Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1970-02-24 / 8. szám

TAPASZTALAT ! A fogorvosnál van dolga egy beosztottnak, népes családdal rendelkezik. Nyissa ki a száját! — mondja az orvos.­­ - Drága doktor úr, nem lesz belőle valami bajom? Achilles Minden főnöknek vannak rossz hibái és jó hibái. Van, akit az alkohol ab­szolúte nem érdekel, amíg snapsz van a világon. CSACSKASAGOK Ausztrália őslakóit a gyarmatosítók elmaradott, műveletlen, nyomorúságos fél­emberként kezelték, pedig például már évszázadokkal ezelőtt egy tudományos pontosságú fegyvert fejlesztettek ki, a bumerángot. De nem is ezt akarom el­mondani. Nemrég az egyik ilyen ausztráliai bennszülött meggazdagodott, s el­határozta, hogy ugyanúgy, mint például mi autót cserélünk, új bumerángot vesz magának. Sajnos, a történet tragikusan végződött. A szegény ember ideg­összeroppanást kapott, amikor hasztalanul próbálta eldobni a régi bumerángot. * Ez a történet a második világháborúban történt. (De történhetett volna az el­sőben is.) A vonaton három magas rangú katonatiszt utazott, a negyedik utas fiatal civil volt. A tisztek felháborodva szemlélték őt, s beszélgetni kezdtek, mi­lyen skandalum, hogy katonaköteles korban levő, életerős emberek polgári ru­hában szaladgálhatnak, ahelyett, hogy osztoznának bajtársaik megpróbáltatá­saiban, milyen foglalkozás lehet ma fontosabb? A fiatalember egy darabig szótlanul ült, de aztán a következőket mondta a magas rangú, nyilván jól fize­tett tiszteknek. „Szabad közölnöm az urakkal, hogy tulajdonképpen köszönet­tel tartoznak nekem és kollégáimnak? A mi munkánk nélkül talán még jelen­téktelen hadnagyocskák lennének. És nélkülünk nem is viselhetnének ilyen, szívüknek kedves háborút. Én ugyanis a külügyminisztériumban dolgozom.” * Amikor Dávid úgy került ki az oroszlánbarlangból, hogy nem fogyasztották el, Nebukadnezar király elé vitték. Beszélgetésükről feljegyzés készült. Király: Hogyan úsztad meg a dolgot? Dávid: Uram, királyom, egészen egyszerű volt. Amikor az első oroszlán felém közeledett, hogy megszemlélje, mit ehet, a fülébe súgtam: „Gondoljon arra, oroszlán úr, feltétlenül elvárják majd magától, hogy a lakoma után pohárkö­szöntőt tartson." (D. N. Pritt történetei a berlini Das Magazinban.) IGAZ A szomszédban, a cipész­műhely ablakában felirat: „JAVÍTÁS MEGVÁRHA­TÓ." Ez kell nekem. Odaadom a cipőt. — Sarkalás lesz. A mester nézi. Rendben van. Adja is a cédulát. Kész négy nap múlva. — De, hiszen az van kiír­va, hogy a javítás meg­várható ! — Ha van ideje az úrnak, várja meg. (G. L. Budapest) 30 □ JIX . Febr.24- Márc. 1 Vggel riportja darázsfészekbe nyúlt, s Hárs György verseinek emberi­­ szenvedélyességét szerkesztői munkájába is átmentette. Konokul nekifeszülnek társadalmi valóságunk zárványának, a milliós — s ma még nél­külözhetetlen — tanyavilágnak. Négy pedagógus villámportréját látjuk, akik 19 kilométerre Kaposvártól, jól berendezett lakásban, mégis szorító emberi ma­gányban dolgoznak. Ketten egérutat nyertek: egyikük felkerült a városba, má­sikuk — zenészként autót szerezvén — onnan jár ki a tanyára. Egy testvérpár (leány és gyermekes elvált asszony) most is ott vergődik kulturális és — mond­juk ki, ami cak felsejlik — érzelmi nyomorúságban. A film nem eszményit: nincs szó hitehagyottakról, a „zászló becsületéről”. Vágyak és életkörülmények szembesítődnek, s mögöttük ott ködlik Budapest, a messzi államváros képe. Tiszta lelkiismerettel nem ítélhetjük el a menekülőket — inkább bekötő utakért kiáltunk, hajszálerekért, melyeken feloldhatjuk jobb sorsra érdemes életek boldogság-trombózisát; mert hiszen kell a végekre pedagógus, s a tanyákat sem lehet varázslat útján felszámolni. De nemcsak az indulat-hőmérő jelzi a vál­lalkozást jelentősnek: esztétikai mércén is jócskán fenvel. Két tehetséges, szig­­vérig „filmes alkatú” fiatalember: Kökényessy Ferenc rendező és Ráday Mihály operatőr szinte hibátlanul megkomponált munkája aranyfedezete a mondani­valónak. Elsőrangú vágással, higgadt, mégis felzaklató ellenpontozással tárul­nak fel egyéni sorsok és mögöttük feszülő országos gondok. Dokumentálás, irónia és jelképesség egyaránt a helyén van. Máris megtanulták a fiatalos mindent­­elmondani­ akarás megfegyelmezését, célratörően szerkesztenek, s filmi jártas­ságuk a „kamerával született nemzedék” egyenrangú tagjaivá avatják őket. Sokat várhatunk tőlük. Lehotay-Horváth György 8.05 és 12.25 Iskola-tv. 17.58 Hírek 18.05 Anti, a muzsikus (NDK-bábfilm) 18.25 Reklámműsor 18.30 Esti mese 18.45 Radar 25 Ifjúsági érdekvédelmi műsor 19.25 Tv-híradó 19.45 II. EDWARD Történelmi játék két részben A szolnoki Szigligeti Színház előadása, felvételről (14 éven felülieknek!) Szereplők: Linka György, Hegedűs Ágnes, Orbán Tibor, Káldy Nóra, Szombathy Gyula, Upor Péter, Huszár László, Má­­riáss József, Baranyi László, Juhász Já­nos, Győző László, ifj. Tatár Endre, Krá­­nitz Lajos Rendező: Berényi Gábor A szolnoki Szigligeti Színházban 1968-ban volt az ősbemutatója egy addig nálunk is­meretlen, klasszikus alkotásnak. Az ere­deti művet 1593-ban írta Shakespeare kor­társa és nagy elődje, Christopher Marlo­we. Ennek újraköltését kapta első felada­tául a fiatal Brecht a müncheni Kamara­­színházban, a színház fődramaturgjától, Lion Feuchtwangertől. Brecht kezében, ebben­ a műben, a shakespeare-i király­­drámákkal szemben — ahol törvénysze­rűen következik be a végzet — a véletlen, az esetleges vált a mű lényegévé. II. Ed­ward korának ábrázolásában a XX. szá­zad emberének kiszolgáltatottságát mutat­ja be, de kicsendül belőle a buzdítás: har­colni a zsarnoki hatalom ellen. Ez, a drá­ma elkészültekor, 1923-ban a weimari Né­metországban nagyon időszerű volt. . . Az előadás előtt: Bernáth László színházi jegyzete Képünkön a címszereplő: Linka György 22:00 Tv-híradó — 2. kiadás KEDD

Next