Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

2 oldal helyzetéhez képest is égbekiáltó rianást mutat. Hogy pénzügyi mérlegét följavítsa, az értelmes takarékosságon fölül új jövedelmi forrásokat is kell nyitnia a városnak. Erről szólva a kérdések homlokterébe ütközik a földgáz kérdés, mely szinte par excilance van hivatva a városi adminisztrációt egyszer s min­­denkorra megszabadítani a pillanatnyi zavaroktól. A kérdésre adandó alka­lommal még visszatérünk. A skárMtiMny. Állandó hatósági f­ertőt­lemitől ! Bezárják az elemi iskolákat. A skárlátos megbetegedések száma ámbár csak lassan növekedik, a jelen­legi helyzet mégis eléggé élénken igazolja, mennyire szükségünk lenne egy állandó, permanenciában lévő jár­ványkórházra s modern hatósági fer­­tőtlenítőre. Ezeknek keresztülvitele azonban jóval túlnő a város anyagi erején, mely már eddig is százezer lejnél többet áldozott a járvány meg­­gátlására. A jelenlegi ideiglenes jár­ványkórház átmenetileg kapott helyi­­séget a katonai hatóságokhoz tartozó volt honvéd csapatkórházban, ez az elhelyezkedés azonban csak akkor lenne véglegesnek tekintendő,­­ ha a kincstár a maga egészében átadná az épületet a városnak. Megfelelő átala­kításokra persze még ez esetben is szükség volna, de a város már most is csak a legnehezebben mehet bele újabb kiadásokba, miután az eddigi költségek felét sem hajlandó az állam visszatéríteni, bár az eddigi rendelke­zések szerint a kincstár köteles lenne a várost közegészségügyi kiadásait 50 százalék arányban támogatni. A járványra vonatkozólag egyébként Gergely dr., közegészségügyi h. fel­ügyelő a következő szíves felvilágo­sítással szolgált: Véleményem szerint a skarlátjárvány még most sem öltött annyira aggasztó mérvet, hogy az iskolák bezárása szük­ségesnek bizonyulna. Az összes meg­betegedések száma 17, ebből a zár­dára tíz eset vonatkozik, a többit szórványosan, a város különböző pont­jairól jelentették be. A zárda tíz nap óta szigorúan el van zárva a külvilágtól, ezen intézeten kívül azonban egyetlen iskola sincs, hol két megbetegedést észlelni lehetett volna. Azt az egy-egy esetet pedig, amely némely intézetnél előfordult, több mint egy hete nem követte újabb, így hát a zárdán kívül a többi iskolák — legalább jelenleg — teljesen skárlátmentesnek tekint­hetők. Ugyancsak így foghatók fel a kanyaró jelenlegi mérete. Jelenleg 12 esetet tart nyilván a tisztiorvosi hivatal, ami egyenesen csökkenés a múltak havi 25—30 számú megbetegedésével szem­ben. A jáványkórház, hirtelen beállításá­hoz képest, kielégítően működik, miben a város gondoskodása mellett sok ér­deme van a zárdának is, mely a kór­házban fekvő betegeit gondosan ellátta. A növendékeket egyébként egy nővér ápolja, az egész kórház orvosi veze­tésével pedig dr. Marton Janka van megbízva. Az élelmezés sem hagy semmi kívánnivalót hátra. A járvány ellen való hathatósabb küzdelem érdekében Gergely dr. me­morandumot terjesztett a város elé, melyben egy központi fertőtlenítő inté­zet sürgős felépítését proponálja, mi­után a jelenlegi telep roppant primi­tív. Ugyancsak kéri, hogy a járvány­kórház üzemét állandóan biztosítsák, mert a városunkban évtizedek óta epidemikusan lappangó skorlátot csak igy lehetne minimumra redukálni s újabb hullámoknak hathatósan elejét venni. Végül hozzátette, hogy Udvarhely megyében az utóbbi időben 192 meg- Y­U­K­Q R Targul-Mures (Maros-tfii Ames), 1021. május 8 betegedés történt s az iskolákban mégis tovább folyik a tanítás. Az egészben különben az a szomorú, hogy a scar­latina ismeretlen kórokozó csíráit nem is annyira a közvetlen érintkezés, ha­nem valószínűleg a levegő áramlat terjeszti. * Lapzártakor értesülök, hogy a köz­egészségügyi felügyelőség, miután a skarlátosok száma a legutóbbi 24 óra alatt 20-ra emelkedett, beadványt inté­zett az illetékes reszorthoz az elemi is­kolák tanulóinak azonnali levizsgázta­­tása és ezen iskolák bezárása érdekében. QBSxmmmmammmi Közgazdasági iskola. A „Keleti Újság* politikai és köz­­gazdasági lapnak nevezi magát. Ennek dacára csak a „napi hírek* rovatában foglalkozott egészen röviden a köz­­gazdasági közép­iskolával. Se­mmi el­lent­mondás nincs ebben az eljárás­ban. Sőt elismerésre méltó, hogy ennyire is törődött ezzel az ügygyel. Egy mai hírlap ugyanis nem annyira arra törekszik, hogy olvasóinak gon­dolkozását fontos társadalmi problé­mákra irányítsa, mint inkább arra, hogy a közönséget, a napi események­ről minél érdekesebben tájékoztassa. Nem arról ír tehát többet, a­miről jó volna gondolkozni s a­mit szükséges volna megcsinálni, hanem arról, ami az olvasók többségét, tömegét legin­kább érdekli. Ma­holnap például meg­érhetjük, hogy egy jól szerkesztett, figyelmes lap a megyék, tizek, vagy a nagykövetek újabb tereferéjéről, a­hol itt hol ott tartott és tartandó pót­egy­ezkedésről nem fog említést tenni, mert ez a politikai hazárd játék a kicsi kutyát sem fogja már érdekelni. .Amilyen természetes tehát, hogy egy amerikai újság iskolai vizsgákról és kiállításokról s a tanítás módszeré-­ ben történő legkisebb változásokról hasábokat ír, mert az iskolákról szóló cikkeket az ottani nép mindig érdek­lődéssel olvassa, annyira érthető, hogy a mi újságaink nem írnak szívesen ilyesmiről, ami olvasóikat untatja. Az iskola­közönynek részben az lehet az oka, hogy a nyilvános tanítás ügyét évszázadok óta az egyház s az állam szabályozta. A polgárság látja és tudja hogy e két hatalom akaratára s pa­rancsára neki nem volt s most sincs döntő befolyása. Más­részt sok ember azt tapasztalja, hogy a régi iskola a mai gazdasági életben való boldogu­lást nem hogy előmozdítaná, hanem inkább akadályozza Ez és az a pol­gár is vajmi keveset köszönhet az is­kolai tanulásnak, de ugyancsak sokat vagy mindent az atyafiságnak s a konjunktúráknak. Sokan ebből tévesen úgy következ­tetnek , minthogy a tapasztalatokból ismert iskola tanulóit hasznos tudni­valókra megtanítani nem tudta, de nem is akarta, tehát szükségképpen hiába­való és eredménytelen kell hogy le­gyen minden iskolai munka. Elkép­zelni sem tudnak a mainál tökélete­sebb tanítási módszert s a tapasztal­taknál kü­lönb nevelési rendszert. De tévedne, aki azt hinné, hogy a­­ mi társadalmunkban más a­­nevelés kérdése nem okoz sokaknak nagy gon­­dot. Vannak szép számmal, akik így gondolkoznak: ahogy a háború eltar­tott négy évig, az ennél még rosszabb állapot is eltarthat nyolc esztendeig. Csak a népeknek hosszú ez az­ idő,de nem a diplomatáknak. Ki tudná előre megmondani, hogy meddig lehet mil­liók türelmével büntetlenül visszaélni. A tán még az is kérdés, hogy Euró­pában szóhoz juthat-e egyáltalában az ész s a jó érzés. Hátha igazuk lehet azoknak az angol és amerikai tudó­soknak, akik az európai kultúrának a babilonihoz hasonló pusztulását lehe­tetlennek nem tartják. Mi lesz akkor azzal az az új nemzedékkel, a­mely nem a produktív munka megszoká­sában és megkedvelésével nő fel; mit csinál majd a régi iskolába járó az az új generáció, amely éhen halhat az éretségivel, de bárhol jól boldogulhat­na robinsoni leleményességgel és kéz­ügyességgel. A közgazdasági középiskola a gyer­mekek jövőjéért aggódókat megnyug­tathatja. Történjék az európai álla­mokkal s kultúrával bármi, ennek a nevelőintézetnek a növendékei a tanult­nak bármily mostoha körülmények közt is hasznát fogják venni. Ha nem győzik bevárni a jobb időket, ha más világrészbe vándorolni kénytelenek, röindenü­t nagy hasznát látják majd megfigyelési képességüknek, akarat­erejüknek, mezőgazdasági és ipari praktikus ismereteiknek . Félreeső farmon magukra utalva, vagy nagy gyári üzembe beosztva helyüket egyaránt megállhatják, mert az ügyes­­is kitartó kézimunkához ma­gukat idején hozzászoktatták. A kez­det nehézségei és el nem kerülhető csalódásai őket nem kedvetlenítik el, vígan dolgozhatnak, mert már kezdet­ben is biztos a siker. De tegyük fel, hogy másként alakul minden és sok idő múlva olyan lenne a gazdasági helyzet, mint a háború előtti években. Társadalmi, közgazdasági vagy egyé­ni érdek szempontjából káros volna e talán, hogy a közgazdasági iskola vég­zett növendékei nem csak egyetemre járhatnának, hanem mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi üzemben is hasznos, értékes és jól díjazott mukát vállalhatnának. Kapusy Imre. Nem lehet levonni a munkások adóját. A helyi munkásság küldöttsége a prefektusnál. — A levont adókat is vissza kell fizetni a munkásoknak. — 25.000 lejig megadózhatatlan létminimum. A munkáság és ti­sztviselők ellenni reakciós po­tika az államélet minden terén megnyilvánul. Sem a kormány se a munkáltatók nem akarják elismerni azt a napnál világosabb tényt, hogy a munkás és tisztviselő munkájáért csak annyi bért kap éppen, amenyi nyomo­rúságos élete fentartására elég. Az új adórendelet egy nagy anomá­liát idézett elő és pedig azt, hogy a jö­vőben a hivatalnok és munkás több adót fog fizetni,mint a mészáros.A kis­kereskedő, az orvos és ügyvéd, mert míg a munka havi 1200 lei fizetés után a 200 lej leütése után, 12 százalékos adó fejébe (a 6 százalék járulékkal legkevesebb 12­ százalékra fog emel­kedni) havonta 110 leit és évente 1320 leit fog fizetni, ezzel szem­ben a mészáros, ügyvéd és szatócs évente egy pár száz lejt. Ez a tűrhetetlen állapot késztette a helyi munkásság vezetőit arra, hogy felkeresse Popescu dr. prefektust és tolmácsolja előtte az itteni munkásság méltányos felháborodását, amelyet Parfümerie IDEAL illatszertár ajánlja rek­lám árait a t­ vevő közönség figyelmébe. egyes túlbuzgó munkaadók azon tény­kedése váltott ki belőlük, hogy egy hivatalosan nem publikált, csak terve­zetnek minősíthető adótörvényt már ők végre is hajtottak és munkásaik fizetéséből a múlt szombaton levonták az adókat. A prefektus kijelentette a munkásság képviseletében megjelenteknek, hogy a munkaadóknak nincs joga ezeket az adókat levonni és ha levonták, azonnal vissza kell fizetni. A munkásság vezetői a pénzügyi reszortnak itt tartózkodó kirendeltsé­gével is beszéltek és feltárták az adó­törvény sérelmeit. A kiküldött megígérte hogy illetékes helyen szóvá teszi a panaszokat s igyekszik odahatni, hogy a munkások által kért 25.000 lejes évi kereset legyen a létminimum. Kérték továbbá, hogy az esetleges adókat ne a munkaadók, hanem egy arra szolgáló hivatal szedje be a mun­kásságtól. * Hogy milyen abszurd ez az egész adótörvényjavaslat az alábbi eset bizo­nyítja a legjobban: Nagyváradon most tárgyalják a III. osztályú kereseti adót és ennek során dr. Zigere Miklós volt prefekt, jelenleg a legnagyobb irodájú ügyvédre évi 1000 leit róttak ki. Dr. Zigere Miklósnak jelöltje van és annak havi 2500 lei a fizetése és a jelölt 2400 lei évi adót fog fizetni, míg főnöke évi ezeret. Különös jelentőséget ad az ügynek egyben az is, hogy a regátban nem léptették életbe ezt a törvényt. A munkásság tehát nem tehet mást, mint tiltakozik ezen súlyos megterhelést jelentő adó­törvény ellen, de fizetni nem fog tudni, hiszen, „ahol nincs, ott ne keress.“ —rí. Tin — ir Tiiun­ ... r r~~«Ti A brassói színiszezon június 1-én kezdődik. A napokban tért vissza Szabó Pál színigazgató Kolozsvárról zsebében a brassói koncesszióval, mely szerint a társulat ottani idénye jún. 1-től októ­ber 1-ig tart. Az összes tagok továbbra is megmaradnak a társulat kötelékében, sőt az igazgatóság ezen felül tárgya­­­lásokat folytat Kertész Vilmossal és Baranyai Jolánnal is. A zenekar hatal­mas számra lesz kiegészítve, a színház zenekari tagjain kivül csatlakoznak a brassói városi zenekar tagjai is s igy az orcheszter harminc főre emelkedik. A szezon repertoárjának első részét az idei operettújdonságok bemutatá­s­a foglalja le, ugyancsak az első he­tekben kerül színre a Sasfiók. Ameny­­nyiben sikerül, a színház Brassóban is sorozatos Jókai estéket fog tartani. Itt említjük meg, hogy a társulat két értékes tagja, Begovits Lola és Emil mai nappal megválik a színház­tól. Távozásukat őszinte sajnálkozással vesszük tudomásul, hiszen a színház két legkiválóbb és a szó komoly értel­mében klasszikus táncosát veszíti el. Begovitsék előbb Temesvárra utaznak, majd az ősszel Berlinben akarnak le­telepedni. * a helyi szezon kapuzárása előtt néhány estén át Athanasiu, a kiváló te­norista fog vendégszerepelni, ki a cluji Magyar Színházban a napokban nagy sikereket aratott. Fellépésére az igazgatóság Tosca, Rigoletto és Bajaz­­zók operákat tűzte ki. ■'■ePfi-zzrKmm* nBKCLU Hogyan fogadták a glasgowi mun­kanélküliek az angol trónörököst. Londoni híradások szerint a walesi herceg Glasgowba érkezett és ott a hatóságok mindent elkövettek, hogy rangjához méltó királyi pompával fo­gadják. Azonban a hatalmas ipari, centrumnak sok tízezernyi munkánál­

Next