Tükör, 1975. október-december (12. évfolyam, 40-52. szám)

1975-12-16 / 50. szám

22- I LEVÉL EGY „TINTANYALÓNAK” „Tintanyaló! Hamarosan ólmot nyalsz tinta helyett! Megértetted, tintanyaló?'’ Ezt a stílusában és tartalmában emelke­dettnek éppen nem nevezhető levelet egy szélsőjobboldali argentin lap közölte. Cím­zettje Heriberto Kahn haladó újságíró, a La Opinion című nagy lap munkatársa. „Bűne” az, hogy szenzációs riportsorozatban leplezte le Lopez Rega miniszter és a hír­hedt, kommunistaellenes, szélsőjobboldali tömeggyilkos terrorszervezet, az AAA kap­csolatait. Cikkei alaposan hozzájárultak ahhoz, hogy Lopez Rega kénytelen volt megválni ma­gas tisztségeitől és elhagyni az országot. Úgy tűnik, a jobboldal most úgy véli: elér­kezett a törlesztés ideje. Kahn tudja, hogy Argentínában az ilyesmi aligha tekinthető üres fenyegetésnek: számolnia kell, sajnos, azzal, hogy a néhány soros nyílt levél való­ban a halálos ítélete. Mint mondta, három lehetősége van. Vagy egyszerűen nem vesz tudomást a fenyege­tésről, vagy elhagyja az országot — ezt ta­nácsolja családja és minden barátja —, vagy a tollat szegezi szembe az ólommal, amit ígér­tek neki. Kahn ezt a harmadik megoldást választotta: nyílt le­vélben válaszolt. Megírta, sem pénze, sem kedve ah­hoz, hogy testőröket tartson és a jövőben sem tehet mást, mint azt, hogy megírja a valóságot. Ezek után sokan jósolják, hogy Kahn lesz „az ar­gentin Herzog”. Vladimir Herzoge­t, a brazil televí­zió népszerű munkatársát — mint e hasábokon már hírt adtunk róla — ha­sonló előzmények után kegyetlenül meggyilkol­ták. (A képen: Kahn, aki szembenézett a fenyege­téssel.) (ha­) A VENDÉGMUNKÁSOK GYERMEKEI Kereken egymillió külföldi gyermek él az NSZK-ban s számuk évről évre 100 ezer­rel nő. A vendégmunkások gyermekei sokkal nagyobb arányban szenvednek köz­lekedési balesetet vagy éri őket otthonukban kisebb nagyobb szerencsétlenség, mint a nyugatnémet gye­rekeket. Lakáskörülmé­nyeik is összehasonlítha­tatlanul rosszabbak, ami miatt 82,8 százalékuk szo­ciális felügyelet alatt áll. (Hasonló okokból az NSZK-beli gyermekeknek csak 17 százaléka szorul felügyeletre.) Az egészségügyi hatósá­gok szerint feltűnően nagy különbség mutatkozik a vendégmunkások gyerme­kei rovására abban is, hogy szüleik a végsőkig halasztják betegségük ese­tén kórházba szállításu­kat, állapotuk addigra már gyakran súlyos, élet­­veszélyes. Gyakran a szü­lők nem fordulnak előző­leg orvoshoz, hanem sú­lyosan beteg gyermekük­kel egyenesen a kórházat keresik fel. Ebből adódik, hogy amíg a nyugatnémet gyerekek átlagban 14 na­pon belül hagyják el gyó­gyultan a kórházat, addig a vendégmunkások gyer­mekei több mint három hétig szorulnak kezelésre. Még elszomorítóbb a külföldi szülők gyermekei­nek helyzete az iskolai ok­tatás szempontjából. Hat­vannyolc százalékuk az NSZK-beli általános isko­lai kötelezettségnek sem tesz eleget, elsősorban nyelvi nehézségek miatt. Elhelyezkedési lehetősé­geik iskolázatlanságuk kö­vetkeztében rendkívül kor­látozottak. Legrosszabb helyzetben, a szakértők megítélése sze­rint, a török gyerekek van­nak. Számuk eléri az NSZK-ban a 200 ezret. Szüleik maradi gondolko­dásmódja, az otthonról ma­gukkal hozott babonás szokásokhoz való görcsös ragaszkodás miatt közülük már csecsemőkorban igen sokan kezelésre szorulnak, többnyire súlyos állapot­ban. (gy-­­U — Dorothy kisasszony, én nem vagyok a nagy szavak embere . . (STERN) Szergej Szemjonov, ismert szovjet régész, a történettu­dományok doktora Állami Dí­jat kapott az ősközösségi társadalomban használt mun­kaeszközökről szóló mono­gráfiájáért. Szemjonov volt az első, aki azt javasolta, hogy az ős­közösségi ember szerszámait a szerszámok készítése és használata során keletkezett nyomok alapján vizsgálják meg. Egy kovakőből készült szer­szám vizsgálatakor a tudós azt tapasztalta, hogy mikrosz­kóp alatt az eszközön szám­talan karcolás, bemélyedés, rovátka található, amelyek­ből következtethetünk az esz­köz készítési és használati módjára. A tudós megtanult „olvasni" e nyomokból: mi­lyen anyagokból készítette az ősember a szerszámait, mi­lyen izomtevékenységet fej­tett ki, milyen tartós volt a szerszám, stb. A módszer a kriminológiából származik, a tudomány trasszológiának nevezte el. A tudós és munkatársai úgy használták az eszközö­ket, mint azt annak idején az ősember: kőbaltákkal vágtak fát, kökéssel készítettek ki ál­lati bőröket, faekével szán­tottak, stb. Ezután az eszköz A „NYOMOLVASÓ’ RÉGÉSZ­ zeket gondos vizsgálatnak ve­tették alá és a gyakorlat iga­zolta Szemjonov elméleti fel­tevéseit. A készítés és a hasz­nálat során az eszközökön ugyanolyan nyomok keletkez­tek, mint az ásatásoknál ta­lált szerszámokon. A tudós módszerével számos, eddig ismeretlen rendelteté­sű eszköz használati körét tisztázta. Módszerét ma sok ország tudósai alkalmazzák, vizsgálják az ember munka­tevékenységének fejlődését, kezének és ujjainak, e rend­kívül finom „eszközöknek", a fejlődését. (APN) THE TIMES Hiány van közrendőrökben Londonban. S minthogy a főváros lakosai közt egyre több a színes bőrű, szeretnének színes bőrű rend­őröket is nagyobb számban toborozni. .A probléma azonban az, hogy a bevándorolt­­ feketék és más színes bőrűek jó része ala­csony. Legalábbis ahhoz, hogy „hobby" le­gyen, mert­ a követelmény szerint egy lon­doni rendőr­i láb tizenegy hüvelyknél ala­csonyabb nem lehet. ÚJ-ZÉLAND GAZDASÁGI GONDJAI A november az új-zélandi juhászok sze­zonja. Az esztendő tizenegyedik hónapjá­ban elektromos nyírógéppel szabadítják meg állataikat meleg bundájuktól. Évente kereken 300 ezer tonna gyapjút nyírnak.­­ A gyapjú eladása jelenleg nagyon ne­héz — mondotta Peter Barry farmer, az új-zélandi gyapjúkutatási szervezet igazga­tója. — Ha a szocialista országok, a Szov- ■ jetunió és a Német Demokratikus Köztár­saság a legutóbb nem vásároltak volna je­lentős mennyiséget, elhelyezési gondjaink még tekintélyesebbek lennének. Új-Zélandban 60 millió juhot tartanak. A szarvasmarha-állomány 9 millió, 2,3 millió a tehén, és még más háziállatokat is nevel­nek. A hárommillió lakosú államban huszon­négyszer annyi a haszonállat, mint az em­ber. A hús, tej és tejtermék kivitel Nagy-Bri­­tanniába — hagyományos üzleti partner! — az 1970-es 63 százalékról 33 százalékra csökkent. Növekedett viszont az eladás Ázsiába 25, Latin-Amerikába 20, Japánba 12, Észak-Amerikába 10 százalékkal. Wallace Rowling volt miniszterelnök ada­tai szerint Új-Zéland iparának 50 száza­lékát idegen tőke finanszírozza. Külföldi konszerneké a húsfeldolgozás is. (Évi ex­port: egymillió tonna.) Új-Zéland gazdasá­gi szakembereinek terve: minél előbb fa­­feldolgozó- és könnyűipart akarnak terem­teni. (A képen: egy teljesen automatizált új-zé­­landi tejüzem.) (lásd­)

Next