Tükör, 1965. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1965-01-05 / 1. szám
központokból. Bejönnek, köszönnek. Azután a kályha felett jólesően összedörgölik a kezüket. (Nem kétséges, kint egy kicsit hideg van már!) Elbeszélgetnek az itteniekkel. Látszik az őszinte igyekezetük, hogy kellemesen töltsék el az időt. — Te, Imre, mit segít ez a sok ellenőr? — Elvannak itt. . . Mielőtt távoznak, aláírják az ellenőrzési naplót. Esküszöm. Este szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlés. A vállalat megyei központjából kiszállt javakörbeli férfi beszél. — ... Mert szaktársak, az én bűnöm, a ti bűnötök, mindanynyiunk bűne, hogy a múlt választás óta nem volt gyűlés ... Mert szaktársak, nehogy azt higgyék, azzal le tudják minden kötelezettségüket, ha befizetik a tagdíjat . Fáradt emberek hajladoznak a lócákon. Egész nap kint dolgoztak a szabadban. Valaki halkan megszólal: — Nem is a gyűlés hiányzott, hanem a meleg mosdó, meleg étel. — Tessék hangosan, szaktársak — szól az előadó. Csend. Vége az épületes beszámolónak. Feláll Nagy Ferenc, kubikosbrigádvezető. — Én fent voltam Pesten a szocialista brigádvezetők értekezletén. Ott elmondtam a munkaverseny-felelősnek, hogy meleg ebéd kellene; ha este hazajövünk, nekiállhatunk főzni. Fáradtan. Csizma kellene. Szabadban, vízben dolgozunk. Azt felelte, ezek nem erre az értekezletre valók ... Leül. Még néhány rövid felszólalás, aztán az előadó emelkedik ismét szólásra. — Mert szaktársak, mi a szakszervezeti bizalmi feladata? Sok minden. Például még az is, hogy meséljen. Igen, a tagoknak este... Vagy az is közösségi munka, ha szól: „te, komám, tedd már a sarokba a büdös csizmádat.” Ezzel is ízlésre nevel... Egyre többen szólnak a lócákról. — Menjünk már . . odaég a vacsoránk ... Végre — két-három méterről — eljut az előadóhoz a közvélemény hangja. Befejezi. Gyors szavazás. Majd kiosztják a szalámis kenyereket és az üveg söröket. KÉSŐ ESTE egy kis szobában ülünk Szögedi Miklós ács-brigádjával. Szögedi szabadságon van, de a brigád együtt. Heten, 12 éve együtt. . . Józan életű, világos fejű, országot járt emberek. Kiváló szakmunkások. Szigorúak magukhoz, és másokhoz is. Az iménti gyűlésre legyintenek. Hogyan élnek? Keményen, szigorúan és sokoselégedetten. Miért? Elsősorban is, élvezik a munkát. Például a generátorház zsaluzása még számukra is új feladat volt. Megoldották. Két centiméter eltérés sincs. Ez siker. Férfiöröm. Aztán: meleg víz ugyan nincs, de azért ők mindennap melegítenek a konyhán, és legalább derékig megmosdanak. És mindennap másikuk főz. Vacsoráznak. Azután olvasnak, beszélgetnek. Hét végén 6—7 órát utaznak, haza Szomolyára. A családdal vannak egy napig. Aztán vissza. A keresetükkel beérik. ÉJSZAKA végignyúlunk az ágyon és beszélgetünk. Azt mondja Losonczi Imre: — A Szegedi brigád kiváló társaság. Sajnos, nem mindegyik brigád él így. Ezek összeszokott emberek. És a hosszú évek során mindig a legjobbak kerültek oda. Írtam neked a levélben is, hogy sokan isznak. Nem mindig csoda. Vannak, akik 10—15 órát utaznak Csongrádba. Órákat várnak az átszállásnál. Hideg van. Itt egy deci. Ott egy deci. Ittasan érnek be. — Elég szerények a szállás és általában az életkörülmények. — Finom vagy. Szerények? Pocsékok! Elhatároztam, hogy kiverekszünk meleg tussolót, betonjárdákat, kifestetjük a szobákat, kultúrszobát rendezünk be. Muszáj. Gyors mozdulattal kétfajta orvosságot kap be. — Mi az? — A szívem. Nemrég vettem észre. A múltkor a Borsod expresszen utaztam. Nem volt hely. Álltam. Egyszer érzem, hogy baj lesz. Erősen markoltam az alumínium rudat. Hiába. Arra ébredtem, hogy egy fülkében fekszem. Körülállnak. Ezt nem szeretem. Na, mindegy. Kimegyünk az udvarra. Mosolyog. — Látod már, mi vagyunk a kocsi és mi vagyunk a ló... ? — Igen. Felnézünk a magasba. Felhős az ég. Azért látni néhány csillagot. — Érdekes, milyen hús van ilyenkor december végén, ingujjban. Egymásra nézünk. Nevetünk, és bemegyünk a házba. SALAMON PÁL : Fattyúper Bill A középiskolás történelemkönyvekből — ha egyébünnen nem — tudnivaló, hogy a vesztfáliai béke (1648) volt az az értelmes cselekedet, mely a harmincéves háború esztelen vérontásának véget vetett. S akadt olyan intézkedése is e szerződésnek, mely megerősítette az augsburgi vallásbékének (1555) a szabad vallásgyakorlatot biztosító elveit De hol van már a tavalyi hó? — kérdezhetjük Villonnal. Vesztfáliában — pontosabban s mai nevén —, a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság Felsőrajna-Vesztfália tartományában, annak is Billerbeck nevű városkájában éppen most ítélte helyénvalónak Münster püspöke, hogy megpróbálja visszakanyarítani a történelem óramutatóját, jóval az augsburgi vallásbéke elé. A milliós példányszámú Stern hetilap meg úgy látszik eléggé jellegzetesnek találta a püspök úr vállalkozását hogy éppen karácsonyi számában szellőztesse meg olvasói előtt mily furcsa, sőt mily középkori furcsaságú dolgok mentek végbe Billerbeck-ban a magas egyházi férfiú nem közönséges szigorúsága folytán. Elsőnek az tűnik ki a képes riportból, hogy dr. Wahl és a felesége — mindketten magas képzettségű műtősebészek — megbocsáthatatlan vétket követtek el. Ugyanis a katolikus orvos első felesége katolikus volt. A házasfelek elváltak, majd dr. Wahl evangélikus nővel lépett házasságra. Esketésüket katolikus pap végezte, de a frigyből született kisfiút, Gregort, nem keresztelték meg katolikus szertartás szerint. Löw pedig ebből Billerbeckben akkora felfordulás, hogy belereszkettek az ősi St. Ludgerus székesegyház vaskos falai. Mert dr. Höffner münsteri püspök, a tudós kánonjogász, úgy véli, a katolikusok közti házasság szent és felbonthatatlan, s így a második házasság érvénytelen, a belőle származott gyermek pediglen fattyú s nem egyéb A münsteri püspök azonban nem állott meg a kánonjogi szabályok puszta emlegetésénél, hanem tulajdon magas személyében tiltotta ki a városban nagy népszerűségnek örvendő orvosházaspárt a püspöki kegyuraság alatt álló St. Ludgerus kórházból, s nem is akárhogyan. Nagy körültekintéssel nemcsak azt tiltotta meg, hogy a kórház apácái dr. Wahl-ék betegeit bárminő segítségben részeltessék. A kórházi laboratóriumok és ambulancia is megkapták a rendelkezést: a vérvizsgálati berendezések, a röntgen, az EKG-laboratórium is kötelesek ajtót mutatni, ha dr. Wahl-ék arra merészkednek, hogy pácienseikkel zaklassák a kegyes termeket Így lett Billerbeck karácsonyra csatatér. Régi szomszédok, meghitt barátok fordítanak egymásnak hátat Püspökpártiakra és Wahl-pártiakra oszlik a miniatűr városka. Wahl-ék azonban nem költöznek el.Azért maradunk, hogy személyes példánkkal küzdjünk a vallási türelmetlenség ellen« — mondják. És lám, akadnak Billerbeck-ben bátor emberek. Wahl-ék várószobája tele van új betegekkel, zömük katolikus. Vesztfália tehát megint hallatott magáról. S ebben nemcsak a püspöknek vannak érdemei. Dr. Wahl-éké az érdem nagyobbik fele, mindenképpen több s tanulságosabb, mint dr. Höffneré, a tudós kánonjogászé. (( —) □ 5