Tükör, 1972. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)

1972-07-11 / 28. szám

KULTURÁLIS TÜKÖR Évad végi adósságunkat törlesztjük, felhíva a figyelmet a Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttesének minapi Trubadúr bemutatójára. Szép, gon­dos produkció Horváth Zoltán ren­dezése. Az előadást Breitner Tamás vezényelte. Leonóra szerepében Sza­badíts Judit arat megérdemelt sikert. A képünkön látható Azucenát Mé­szöly Katalin, Luna grófot Bolla Ti­bor szólaltatja meg kitűnő előadás­ban. A világhírű olasz filmrendező, Vis­conti, egy nem kevésbé híres novellá­ból, Thomas Mann 1912-ben publi­kált Halál Velencében-jéből készí­tett filmet. Hogy eléggé hitelesen-e, s jelképes értelmét kellően érzékeltet­ve — ez vitatható. Vitathatatlan vi­szont a képi megjelenítés magas színvonala, s a színészi játék, a Gus­tav Aschenbachot alakító főszereplő, Dirk Bogarde (képünk) alakításának kiválósága. Az Európa Zsebkönyvek-sorozatban megjelent Sadoveanu kötet két re­gényt tartalmaz. „A balta” a klasszi­kus román író talán legpoetikusabb regénye. A népköltészet magasrendű eszközeivel idézi fel a havasi pász­torvilágot; a „Jött egy malom a Sze­reten” a századforduló moldvai tár­sadalmát rajzolja, költői erővel jele­nítve meg a kor jellemző alakjait, feszültségeit, légkörét. Képünk: Sa­doveanu. Az igényes válogatás a modern olasz elbeszélő próza hat reprezentatív írójának: Dino Buzattinak, Alberto Moraviának, Caesare Pavesenek, Elio Vittorininek, Natalia Ginzburgnak, és Italo Calvinónak kisregényeit fog­ja egy kötetbe. A válogatás Lator László munkája. A könyvhöz élet­rajzi jegyzet és a magyar megjelené­sek bibliográfiája járul. Hunyady Józsefnek (képünk) talán azok a legolvasottabb regényei, me­lyekben a magyar történelem sors­fordulóit írja meg. Ezek közé tarto­zik a most második kiadásban — majd húszezer példányban — megje­lent Aranyhorda. Ez a nagysikerű könyv második honalapítónk, IV. Bé­la király idejébe kalauzol, alakja kö­ré idézve az egykorú magyar histó­riát. A regényt Kolozsváry György illusztrálta. Aki ezt a könyvet elolvassa, az min­den lényegeset megtud az olimpiai mozgalomról, Olümpiától napjainkig. A kötet az izgalmas müncheni na­pok alatt bizonyára nélkülözhetetlen kézikönyve lesz mindazoknak, kik a rádió vagy a televízió mellett kísérik figyelemmel a világ legjobb spor­tolóinak versenyét. A témát kitűnően ismerő szerzőnek sikerült új ténye­ket és adatokat feltárnia e sokszor megírt témakörből. A Fővárosi Nagycirkusz új nyári mű­sora pergő, ötletes. Az állatszámok igen jók. Az igazi meglepetést az ar­tistaprodukciók jelentik: a Marat repülőemberek, a 4 Syrius, a 2 Ma­riana, a Malevolti ugródeszka cso­port. A műsor utolsó száma a már­­már világszámnak minősülő Délibáb magyar női lovascsoport. Szinte még gyermek valamennyi: az Artista Is­kola növendékei. Képünk: Halina Mózes és a királytigrisek. PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ Verdi: Trubadúr OLASZ FILM HALÁL VELENCÉBEN Michael Sadoveanu: A BALTA MODERN OLASZ KISREGÉNYEK AZ ESTE HANGJAI Hunyady József: AEA-NYHORDA AZ t iSsSSs fUßfk Terényi Imre: MIT KELL TUDNI AZ OLIMPIÁRÓL7 FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ INTEJI STAR’S ZENEI LEVÉL Kónya Lajos Buday Ilona énekel Akik szívünkön viseljük a néphagyomány, a népzene ügyét, azon keseregtünk évekkel ezelőtt, hogy Török Erzsi és Béres Ferenc nyomdokaiba senki sem lép a fiatalok közül; a dalének­lés szinte kizárólag a tánc­dalokra korlátozódik. Aztán jött a népzenéről szóló saj­tóvita. Az váltotta ki, hogy egyik zeneesztétánk már­­már eltemette a népdalt, mint amire ma senkinek sincs szüksége. Válaszként mintegy, megszületett a te­levízió Röpülj páva ének­versenye, s ma ott tartunk, hogy — a jelentkező sok­sok tehetség között — akadt néhány lelkes fiatal aki életét tette föl erre a nemes ügyre. Közülük való Buday Ilona. A Győr-Sopron megyei Gyömöréről jött. Apja be­járt a győri vagongyárba, anyja otthon kapált a gye­rekekkel. A kislány, elvé­gezvén a ménfőcsanaki gimnáziumot, a soproni óvó­nőképzőbe került. Tizenhat éves kora óta sorozatosan nyerte a különböző vetél­kedőket és versenyeket éne­kével. Országos hírre a Rö­pülj páva röpítette nevét, elnyerte a KISZ által ala­pított Ifjú népművész cí­met és díjat. Iskolái végeztével néhány hónapig óvónőként dolgo­zott, maga választotta hi­vatása szerint, mert nagyon szereti a kicsinyeket. Aztán más munkahelyre tanácsol­ták, hangja kímélése céljá­ból (most a Tudományos Akadémia Geokémiai Ku­tató Intézetének laborató­riumában dolgozik), mert egyre többet hívták énekel­ni, s úgy látszott, ezt nem lehet abbahagyni, talán ez a fontosabb hivatás. Köz­ben a Zeneművészeti Főis­kola előkészítőjére járt. Faragó Lauráéval együtt az ő szép, balladai hangzású neve immár együtt cseng a csodálatosan díszített, ősi, ötfokú dallamokkal, ame­lyeket ők mutatnak föl ne­künk üde énekhangon. Aki Buday Ilonát látja, egy kedves, egyszerű, szerény, bájos arcú, mosolygó kis­lányt lát. Ám ha dalra nyí­lik ajka, a zengő, telt, dú­san áradó hang fölmagasít­ja őt, s fölemel bennünket is; eltelünk valami boldog érzéssel, melengető közös­ség ölelésébe álmodjuk ma­gunkat. Mint most is, ami­kor a népfront Böszörmé­nyi úti előadótermében lát­hattuk és hallhattuk őt a nagyszerű citerással, Pri­­bojszky Mátyással együtt. Róla is kell szólni: senki sem kezeli hozzá hasonlóan ezt a népi hangszert, ön­magától tanult, gyerekkora óta A Népművészet mes­tere lehetne cím szerint is, ha a Filharmónia nem ad neki — kérése nélkül — működési engedélyt, s nem avatja őt ezzel hivatásossá is, jóllehet mind e mai na­pig egy villamos erőmű dolgozója. Olaszországot is végigciterázta már azóta, nagy sikerrel. Zeng az ének, szól a citera, hol együtt, hol külön-külön. Szebbnél szebb népdalokat és virágénekeket szólaltat­nak meg ők ketten. A dú­san díszített, gyönyörű íve­lésű dallamok olykor úgy kívánják, hogy mellőzzünk minden kíséretet, igazán így kapnak szárnyra e da­lok. .Máskor a citera szól magában, ilyenkor azt hin­néd, egész zenekar zeng, oly áradók a hangok. Itt áll ez a bájos kislány, egyszerűen, póz nélkül, még mintha egy kicsit izgulna is előttünk, pironkodva kezdi a dalt. Aztán fölizzik hang­ja, kibomlik, mint a virág, hullatja ránk illatos, lágy szirmait. Azzal a jókívánsággal ve­szünk búcsút tőle: tetjék sok öröme hivatásában. Mert most már bizonyos, hogy az elhivatottak közé tartozik. Buday Ilona a laboratóriumban Pribojszky Mátyás népi hangszeren kíséri Buday Ilona énekét Hallottuk Olvastuk Láttuk

Next