Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)

1975-09-09 / 36. szám

PALOTAI Manapság egyre ritkábbak azok a kitűnő labdarúgók, akik az aktív já­ték után a lényegesen jövedelme­zőbb edzői vagy szakvezetői tisztség helyett, a játékvezetői hivatást vá­lasztják. Nos, ezen kevesek közé tar­tozik a 40 éves Palotai Károly is, aki előbb játékosként, majd bíróként rö­vid idő alatt figyelemreméltó sikere­ket ért el. — Mikor határozta el, hogy játékve­zető lesz? —Egy átigazolási kényszerpihenő alatt, tehát még aktív játékos ko­romban. 1959 tavaszán szorgalomból végeztem el a bírói tanfolyamot Ez­után néhány úttörő és alacsonyabb osztályú mérkőzésen próbáltam el­méleti szabályismereteimet a gya­korlatban is kamatoztatni. 1967-ig futballoztam a Rába ETO színei­ben, majd egy makacs, többször is kiújuló térdsérülésem miatt végleg abbahagytam a játékot. Időközben az edzői képesítést is megszereztem, volt egyesületem pedig szívesen látott volna szakvezetőként. Ekkor válaszút elé kerültem, s alapos meg­fontolás után végül is a játékvezetés mellett döntöttem. Elhatározásom­ban az is közrejátszott, hogy az ed­zői tevékenység mellett kevesebbet tudtam volna foglalkozni gyermeke­im nevelésével, mert feleségem koz­metikusként két műszakban dolgo­zik. A zöld gyeptől, egykori sikere­im színhelyétől továbbra sem tud­tam, de nem­ is akartam végleg elsza­kadni, így Jármer Ernőnek, a győri játékvezetők „atyjának’’ nem került nagy fáradságába, hogy engem a „füttyös emberek” közé toborozzon. Végigjártam a különböző minősítési fokozatokat. 1970-ben a Haladás— Salgótarján mérkőzéssel mutatkoz­tam be az NB I-ben és még abban az évben tagja lettem a FIFA-keretnek is. Összecsapás Dalnokival — Játékos korában milyen volt a vi­szonya a játékvezetőkkel? — Nyugodt lelkiismerettel mondha­tom: a fegyelmezettebb játékosok kö­zé tartoztam, és ha szidtam, kriti­záltam is a játékvezetőt egy-egy ne­kem nem tetsző döntése miatt, ezt sohasem hangosan tettem. — Kiállították? — Egy alkalommal, először és utol­jára! Ma is jól emlékszem, 1956 ta­vaszán a Vasas ETO—Bp. Kinizsi mérkőzésen történt a sajnálatos eset. Csatárt játszottam, s az egyik táma­dás során Dalnoki Jenővel, a Fradi jelenlegi edzőjével hozott össze a „sors”. A labdáért való küzdelem he­vében mindketten a földre huppan­tunk, de a „feltápászkodás”, mi taga­dás, nem a legsportszerűbb körülmé­nyek között sikerült. No, persze Je­nő barátunk nem tartozott a közis­mert „puhányok” közé. E közös „pro­dukciónk” Pósa Jani bátyánknak, a mérkőzés játékvezetőjének teljes­ jog­gal, nem tetszett és mindkettőnket azonnal leküldött a pályáról. Újra a játékvezetés kerül szóba. — A „minden kezdet nehéz” — mon­dás sohasem volt igazabb, valósabb, mint az én esetemben. A kezdeti si­kertelenségek azonban nem kedvet­lenítettek el. Jól esett szakvezetőim biztatása, bátorítása, amely átsegített a nehézségeken. Emelkedés a ranglétrán Palotai Károly gyorsan jutott az or­szágos játékvezetők élvonalába, bár kezdeti balsikerei után sokan meg­kongatták fölötte a vészharangot, mondván: „Azért, mert jó játékos volt, nem biztos, hogy jó játékvezető válik belőle!” Sőt, egyik-másik gyen­gébb teljesítménye után több bíráló cikk jelent meg róla és működése ké­nyes témaként szerepelt a rádió égyük Kettőtől-hatig című sportadásában is. Palotai alaposan mérlegre téve az eseményeket, erről így vélekedett: — Aki a nyilvános szereplést vá­lasztja, annak számolnia kell a jogos, vagy jogtalan kritikával is. Igyekez­tem mindig önkritikus lenni, akkor is, ha dicsértek. Rövid időn belül ke­rültem az élvonalba, várható volt, hogy akadnak olyanok, akik nem né­zik ezt jó szemmel. Azt hiszem, ter­mészetes, hogy a jót szívesebben ol­vassa mindenki saját magáról, a kedvezőtlen minősítés engem amo­lyan „csakazértis” hangulatba hoz. Ha egyik-másik mérkőzésem nem úgy sikerül, mint ahogy szeretném, soha nem a személyemet ért esetle­ges kritika iránt, hanem az, hogy okot szolgáltattam a támadásra azoknak, akik erre vártak. Mint játékos is azok közé tartoztam, akik tudtak ve­szíteni, most sincs másként. Palotai Károly a benne bízókat iga­zolva ma már mind a hazai, mind a nemzetközi porond egyik legkitűnőbb játékvezetője lett. A FIFA megtisz­telő meghívása alapján részt vett az 1972-es müncheni olimpiai labdarú­gótornán. Aztán, elérve élete nagy álmát, tagja lett az 1974-es világbaj­nokság harmincas bírói keretének és a Hannoverben rendezett Hollan­dia—Uruguay (2:0) találkozón kitűnő teljesítményével kivívta mind a szak­vezetők, mind a világsajtó elismeré­sét. De Palotai sikersorozata ezzel még korántsem teljes: márciusban tagja volt annak a bírói hármasnak, amelyet a Buenos Airesben rendezett Independiente—Atletico Madrid Vi­­lág­ Kupa-döntő mérkőzésére jelöl­tek. Közvetlenül­­a találkozó előtt sorsolás döntötte el, hogy kinek jut a főszerep. Amint Palotai mondja, ez­úttal Fortuna istenasszony nem fo­gadta kegyeibe és így csak partjel­zőként működött. Az UEFA jelölése alapján viszont ő irányította a május 7-én Düsseldorfban rendezett Borus­sia Mönchengladbach—Twente Enschede UEFA Kupa-döntő fordu­lóját is — sikerrel. Felgyorsítani a játékot Szabad idejét családja körében tölti, szorgalmasan tanulmányozza a szak­­irodalmat és forgatja a játékvezetők „bibliáját”, a szabálykönyvet. Kitű­nően beszél németül. Foglalkozása: a Győr-Sopron megyei TS instruktora. — Hogyan készült fel az őszi idény­re? — Felkészülésem azzal kezdődött, hogy az utolsó tavaszi mérkőzés után nem hagytam abba a rendszeres ed­zést A játékvezetők közös egri edző­­táborozásának tapasztalatai azt mu­tatták, hogy nem én voltam az egye­düli, aki ezt a módszert választotta. Kőrös László játékvezető kollégám­mal együtt, Győrben rójuk hetenként két-három alkalommal a köreinket és mozgatjuk izmainkat 60—80 percen keresztül. A különböző hazai kupa­küzdelmek számunkra is a felkészü­lés utolsó állomásait jelentették. Ne­kem, személy szerint fárasztó, de szakmailag érdekes olimpiai selejte­­ző tornán való részvétel jelentette az őszi idény kezdetét. Teheránban jár­tam, ott bonyolították le öt ország részvételével az ázsiai 1. sz. csoport olimpiai selejtezőjét, ezt végül is Irán csapata nyerte meg. — Működésével hogyan segíti elő az MLSZ és a JT célkitűzéseinek meg­felelően a játék tisztaságát és fel­­gyorsulását? — E kérdésben az MLSZ és a JT ál­láspontja azonos. Mindegyik azon szorgoskodik, hogy minden csapat és játékos számára egyenlő feltételeket biztosítson. A játék tisztaságánál lé­nyeges: a durva és kemény játék kö­zötti különbség érzékelése. Arra tö­rekszünk, hogy a játékot felgyorsít­suk, ezért követünk el mindent, hogy a sorfal gyorsan és a szabályok ál­tal előírt távolságra álljon fel. Arra is törekszünk, hogy a kapus, esetle­ges időhúzási taktikáját megakadá­lyozzuk és a bedobásokat hamar el­végezzék a játékosok. — Mit vár az őszi bajnoki idénytől? — Bízom abban, hogy a csapatok megfelelő pannerei lesznek a játék­vezetőknek: kemény, gyors és sport­szerű játékkal igyekeznek a nézők kegyeit visszaszerezni. SOMOS ISTVÁN 18.

Next