Tükör, 1974. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
1974-05-21 / 21. szám
□ A KÉPERNYŐ ELŐTT 1---------------------------------------------------------------------------------------------1 Egy szó: tehetség A Színészmúzeum legutóbbi adásában Rátkay Márton portréját igyekeztek megrajzolni, századunk ama sokoldalú színészének arculatát, akiről már első (!) fellépése után ezt állapította meg a műsorban idézett színikritika: „Természettől nagy művész”. Napjainkban, amikor mind Budapesten, mind Leningrádban megérdemelt és átütő sikert aratott a mindkét helyen Tovsztogonov rendezte Revizor előadásban a polgármester alakítójaként Kállai Ferenc is, Lavrov is, eszembe jut Pudovkin, a nagy szovjet filmrendező, aki az ötvenes évek elején, filmgyártásunk tanácsadójaként, néhány évet hazánkban töltött. Azt mondta, Moszkvában és szerte a Szovjetunióban igen sok Revizor előadást látott, de Gogol polgármesterét számára egyetlen orosz színész sem tudta olyan jól eljátszani, mint Rátkay Márton. Magam feledhetetlen élményként őrzöm ennek az alakításnak emlékét, mert, sajnos, elég koros vagyok már ahhoz, hogy láthattam. A fiatalabb nemzedékek a képernyőre vetített néhány színházi fényképből, úgynevezett standfotóból nem tudom, még tudták-e érzékelni Rátkay polgármesterének színészi nagyságát? Mindenesetre jó ötlet volt (Bános Tibor forgatókönyvíróé? Vagy Csenterics Ágnes szerkesztő-rendezőé?), hogy a képek alá adták Rátkay darabbeli hangját, mert ha film nem is, de rádiófelvétel már készült róla. Nagyon tetszett Bánki Zsuzsa emlékezése: valósággal láttatta a Shawtól félő Rátkayt („Gyerekem, Sartorius szerepében hatalmasat fogok bukni. Ez óriási ember, maga a viktoriánus Anglia, olyan mint Somlay!”) S milyen megérdemelt sikert aratott ebben is, másik Shaw szerepében is! Úgyszintén remek volt Darvas Iván visszaemlékezése felfedezőjére. És egy harmadik egykori partner, Bársony Rózsi, akitől a műsorvezető Farády István megkérdezte: „Rátkaynak nem volt jó énekhangja, kicsi is volt, mi tette mégis hihetővé és kiválóvá minden alakítását?” A művésznő felel: „Egy szóval meg tudom határozni: a tehetsége!” Hát igen. így könnyű. B. T. A napsugár nyomában Érthetően nagy tábora, nézőközönsége van a tévében is az útirajzoknak, a természet- és tájfilmeknek. E műsorok egyik szerkesztője Rockenbauer Pál. — Önt időnként látjuk a képernyőn. Egy-egy világjáró körútról visszatérve beszámol a nézőknek a látottakról, tapasztalatokról. Hogyan is kezdődött ez a televíziós tevékenység? — Biológia-kémia szakon szereztem diplomát, s 1957-ben kerültem a tévéhez. Évekig a gyerekosztályon szerkesztettem ismeretterjesztő műsorokat, a többi között Öveges József nevezetes műsorát. Mindig nagyon vonzott a természetfilm, a tájfilm. 1965-ben került sor első utamra. Magyar hajóval vett részt a tévés stáb egy földközi-tengeri úton, amelyet 1966-ban Levante vizein címmel 6 részben mutattak be. — Sok-sok ember vágya, álma az utazás, méghozzá a hosszú, kalandokban gazdag utazás. S ha már erre természetszerűleg csak igen keveseknek van lehetősége, hát a tévében szívesen megnézik az ilyen filmeket. — Mindig hálás vagyok a tévének azért, hogy nekem sikerült ez, s olyan filmeket készíthetek, amelyek nagy utazásokról adhatnak számot. 1968-ban Ázsiában jártunk, pontosabban Mongóliában és Szibériában, s erről négyrészes filmet mutattunk be. Ezt követően Szabados Tamás operatőrrel az Antarktiszon jártunk, s ebből ötször félórás fekete-fehér és egyórás színes film készült. Mind ez idáig ez volt a legnagyobb élményem. — Egy-egy ilyen tévés expedícióhoz komoly előkészület szükséges, s nem utolsósorban nyelvtudás. — Az igazság az, hogy beszélek négy nyelven, gyengén: németül, oroszul, angolul, spanyolul. De azért megértetem magam. Sok segítséget is kapunk a különböző utakon. 1970-ben a FAO megbízásából egy hónapot voltunk Nepálban, ahol közreműködtünk abban az akcióban, amely a nepáli közélelmezés javítását, a haltenyészet elterjesztését kívánta elősegíteni, s ezt egy magyar professzor, dr. Woynarowich Elek irányította. — Mikor láthatnak a nézők egy újabb útifilmet? — Pontos műsoridőt nem tudok mondani, de az előzményekről annyit, hogy dr. Balogh János akadémikus társaságában, Halász Mihály operatőrrel öt és fél hónapos utat tettünk meg, amelyet 13 részben sugároz majd a tévé. Hogy hol jártunk, s mit láttunk? Hát ezt röviden nagyon nehéz elmondani. A sorozat címe azonban sok mindent elárul: A napsugár nyomában. Az egyik rész például Új-Guineában készült, az őserdő szegénységét-gazdagságát mutatja be. A sorozat egy másik fejezetében, amely az Inkák igazi aranya címet viseli, kutattuk e földrész egészen csodálatos évszázadokkal ezelőtti mezőgazdasági kultúráját. A spanyol gyarmatosítók arany után kutattak, s eközben olyan fejlett agrotechnikával találkoztak, amely messze megelőzte korát. De nem kevésbé volt páratlan élmény a Hawai szigeteken levő izzó lávatóról felvételeket készíteni. — A szerkesztő további tervei? — Bemutatni Magyarországot, méghozzá több éves program szerint. Az idén kezdtük el a magyar tájak sorozatot, s ebből elkészül hat rész. Azt szeretnénk, ha évente hat ilyen filmet láthatnának a nézők, s ebben bemutatnánk a hazai tájak csodálatos gazdagságát. B. L. komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan Esküvő — Kérem, mondja utánam: „Én, Dariusz Gripsky . . — Én, Dariusz Gripsky . . . — ... házasságra akarok lépni... — ... házasságra akarok lépni... — ... Marianna Kristinával. .. — Hm, hm. — Nem hallom. Ismételje hangosabban: — Marianna Kristinával... — Ezt nem mondhatom. — Miért? — Meg kell gondolnom .. . — Meggondolni? Mit? — Hogy feleségül vegyem-e. Marianna Kristina nagyon bájos, kedves, semmit sem mondhatok ellene, de hogy csak így egyszerre összeházasodjunk .. . — Már bocsásson meg kedves Vőlegény, de nem ivott egy kicsit ahhoz, hogy bátorságot gyűjtsön? — Ugyan kérem! Egy cseppet sem! Reggel óta nem volt egy perc megállásom: virágcsokrot kellett venni, sötét öltönyt kellett venni, taxit kellett rendelni... kész bolondok háza volt! — Már elnézést, de miért jött ide? — Hogyan is mondjam . . . magam is ezen gondolkozom. — Óh, Te! — kiáltott a menyasszony a vőlegényre. — Talán abbahagynád a bolondozást és feleségül vennél végre? — Látja — derült fel a vőlegény —, Marianna megaláz, és nem ez az első eset. Ezért van kétségem ... — Avagy úgy! — kiabált a menyasszony. — Afelől viszont nem voltak kétségeid, hogyan töltsük el a szabadságot egy kétszemélyes sátorban ... — A sátorban csakugyan nem voltak kétségeim, de ami a házasságot illeti, ez már kérdés. — Megengedi végre, hogy befejezzük az esketési eljárást? — kérdezte idegesen az anyakönyvvezető. — A következő pár már bizonyára türelmetlen. Vőlegény, mondja utánam: Marianna Kristinával... — Szívesen mondanám ... csak attól tartok, hogy még nem készültem fel a házasságra. — Nézzék csak — hadonászott a menyasszony. — A sátorban fel volt készülve... — A sátor az más dolog__ — Ez nem becsületes dolog! A sátorban esküdöztél! — Esküdöztem . . . Valóban. De az nem törvényerejű . .. — Hát tudod mit? Nekem ebből elég volt! Vagy kimondod rögtön: „Marianna Kristinával...” — vagy nem felelek magamért. Nézz az órára, te szerencsétlen idióta. — Marianna Kristinával ... — Na, végre! — az anyakönyvvezető megkönnyebbülten sóhajtott és kezet szorított a fiatalokkal... A tanúk aláírták az anyakönyvet. Amikor az esketés befejeződött, az anyakönyvvezető félrehívta a fiatalasszonyt és suttogva megkérdezte tőle: — Magyarázza meg, kérem, hogyan sikerült mégis rábírnia a vőlegényt, hogy igenlő választ adjon. — Nos, még van lelkiismerete. Tudja, a fiunk és a lányunk nemsokára hazajön az iskolából, ebédet kell adni nekik, mi pedig itt fecsegéssel töltjük az időt. Dariusz vőlegénynek semmirekellő, de nagyon jó apa ... Stefánia Grodzenska (Ford.: P. M.) 30 □ GYORSASÁG Egy detektívregény író arról volt híres, hogy nagyon rövid idő alatt írta meg műveit. Egyszer felhívta őt a kiadója és az író titkára így válaszolt: — Most nem zavarhatom a mestert, az új regényét írja. — Nem baj — válaszolta a kiadó, — megvárom itt a telefonnál, amíg befejezi! AJÁNDÉK A feleség nyakkendőt vett férjének születésnapjára. — Nos, hogy tetszik neked? Mit gondolsz, mi megy hozzá a legjobban? A férj megnézte a rikító nyakkendőt és így válaszolt: — Hosszú szakáll. VESZTESÉG — Magát nagy veszteség érte — mondta jelentőségteljesen kliensének a jósnő. — Valószínűleg a férjét vesztette el. — De hiszen még lány vagyok. — Akkor az esernyőjét. (Krokogyil) NEM BAJ — Ne várj csak, kisfiú! Megmondom a tanító bácsidnak, hogy cigarettázol! — Csak tessék nyugodtan megmondani: én még nem járok iskolába! (Rohac)