Tükör, 1942 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1942-06-01 / 6. szám

hangokkal tud bánni, ahogy azoknak sajátos jellegét be tudja vonni a jellemábrázolás szolgálatába. Prozódiája mintaszerű. Élettel telített humor, felszabadult vidámság, szellem, bővérű irónia hangja uralkodik a partitúrán, amely formai felépítésében is artisztikus és kiegyensúlyozott. Az Operaház előadása mintaszerű. Nádasdy Kálmán rendezése bravúrosan használta ki a színpadi komikum minden lehetőségét, egyik finom részletszépség és rendezői ötlet követi a másikat. Oláh Gusztáv színpadképe szeren­csésen elkerülte a keleti tárgyú darabok har­sogó színorgiáit, díszletei egyszerűek és puri­tánul sokatmondók, kevés eszközzel. Berg Ottó karmester keze ugyan kissé nehézkes, de a betanítást mégis lelkiismeretesen végezte el. Orosz Júlia bűbájos színpadi jelenség, Ma­­leczky Oszkár, Hámory Imre és Rosier Endre alakítása jóízű humorral teljes, de külön is ki kell emelnünk az álszent mufti szerepében Koréh Endrét, aki ebben a kabinetalakításban élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja. A bűvös szekrénnyel egy estén került be­mutatásra Hanvay Gézának Liszt két művére, a Les preludes-re és a Szerelmi álmok zongora­műre írt «Szerelmi álmok» című balettje. A táncjáték nélkülözi a táncszerű elgondolást, az irodalmi beállítás bizonyos műkedvelői jelleget ad az egésznek, Harangozó Gyula rendezése és koreográfiája pedig stílusában zavaros, kiegyensúlyozatlan. Oláh Gusztáv díszletezése azonban káprázatosan szép. A főbb szerepeket Bordy Bella, Ottrubay Me­linda, Vera Ilona, Zsedényi Károly, Sallay Zoltán táncolta magasrendű művészettel. SZÍNHÁZI TÜKÖR Irta RÉDEY TIVADAR Majd két évtized múlva a színpadi kísér­letezések hosszú sora után — Bibó Lajos most visszatért ahhoz a világhoz, amelynek kitűnő ismerőjeként jelentkezett első drámájá­val, A jus­sál. Új színműve, a Hibások, megint szülőhelyének, Hódmezővásárhelynek tanya­világába vezet el. Gál István módos özvegy gazdaember házatája valahogyan más, mint a szomszédaié, az ő portáján «a főd meg a vagyon» mellett a látomások és melódiák tündérjátéka sem idegen, ezért is hívja min­denki Nótás Gálnak és tekinti kicsit­­ fél­­nótásnak, leginkább a tulajdon szülőanyja, aki poros úton meg akarja fosztani földjétől, hogy azt is el ne «nótázhassa» hozzá hasonló, álomvilágban élő, nyakán élősködő cimborái­val. (Ennek a Peer Gyntnek édesanyja éppen­séggel nem osztozik fia ábrándozásaiban.) Ez a magyar «niskavuori» mama nem él semmiféle diplomáciával, józansága a gyűlö­­letig képes fokozódni, elront és elmar fia körül mindent és mindenkit, s csak halála küszöbén döbben rá, hogy az ő kegyetlen­ségbe vakult életeszménye mellett és fölött van az egész teremtett világnak is egy kü­lönb, magasabb ihletése, melyben az aláza­tos szeretet világba gyökerezik. Evvel a meg­ismeréssel hányja le szemét s megbékélt holtteste fölött a megbocsátás örök egének, a «hibások» végtelen birodalmának csillag­tábora szikrázik. Bibó paraszti szereplői hitelesek és biztos raj­zúak. Amikor igazi drámai helyzetben kerülnek egymással szembe, csakugyan szikrát vetnek, akár a kovakő. A második felvonás ebben az érte­lemben valódi drámaírói alkotás, az első meg a harmadik már sokkal kevésbbé, amaz aprószeres novellás rajz, ez tisztára líra. Három balladás erejű főjelenet között meg­lehetősen vontatott, szinte oroszosan «álló» levegőjű szakaszok terjengenek. Móricz Zsig­­mondnak — akinek parasztszemléletével a Bibóé több ponton is rokon — ugyanaz a baja a színpadon : lépten-nyomon beleesik a szemlélődésbe, aminek a dráma nem talaja. Ebben a tekintetben mindketten a színi irodalom «hibásai» közé tartoznak. Igaz vi­szont, hogy egyben akárhányszor mégiscsak kigyúlnak a csillagok. . . A Nemzeti Színház nagyon megbecsülte jónevű íróját. Major Tamás rendezése finom ízléssel lemond minden harsogó teatralitás­ról, inkább az egésznek sűrű légkörét akarja megéreztetni. A szereplők is errefelé tarta­nak. Kiss Ferenc művészi egyéniségéhez ez a «fojtva erősödő» indulat s a kemény férfi- lélek zárkózott, rejtélyes fantáziavilága egy­aránt kitűnően talál. Gobbi Hilda is biztos művészi érzékkel rajzolja a spártai lelkű parasztasszony alakját, ezt az ellen-Aase anyót, aki a Soria-Mária ködvára ellen har­col. A «hibások» közül legszeretetreméltóbb Makláry derűs rímkovácsa, érdekes a Lehotay misztikus világcsavargója és jólesően mérték­tartó a Major félkegyelműje. Eöry Kató Orosz Julia (A bűvös szekrény) Vajda M. Pál fényképe

Next