem, hogy az Felséged lelki ismereti gyakran nyughatatlankodik ezekért.» Bethlen halálával nem szűnik az opponáló politika és Eszterházy Miklós már Rákóczy Györgynek küldheti intő leveleit, «szegény hazáját» «utolsó ruinától» féltvén. A kétféle magyar típus végleg elszakadt és ha időnkint levelekkel érvelnek is egymásnak, a meggyőzésre már fegyverhez nyúlnak. Az erdélyi fejedelmek önérzete megnő sikereikkel és velük asszonyaiké is. Hogy tud parancsolgatni Károlyi Zsuzsánna egy-egy rövid, katonás levelében: «secus non facturus», máskép ne merjen tenni a címzett! Lorántffy Zsuzsánna még a férjére is rápirít az ajándékozgatásért. «Kérem Edét, hogy ha lehet, ne szerezzen Kd több adósságot, mert nem tudjuk, míg élünk és neveletlen gyermekeink vannak, ha Kd megígéri Bábolnát.» Rengeteg józanság, intézkedő készség szorult ezekbe a tizenhetedik századi asszonyokba, szerelemről már alig van szó, vagyonuk megvédéséről annál több , mint politikus férjeik az uralkodó Staatsraison, ők a családi érdekek képviselői , megannyi kis abszolút fejedelem a maga körében. Hát még ha az asszony tisztábban látó, mint a férfi, aki dorbézolásba menekül a gondok elől, amelyekkel nem tud megbirkózni; itt ő felette kell uralkodni. Bornemissza Anna így ír Apaffy Mihálynak, méltóságos erdélyifejedelemnek, néki szerelmes urának: «Édes szivem, kérem az Istenért Edét az a szent fiáért az vadászatnak és ivásnak most hagyjon békét Kd. Inkább vigyázzon Kd, mert bizony meg akarják Kdot ütni. Édes lelkem, ne hozzon Kd magának s nékem veszedelmet ; tekintse Kd az kis fiúnkat, mi haszna ha Kd élete elfolyt. A levelek stílusán már erősen érződik a barokk, ami nálunk részben törökösség, hiszen a törökkel való érintkezés nyelve magyar, a budai basák még a császárral is magyar nyelven leveleznek és a keleti gondolkodáshoz való alkalmazkodás feltétlenül nyomot hagyott nyelvünkön. A barokkból azonban akkor még csak a körmondatos monumentalitás, a zsúfoltság és belső pátosz van meg, az érvek ereje a döntő és egyelőre hiányzik a cikornyásság, az ékítményekben, a hangzásban, a választékosságban gyönyörködés. A levelek közvetlen hangja még ezt nem tűri meg, legfeljebb udvariassági szólásokban és a szokástól megkötött formulákban, mint a lakodalmi meghívók, találjuk a préciosité nyomait. A századfordulóra azután megjön a díszítő barokk divatja és torlódó mellékmondatok bujkáltatják az értelmet még a szegény bujdosó kurucok panaszkodásaiban is. Kígyózó, szinte áttekinthetetlen óriásokká nő a munkák címe és előttük a levélnek egy sajátos formája : az irodalmi ajánlás. Még a sorok tagolása is ornamentika. A tetőpontot azután a tizennyolcadik század első felében Amadé jelenti, a költő, akinek gondos cirádákkal rajzolt, mondatonkint bekezdésekkel szaggatott levelei már a szemnek is gyönyörködtető képet adnak, benne pedig muzsikálnak a szavak. «Édes Pitzingem» — szólítja meg kedvesét. «Ha látnád és tudnád, mint vagyok? bizony a könyved kicsordulna szemedbőll? Ollyan vagyok mint a halott. Másképp is a sok rakosgatás, forr, zörgés, nyughatatlanság sok búgaliba megöli. Én harmad Napja, hogy heverek és kesergek! Sok boszuságimban és gondolatimban , nem is írhatom le ollyan vagyok, mint az Remete kuttya vagy a Barátok Számara. A dolgok és az üdők sem jól járnak! ha? úgy vannak? Istentelen Calendarium! Csak bétellyesedik az én Prophetiám és jövendölésem? adgya Isten! hogy hazudgyak, eleget cselekszem ; nem Igazságbul, hanem Irgalmasságbul; ez a Bérem! Oh Istenem!» Amadéval születik meg az erő és okosság nyelvéből a gyöngédségé, a barokkból a Csokonai Lillája ismeretlen festő műve a debreceni Déri-múzeumban