Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1970-02-24 / 8. szám
TAPASZTALAT ! A fogorvosnál van dolga egy beosztottnak, népes családdal rendelkezik. Nyissa ki a száját! — mondja az orvos. - Drága doktor úr, nem lesz belőle valami bajom? Achilles Minden főnöknek vannak rossz hibái és jó hibái. Van, akit az alkohol abszolúte nem érdekel, amíg snapsz van a világon. CSACSKASAGOK Ausztrália őslakóit a gyarmatosítók elmaradott, műveletlen, nyomorúságos félemberként kezelték, pedig például már évszázadokkal ezelőtt egy tudományos pontosságú fegyvert fejlesztettek ki, a bumerángot. De nem is ezt akarom elmondani. Nemrég az egyik ilyen ausztráliai bennszülött meggazdagodott, s elhatározta, hogy ugyanúgy, mint például mi autót cserélünk, új bumerángot vesz magának. Sajnos, a történet tragikusan végződött. A szegény ember idegösszeroppanást kapott, amikor hasztalanul próbálta eldobni a régi bumerángot. * Ez a történet a második világháborúban történt. (De történhetett volna az elsőben is.) A vonaton három magas rangú katonatiszt utazott, a negyedik utas fiatal civil volt. A tisztek felháborodva szemlélték őt, s beszélgetni kezdtek, milyen skandalum, hogy katonaköteles korban levő, életerős emberek polgári ruhában szaladgálhatnak, ahelyett, hogy osztoznának bajtársaik megpróbáltatásaiban, milyen foglalkozás lehet ma fontosabb? A fiatalember egy darabig szótlanul ült, de aztán a következőket mondta a magas rangú, nyilván jól fizetett tiszteknek. „Szabad közölnöm az urakkal, hogy tulajdonképpen köszönettel tartoznak nekem és kollégáimnak? A mi munkánk nélkül talán még jelentéktelen hadnagyocskák lennének. És nélkülünk nem is viselhetnének ilyen, szívüknek kedves háborút. Én ugyanis a külügyminisztériumban dolgozom.” * Amikor Dávid úgy került ki az oroszlánbarlangból, hogy nem fogyasztották el, Nebukadnezar király elé vitték. Beszélgetésükről feljegyzés készült. Király: Hogyan úsztad meg a dolgot? Dávid: Uram, királyom, egészen egyszerű volt. Amikor az első oroszlán felém közeledett, hogy megszemlélje, mit ehet, a fülébe súgtam: „Gondoljon arra, oroszlán úr, feltétlenül elvárják majd magától, hogy a lakoma után pohárköszöntőt tartson." (D. N. Pritt történetei a berlini Das Magazinban.) IGAZ A szomszédban, a cipészműhely ablakában felirat: „JAVÍTÁS MEGVÁRHATÓ." Ez kell nekem. Odaadom a cipőt. — Sarkalás lesz. A mester nézi. Rendben van. Adja is a cédulát. Kész négy nap múlva. — De, hiszen az van kiírva, hogy a javítás megvárható ! — Ha van ideje az úrnak, várja meg. (G. L. Budapest) 30 □ JIX . Febr.24- Márc. 1 Vggel riportja darázsfészekbe nyúlt, s Hárs György verseinek emberi szenvedélyességét szerkesztői munkájába is átmentette. Konokul nekifeszülnek társadalmi valóságunk zárványának, a milliós — s ma még nélkülözhetetlen — tanyavilágnak. Négy pedagógus villámportréját látjuk, akik 19 kilométerre Kaposvártól, jól berendezett lakásban, mégis szorító emberi magányban dolgoznak. Ketten egérutat nyertek: egyikük felkerült a városba, másikuk — zenészként autót szerezvén — onnan jár ki a tanyára. Egy testvérpár (leány és gyermekes elvált asszony) most is ott vergődik kulturális és — mondjuk ki, ami cak felsejlik — érzelmi nyomorúságban. A film nem eszményit: nincs szó hitehagyottakról, a „zászló becsületéről”. Vágyak és életkörülmények szembesítődnek, s mögöttük ott ködlik Budapest, a messzi államváros képe. Tiszta lelkiismerettel nem ítélhetjük el a menekülőket — inkább bekötő utakért kiáltunk, hajszálerekért, melyeken feloldhatjuk jobb sorsra érdemes életek boldogság-trombózisát; mert hiszen kell a végekre pedagógus, s a tanyákat sem lehet varázslat útján felszámolni. De nemcsak az indulat-hőmérő jelzi a vállalkozást jelentősnek: esztétikai mércén is jócskán fenvel. Két tehetséges, szigvérig „filmes alkatú” fiatalember: Kökényessy Ferenc rendező és Ráday Mihály operatőr szinte hibátlanul megkomponált munkája aranyfedezete a mondanivalónak. Elsőrangú vágással, higgadt, mégis felzaklató ellenpontozással tárulnak fel egyéni sorsok és mögöttük feszülő országos gondok. Dokumentálás, irónia és jelképesség egyaránt a helyén van. Máris megtanulták a fiatalos mindentelmondani akarás megfegyelmezését, célratörően szerkesztenek, s filmi jártasságuk a „kamerával született nemzedék” egyenrangú tagjaivá avatják őket. Sokat várhatunk tőlük. Lehotay-Horváth György 8.05 és 12.25 Iskola-tv. 17.58 Hírek 18.05 Anti, a muzsikus (NDK-bábfilm) 18.25 Reklámműsor 18.30 Esti mese 18.45 Radar 25 Ifjúsági érdekvédelmi műsor 19.25 Tv-híradó 19.45 II. EDWARD Történelmi játék két részben A szolnoki Szigligeti Színház előadása, felvételről (14 éven felülieknek!) Szereplők: Linka György, Hegedűs Ágnes, Orbán Tibor, Káldy Nóra, Szombathy Gyula, Upor Péter, Huszár László, Máriáss József, Baranyi László, Juhász János, Győző László, ifj. Tatár Endre, Kránitz Lajos Rendező: Berényi Gábor A szolnoki Szigligeti Színházban 1968-ban volt az ősbemutatója egy addig nálunk ismeretlen, klasszikus alkotásnak. Az eredeti művet 1593-ban írta Shakespeare kortársa és nagy elődje, Christopher Marlowe. Ennek újraköltését kapta első feladatául a fiatal Brecht a müncheni Kamaraszínházban, a színház fődramaturgjától, Lion Feuchtwangertől. Brecht kezében, ebben a műben, a shakespeare-i királydrámákkal szemben — ahol törvényszerűen következik be a végzet — a véletlen, az esetleges vált a mű lényegévé. II. Edward korának ábrázolásában a XX. század emberének kiszolgáltatottságát mutatja be, de kicsendül belőle a buzdítás: harcolni a zsarnoki hatalom ellen. Ez, a dráma elkészültekor, 1923-ban a weimari Németországban nagyon időszerű volt. . . Az előadás előtt: Bernáth László színházi jegyzete Képünkön a címszereplő: Linka György 22:00 Tv-híradó — 2. kiadás KEDD