Tükör, 1964. április-június (1. évfolyam, 1-13. szám)

1964-04-28 / 4. szám

Fotó Sándor Zsuzsa és Gróf Niczky Ilona betegeket ápol. A Gyermekklinika csecse­mőosztályán dolgozik. Munkatársai talán nem is tudják, hogy Glabár-pusztán született, egy vadászkastélyban. A kis comtesse méltatlankodva csicsitgat egy állami gondo­zásba vett csecsmőt. — Nem kellettél a csúnya szüleidnek .. .? Egy ilyen édes baba nem kellett a csúnyáknak ... Az én kisfiam leszel, ne sír­jál baba... — Az előbb azt mondta, hogy a szüleinek Nebersdorfban vol­tak a birtokai... — Igen, de aztán 1943-ban, vagy 44-ben hazajöttek. Akkor már Hitler uralkodott . . . Aki nem volt osztrák állampolgár, azt kitelepítették. Apámnak felajánlották az osztrák állampolgársá­got, de nem fogadta el. — Most mi van az apjával? — Budapesten kazánfűtő ... Elég jól keres ... — • A vadászkastély után kényelmetlen lehet ez a munka . . . — Ami a gyerekekkel kapcsolatos, az nekem soha sem ké­nyelmetlen . . . Most már örülök, hogy az eredeti szakmámban nem tudtam elhelyezkedni... Női szabóságot tanultam, de sehová sem vettek fel. — Eszébe jut időnként, hogy született arisztokrata? — Ha az emberek nem emlékeztetnek rá, soha . .. Annyi dol­­gom­ van . . . Itt a kórház, este tanulás ... A gimnáziumot végzem az estin. Szegény Eszterházy nagymama néha eszembe jut, mert ő Glabárpusztán még velünk volt. Aztán meghalt. De magamra sohasem gondolok. Zichy Jenő, a „belspedgróf” bizonyos értelemben karriert csi­nált ... 1947-ben a kishárshegyi családi birtoknak befellegzett, s a kastély kellemes gyerekszobája után kemény munkásélet követke­­kezett. Gróf Zichy Jenő 13 éves kora óta dolgozik . . . Először a Me­cseki Állami Erdőgazdaságnál volt kocsis, aztán a Belspedhez került. A Belspedtől 1950-ben, mint osz­tályidegent, elbocsátották. Masze­koknál dolgozott, aztán a Pécsi Vendéglátó Vállalat, majd a Vasas KTSZ következett, ahol az autó­vezetést is megtanulta. Kiderült, hogy ragyogó érzéke van a sofőr­mesterséghez, s ettől kezdve min­denütt szívesen alkalmazták. Je­lenleg a Baranya Megyei Vas Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalat­nál gépkocsivezető. „Majd a Zichy” — mondják, ha valami „rázós me­ló” akad, mert Zichy nem váloga­tós. A gépkocsivezetés mellett a rakodást is vállalja, és Skoda fur­gonjával éjjel-nappal hajlandó száguldozni. — Imádok közlekedni — mondja, és simogatja az autóját, mintha az egy érzelgős fuvarosló volna. „Belspedgróf” — mondják a többiek, és nevetnek. — Tanult valami hasznosat a kocsisoktól? — Megtanítottak inni... Ha nem térek észhez időben, kiesek a repülőgépből... — És a kishárshegyi kastély­ban? — Csak 11 éves koromig vol­tam ott... Aztán a pedigrén csi­lingelve végigment a villamos. Azóta prima ... De valamit mégis hoztam onnan: a jó gyomrot. Hoz­zászoktattak a franciás kajákhoz, azóta mindent meg tudok enni. — Ha a történelem nem így fordul, maga most mi volna Ma­gyarországon ? — Azt hiszem, egy kitagadott gróf lennék ... — Kitagadta az anyja? — Persze. Neki én piros va­gyok, meg az öreg is. Az öregem állatetető. Az erdőgazdaságnál együtt kezdtük a kocsiskodást. — Ha úgy hozná a sors, be tudna illeszkedni egy arisztokrata társaságba ? — Nem. Kisebbségi érzésem lenne ... Nyolc elemit jártam ... Dolgozni tudok, és dolgozni min­denhol lehet... — Mit írjak még magáról? — írjon hozzá egy lottó­ötöst . . . Meg kellene nősülnöm . .. ■­­ I Erb János

Next