Tükör, 1975. október-december (12. évfolyam, 40-52. szám)
1975-11-18 / 46. szám
KÁPOLNA (Heves megye) — Kossuth imája a kápolnai csatatéren — negyvennyolcas honvéd nagyapám ágya felett láttam ezt a színes olajnyomatú képet, még a kegyeletes gyászima szövegét is alányomtatták. Már betűolvasó emberke voltam, ma is emlékszem, hogy az olajnyomat szerint miként kezdte az elesett honvédek sírhalmán égnek fordított szemmel térdeplő Kossuth szívszorongató fohászát. — — Fölséges úr! Árpád hadának istene! — szólt az invokáció. — Nézz alá csillag-trónusodról könyörgő szolgádra, kinek ajkairól millióknak imája szól eged kárpitja felé, magasztalon áldva mindenhatóságodnak munkás erejét... A többit már elfelejtettem, ennek a fellengző frázisnak is csak annyi a haszna, hogy kikóstolható belőle, mivel maszlagolták eleim és a magam nemzedékét 1948—49 eseményeinek tálalásakor. Kossuth ugyanis, a hadvezetés körében elhatalmasodott torzsalkodás fékentartására, 1849 tavaszán meglátogatta a honvédtáborokat, egyik útja alkalmával kikocsizott a kápolnai csatatérre is. De az ábrázolt jelenet merő kitalálás, a szájába adott imádságot sosem mondta el, a bombasztikus szózatot Roboz István Somogy megyei pennaforgató gyártotta — utólag. Szomorú tény, hogy az 1849. február 26—27-én lezajlott kápolnai ütközet bőven adott okot gyászra. Dembinszky altábornagy, fővezér parancsnoksága alatt a herceg Windischgrätz Alfréd vezette császári seregek ellen vívott harcok elültével, félezer honvéd teteme borította a Tarna-völgy mezőit, sebesültjeink és a foglyok száma ennek háromszorosát tette ki. A honvédsereg vesztesége súlyos volt, de a császáriak korántsem arattak olyan megsemmisítő győzelmet, amint azt Windischgrätz a bécsi udvarnak jelentette. A szabadságharc teljes leverésének megtévesztő híradása nagyban hozzájárult, hogy a kápolnai csatát követő héten az újonnan trónra lépett I. Ferenc József császár kiadta Olmützben (ma: Olomouc) azt az erőszakolt „alkotmányt”, amelyben elrendelte Magyarország beolvasztását az „egy és oszthatatlan Osztrák Császárságba”. Tulajdonképpen erre válaszolt a Debrecenben 1849. április 14-én kimondott trónfosztó határozat, amely Magyarországot Ausztriától független államnak nyilvánította s a Habsburg-Lotharingiai Házat a Magyarország feletti uralkodásból örökre kizárta és az ország területéről kitiltotta. A kápolnai csata halottai a Tófalu felé eső Honvédhalom rögei mélyén és a községben, a régi országút mellett, a millennium alkalmából 1896-ban készült vasobeliszk alatt nyugszanak. A kápolnai eldöntetlen viadalt követő dicsőséges tavaszi hadjáratra utal az obeliszk egyik négysoros felirata: Példátokon föllelkesedve — Kik hős halált itt halhatok, — Rohant a honvéd győzelemre, — Örök dicsőség rajtatok. Az obeliszkhez közel, mintegy lehatárolva a terepet, hatalmas kőfal áll. Közepén szétfeszített börtönrács, a talpazaton darabokra tört bilincs. A falon márvány tábla: 1848—1948. Amióta a szabadságharc centenáriumán, kápolnai mesteremberek tervei szerint, a helybeliek anyagi áldozatával, a jelképes emlékmű felépült, sok vita hangzott el körötte.’ Bízvást elmondhatjuk: kifejező egyszerűségében a népdal közvetlenségével hat, de tárgyias megformálásában modern műalkotás. Ott, ahol valamikor a csatában fontos szerepet játszó háromlyukú kőhíd ívelt át a Tárnán, három hatalmas, közel másfél százados hársfa tárja sűrű lombjait az ég felé. Nincs történeti adat, amely sorsukat a kápolnai csata eseményeihez kötné. Mégis sokhelybeli lakos — anélkül, hogy közelebbről ismerné Dembinszky Henrik fővezéri szerepét — Dembinszky-hársak néven tartja számon — a vén faóriásokat. Próbát tettem, az idősebb nemzedékhez tartozók szinte az első kérdésre elirányítottak a Dembinszky-hársakhoz. Ellenpróba: megkérdeztem a hársakkal szemközt épült, modern ABC-áruház ifjú kiszolgálólánykáit, hogy mit tudnak ezekről a szép öreg fákról ? A válaszokat nehezen lehetett előcsalogatni — A három hárs ... — tűnődött az egyik, s nem jutott felőlük semmi különös az eszébe. Több kislány már pedzette a negyvennyolcat, Petőfi fája A kőfal kifeszített rácsai és széttört bilincse Kossuth meg nem történt imádkozása a kápolnai csatamezőn (Régi olajnyomatról készült fametszet) Az 1896-ban emelt vasobeliszk Károlyi Mihály a kápolnai földosztáson, 1919. február 23. (Egykorú fénykép)